Az elmúlt hetek legnagyobb nyilvánosságot kapott interjúja Joaquin Phoenixszel készült, és azért vert nagyobb visszhangot a színész promóciós körútjának más beszélgetéseinél, mert Phoenix az egyik kérdés után faképnél hagyta a brit Telegraph újságíróját. Az interjú, körülbelül ezer másikhoz hasonlóan, a Jokerről, Phoenix új filmjéről szólt, és a riporter kérdése arra vonatkozott, a sztár nem tart-e attól, hogy a film erőszakos tettekre sarkallhat bizonyos nézőket.
Joaquin Phoenix a Joker című filmben (forrás: InterCom)
„Nem történhet meg, hogy perverz módon a Joker pont azokat fogja megihletni, akikről szól, és ennek akár tragikus következményei is lehetnek?” – szólt a kérdés. Phoenix zavarba jött. „Miért? Miért kérdezne…?” – reagálta a kérdésre, majd kiment az interjúról. Egy órával később visszajött, és elmondta, hogy a filmet gyártó Warner stúdió egyik sajtósával beszélt. A Telegraph újságírójának azzal mentegetőzött, hogy bepánikolt, mert nem készült fel erre a kérdésre. Az interjú folytatódott, de Phoenix végül is nem válaszolt az eredeti kérdésre.
Incelek, készüljetek!
Ha Phoenix valóban nem készült hasonló újságírói kérdésekre, akkor úgy tűnik, nem nagyon olvasott újságot az utóbbi egy hónapban. Vagy inkább az utóbbi egy évben, amióta egyre-másra olvashatjuk a Joker és az erőszak viszonyát boncolgató fejtegetéseket és találgatásokat. A hivatalos szinopszis, a kiszivárgott forgatókönyv, majd az előzetesek alapján mindenki, akit kicsit is érdekelt a téma, megtudhatta, hogy a Joker egy Arthur Fleck nevű, kiszolgáltatott és szerencsétlen átlagembert fog bemutatni, aki súlyos depressziója és az őt érő igazságtalanságok hatására erőszakossá válik.
Joaquin Phoenix a Joker című filmben (forrás: InterCom)
Amikor a filmet augusztus utolsó napján bemutatták a velencei filmfesztiválon, a kritikusok egy része el volt tőle ragadtatva, és napjaink égető kérdéseivel foglalkozó, társadalomkritikus mesterműként ünnepelte (így tett az nlc. velencei tudósítója is). Más, például a Time szerzője, arra hívta fel a figyelmet, hogy a Joker szimpátiát kelt Arthur iránt, aki voltaképpen mégiscsak közveszélyes, dühöngő őrült, és a film ábrázolásával ellentétben semmi nemes vagy stílszerű nincs a tetteiben. Semmi olyasmi, amit idealizálni kellene.
A Joker ellentmondásos megítélését még jobban felkorbácsolta, hogy a film el is nyerte a fesztivál fődíját, amivel a zsűri azt üzente: Todd Phillips rendezése az elevenünkbe talál, hiába játszódik a ’80-as évek elején, nagyon is aktuális mozi. A filmet aztán Torontóban is levetítették, a dicsérő kritikák mellett pedig egyre több olyan cikk jelent meg, amiben a „morális pánik” felvetésével közelítettek a Jokerhez. Az új Joker ugyanis pont olyan, mintha napjaink egyik legveszélyesebbnek látott társadalmi csoportja, az incelek bohóckirálya lenne.
Az incel szót tavaly tanulta meg a világ, miután áprilisban Kanadában egy kisbusz sofőrje szándékosan a tömegbe hajtott, és tíz embert megölt. A terrorcselekmény előtt írt üzenetében incelnek nevezte magát, vagyis olyan magányos férfinak, aki képtelen szexuális kapcsolatot létesíteni a nőkkel, mert azok folyamatosan elutasítják, és megalázzák őt. Az incelek úgy érzik, a közhangulat a nők dominanciájának kedvez, holott az egyedülálló férfiak a társadalom valódi kárvallottjai, így aztán üdvös lenne „kiosztani” a szexuálisan aktív nőket azoknak a férfiaknak, akiknek eddig nem jutott.
Joaquin Phoenix a Joker című filmben (forrás: InterCom)
Az internet legsötétebb fórumain terjesztett incelideológiát inkább hagyjuk is, a témánk szempontjából az a lényeg, hogy ugyanezeken a fórumokon a Jokert is ünnepelni kezdték. A magukat „clowncel”-eknek nevező férfiak azt állítják, ők maguk nem folyamodnának erőszakhoz, de támogatják azokat, akik készek tenni az őket ért társadalmi igazságtalanságok ellen. Vagyis vállaltan egyetértenek az incelek nevében elkövetett terrorcselekményekkel. Az egyébként alig zavarja őket, hogy a Joker nézőpontja nem az inceleké: a filmbeli Arthur Fleck valóban egyedülálló (beteg anyjával él), és közeledése a bájos szomszéd nőhöz nem alakul valami fényesen, de aki látta a filmet, annak egyértelmű lehet, hogy ez a karakter nem a nőkre dühös. Vagy nem csak a nőkre.
