Így lett egyedülálló anyukából a világ leghíresebb írónője – 20 éve rajongunk J. K. Rowlingért és a Harry Potterért

Nem volt egyszerű gyerekkora Joanna Kathleen Rowlingnak, aki 1965. július 31-én (ez egyébként Harry Potter születésnapja is a regényben) látta meg a napvilágot. Rowling és szülei a majdani írónő négyéves korában költöztek el Bristolba, ahol a szomszédjuk egy bizonyos Potter család volt. A szomszédok és a kis Joanna jó barátok lettek, és sosem felejtették el egymást. Az ő tiszteletükre adta főszereplőjének a Potter vezetéknevet is. Kathleen kislányként mindig is rajongott a fantasy történetekért, gyakran szórakoztatta a szüleit és osztálytársait a saját kitalált történeteivel. Rowling a tanulmányait 1983-ban kezdte meg az Exeter Egyetemen, ahol franciát és klasszika-filológiát tanult. A tanulmányai után kétnyelvű titkárnőként helyezkedett el: Londonban talált munkát. A mesék és a történetek világát azonban nem tudta elfelejteni, így a munkaideje szüneteiben is új sztorikon dolgozott.

Egy szokásosnak induló vonatút, ami megváltoztatott mindent

Rowling 1990 nyarán sokat ingázott Manchester és London között, ami több órás utat jelentett mindennap. Egy ilyen vonatút alkalmával álmodta meg Harry Potter karakterét és a varázslóvilág alapjait. A vonat a Kings’s Cross pályaudvarra futott be, ezért egyértelmű volt, hogy ennek a londoni pályaudvarnak fontos szerepe lesz a történetben is. Rowling 1990 decemberében elvesztette édesanyját, a gyász pedig rányomta a bélyegét a készülő regényére is. 1991-ben kilépett a munkahelyéről, hogy férjével, Jorge Arantesszel Portugáliába költözzön. A házasság gyorsan zátonyra futott, és J. K. Rowling kislányával és a Harry Potter-világ alapjait tartalmazó jegyzetfüzettel (ekkor már három fejezet volt kész az első regényből) visszaköltözött a húgához Edinburgh-ba.

A híres londoni 9 és 3/4. vágány

Depressziótól a világsikerig

Az edinburgh-i időkről úgy mesél Rowling az interjúiban, mint élete legsötétebb időszakáról. Anyagi szempontból teljesen mélyponton volt, súlyos depresszióval küzdött, és az öngyilkosságra is sokszor gondolt. Annyi pénzből élt, ami csak arra volt elég, hogy meghúzza magát, és éppen hogy, de ne kerüljön utcára. Egyedülálló, kisgyermekes anyukaként kávéházakban írta a történetét, ám a könyvkiadók nem harapták rá a lépcső alatt lakó árva varázslófiú történetére. Rowling azonban még akkor sem adta fel az írást, amikor még arra sem volt pénze, hogy a kávézóban kifizesse a kávéját, ahová írni ült be a kislányával.

Négy új Harry Potter-történettel áll elő J. K. Rowling

Amikor befejezte a Harry Potter és a bölcsek köve című könyvét, a Skót Művészeti Tanács hozzájárult karrierje támogatásához egy kis pénzzel, de ez semmire sem volt elég. Rowling nagyon sok kiadót felkeresett, hogy náluk próbálja megjelentetni történetét, de tizenkét helyen is elutasították – a legtöbben azzal érveltek, hogy a könyv nem illik az ifjúsági irodalom kategóriába, és túlzottan bonyolult az egész varázsvilág. Végül Londonban talált egy ügynököt, aki 1996 augusztusában eladta az első rész kéziratát a Bloomsbury Press kiadónak. A 4000 dolláros jogdíj nem segített ki túlzottan Rowlingot, így maradt az előzőleg megszerzett franciatanárnői állásában. A kiadóvezető kislánya viszont elolvasta az első részt, és odáig volt érte, ami sokat segített abban, hogy a mű végül 1997-ben megjelenjen.

Az író nevét a kiadó kérésére rövidítették le: attól féltek, hogy a fiúk nem fognak nő szerző tollából származó könyvet olvasni. Az év végéig azonban az Harry Potter-történetek első része rengeteg irodalmi díjat megnyert, többek között az Év Gyerekkönyve díjat és a Smarties Irodalmi Díj Arany Medálját. Sokat lendített a történeten, hogy kiadták az Egyesült Államokban is, ami az első lépés volt a világsiker felé.  Közben Rowling pályázott a Skót Művészeti Tanácshoz, onnan 8000 fonttal támogatták, így elkezdte írni a Harry Potter és a Titkok Kamráját. Ahogy érkeztek sorra a könyvek, úgy fogyott belőlük több és több. Rowling egy csapásra az egyik legkeresettebb és leggazdagabb írója lett, ami gyökeresen megváltoztatta az életét. A Tűz Serlege (a sorozat negyedik része) már egy napon jelent meg Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban és minden korábbi rekordot megdöntött. Az első kiadásnál egymilliós példányszámban nyomtatott könyvből csak Nagy-Britanniában több mint 300 ezret adtak el az első napon. Miután a Warner Brothers megvette a sorozat filmes jogait, a Harry Potter-rajongók száma felfoghatatlan méretűre duzzadt.

Az utolsó kötetet már tizenkét éve adták ki, az utolsó filmet pedig nyolc éve mutatták be, de a Harry Potter-láz cseppet sem csillapodott, újabb és újabb generációk nőnek fel a kis varázslótanonc történetén. A Harry Potter regények gyerekek millióival szerettették meg az olvasást, ezt már sohasem lehet elvitatni Rowlingtól.