Újabb lövöldözéstől tartanak
A Joker persze nem csak azért tűnik „veszélyes” filmnek, mert egy olyan figurát emel főhősszerepbe, aki feltűnően hasonlít egy hangos és gyűlölködő kisebbség tagjaihoz. A karakterhez valódi erőszak is kapcsolódik. 2012-ben, A sötét lovag – Felemelkedés című film vetítésén a coloradói Aurora egyik mozijában lövöldözni kezdett egy fegyveres férfi. 12 embert ölt meg, és 59-en sebesültek meg, mielőtt az elkövetőt ártalmatlanították.
A Century mozi a coloradói Aurorában, a 2013-a újranyitás napján (fotó: Marc Piscotty/Getty Images/AFP)
A letartóztatásában részt vevő rendőrök közül ketten is azt mondták, hogy a tettes vörösre festette a haját, és Jokernek nevezte magát, de ezt az aurorai rendőrség soha nem erősítette meg hivatalosan. A hír így is elterjedt, idén, a Joker bemutatója előtt pedig az aurorai áldozatok rokonai nyílt levélben fordultak a Warner stúdióhoz. Azt írták, megdöbbentette őket, hogy az új film együttérzést kelt egy közveszélyes pszichopata iránt, és kérték a stúdiót, hogy az elnökválasztási kampányban ne támogasson olyan jelöltet, aki az amerikai fegyverlobbitól is pénzt fogad el.
A levél nyilvánosságra kerülésének napján az oklahomai Fort Sill katonai bázison figyelmeztették a tiszteket, hogy az állam egyik mozitermében „lövöldözés törhet ki a Joker című film vetítésén”. A bejelentést Texasból kapták, az ottani hatóságok figyeltek fel az erre utaló fenyegetésre egy internetes incel-fórumon. Szeptember végén több országos mozilánc is megtiltotta, hogy jelmezben üljenek be a nézők a Joker vetítéseire (az aurorai tömeggyilkos golyóálló mellényt és gázálarcot viselt), több államban is fokozott rendőri védelemről hoztak intézkedést a helyi mozik környékén, a film Los Angeles-i és New York-i díszbemutatóit pedig vörös szőnyeges bevonulás nélkül hirdették meg.
Joker hangosan mondja, hogy beteg a világ
A Jokert pénteken mutatják be az Egyesült Államokban, nálunk csütörtöktől vetítik a mozik. A körülötte kialakult hisztéria sokkal többet mond el rólunk, mint a filmről, mert nyilvánvalóan nem a Joker az első film, ami antihőst helyez a középpontba. A film legfontosabb előképe egyébként a Taxisofőr, amely ugyancsak egy fokozatosan becsavarodó, mentálisan beteg, magányos férfiról szól.
A Jokerre ma azért figyelnek az emberek, és azért rettegnek sokan őszintén a film bemutatójától, mert felhangosítja a közvéleményt foglalkoztató, kényelmetlen kérdéseket. Világossá teszi, hogy nem egyetlen őrültről van szó, hanem egy beteg társadalmi rendszerről, ahol pillanatok alatt elszabadulhat az erőszak. Ezt az állítást a film olyan érthetően és tagoltan mondja, hogy tényleg mindenki megértse – modoros túlzásaiért és didaktikus együgyűségéért érdemes kritizálni a filmet, nem a témája miatt.
Joaquin Phoenix New Yorkban, a Joker vetítése után (fotó: Theo Wargo/Getty Images for Film at Lincoln Center/AFP)
A Joker tehát „politikus film”, minden ízében a Trump-éra kulturális terméke: szórakoztatóipar és hatalom kapcsolatáról, a mentális betegségek félreértéséről, kezeletlen társadalmi feszültségekről szól. Sok film készül ugyanezekről a problémákról, de azok nem részei olyan mértékben a mainstreamnek, mint a Joker, amelytől jókora bevételeket és több Oscar-jelölést várnak az elemzők. Ahogy az a Batman-történet e gazdag és sokrétű figurájával lenni szokott, Joker rémisztő vigyorában már megint magunkra ismerhetünk – a Jokertől félünk azért, hogy ne a szomszédunkra, a munkatársunkra, a villamoson mellettünk utazókra vagy a saját tükörképünkre kelljen gyanakvással tekintenünk.
