Emilia Clarke meggyalázta a karácsonyt, és még vigyorog is hozzá

Egy igazán jó karácsonyi romkom megmelengeti a szívet, ápolja a lelket, megnevettet, ad nekünk egy-két dúdolni való slágert, néhány idézhető, jópofa dumát és egy olyan hangulatot, hogy ünnepek idején örömmel nézzük majd vissza a tévében a sokadik ismétléskor is. Természetesen nem lesz minden próbálkozásból folyton újranézhető karácsonyi klasszikus, sőt, de a zsáner középszerű próbálkozásaira sem lehet igazán haragudni: ha legalább látunk benne két szép embert, akik összeillenek, olyan nagy baj azért nem szokott lenni. Aztán ott van a Múlt karácsony. Egy film, ami vállaltan George Michael agyonjátszott ünnepi slágerére (és más dalaira) épül, a Trónok harca óta közönségkedvenc, bájos Emilia Clarke a főszereplője, a szuperszellemes Emma Thompson írta a forgatókönyvet (és játssza az egyik mellékszerepet), és London egyik mesés részén, a Covent Gardenben játszódik, aminél varázslatosabb helyet karácsony idején nehezen tudnánk elképzelni. És azt mondtam már, hogy a film egyik fő helyszíne egy bolt, ahol egész évben karácsonyi kellékeket árulnak, és a főhősnőnk manóruhában dolgozik ott eladóként? Ez így együtt annyira jól hangzik, hogy logikus a kérdés: mi romolhatna el? A válasz pedig: egyszerűen minden.

Jugoszláv Emma Thompson jöhet?

Kezdjük az alapokkal: Emilia Clarke-ék egy Jugoszláviából (!) a háború után Londonba emigrált családot játszanak. A Clarke édesanyját játszó Emma Thompson, bár kétségtelenül nagy színésznő, még neki sem tudtam elhinni egy pillanatra sem, hogy ő egy horvát öregasszony, sőt ez a műdélszláv jelleg inkább tűnt rosszízű paródiának, mint valóságosnak, és sajnos cseppet sem volt ízléses. Ráadásul a család hiteltelensége (akkor már miért nem tényleg délszláv színészeknek adták a szerepeket?) nemcsak rányomja a bélyegét az egész filmre, hanem dramaturgiailag is teljesen felesleges. Egyetlen célt szolgál csupán, hogy az alkotók valahogy a Brexit és az idegengyűlölet témáját is bele tudják szuszakolni a filmjükbe, amitől nyilván azt várták, hogy ettől majd nagyon 2019-es lesz – csakhogy ez nem jött nekik össze. Inkább csak az izzadtságszag érződik a filmen, és nem az aktualitás, bármennyire is igyekeztek a sztorit maivá tenni.

Két össze nem illő ember

Egy jó romkom ott kezdődik, hogy két olyan ember legyen a főszereplője, akik jól állnak egymásnak, és akikről elhisszük, hogy szép párt alkotnának. A Múlt karácsony már itt hibádzik. Ugyan a film később értékelhető választ ad arra, hogy Henry Golding (Kőgazdag ázsiaiak) karaktere miért túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, de ettől még egy ennyire életszerűtlen és angyalian jó szépfiúval borzasztó nehéz azonosulni. Már-már a komikum határát súrolja, hogy biciklivel jár, csak egészséges ételeket eszik, nem használ mobiltelefont (mert ettől lesz kiegyensúlyozott), állandóan észreveszi a város összes rejtett szépségét, és önkéntesként segít a hajléktalanokon. Érzékeny, feminin, angyali arcú és mosolyú fickó, aki már irritálóan jó (amikor az ember leír egy ilyen mondatot, egy kicsit szar alaknak érzi magát, de ez van, vállalom).

Hozzá képest Emilia Clarke Kate-je maga a rögvalóság: a betegsége után céltalan, életunt, depressziójával küzdő, cinikus lány, aki nem akar elköteleződni, és akit minden barátja kihajított már a kanapéjáról. A film narratívája az lenne, hogy a Golding által alakított Tom hatására a mogorva Kate majd megváltozik, jobb emberré válik (igen, ez afféle Karácsonyi ének-történet), de ezzel két gond is van: a Tommal való találkozás és Tom karaktere teljesen hiteltelen, Emilia Clarke pedig nem elég jó színésznő ahhoz, hogy egy ilyen komplex karakterfejlődést hitelesen előadjon.

Persze nehéz nem kedvelni Emilia Clarke-ot. A ragyogó mosolya, a hatalmas szeme és a csilingelő hangja szinte azonnal szimpatikussá teszik őt. A gond csak az, hogy meglehetősen korlátozott színészi eszköztárral bír. Ahogy a Trónok harcában sem tudta rendesen visszaadni Daenerys tépelődését és rossz irányba fejlődését, úgy itt sem képes elhitetni azt a fejlődési ívet, amit Kate végigjár. Nem hisszük el, hogy tényleg meg akar változni, ahogy azt sem, hogy a Tommal való találkozás akkora hatással van rá, hogy hirtelen ő lesz egy hajléktalanokon segítő önkéntes szervezet legodaadóbb segítője. Igen, nagyjából egyik napról a másikra, miközben egy nappal korábban még lelkesen kocsmázott esténként, ittasan egyéjszakás kalandokba bocsátkozott, és az általános embergyűlölet csak úgy sugárzott a szeméből.

Nevetségesen polkorrekt

Hollywood régóta törekszik a polkorrektségre, amivel alapjáraton nincs is semmi baj, de ez időnként olyan vadhajtásokat szül, mint most a Múlt karácsony. Egészen nevetséges, hogy mennyire patikamérlegen adagolnak benne mindent: minden kisebbség helyet kap benne, és szigorúan mindenki egy másik rasszba tartozó emberrel jön össze. Értem én, hogy ez London, ami a világot jelenti kicsiben, de ilyen mennyiségben ez már inkább tűnik röhejesnek, mint valószerűnek.

A Múlt karácsony világában minden hajléktalan valójában jó kedélyű, életvidám, csak kissé koszos és bohém figura, aki alig várja, hogy egy karácsonyi műsorban énekelhessen a színpadon. Tényleg nem azt akarom a film szemére vetni, hogy nem realista, hiszen az Igazából szerelem is iszonyú messze van a valóságtól, de a Múlt karácsony világa annyira utópisztikusan jóságos, hogy az már röhejes. Annyira kiegyensúlyoztak mindent, mintha a forgatókönyvet nem emberek, hanem minden arányt módszeresen kiszámító gépek írták volna. Ugyan a stáblistán Emma Thompson és Bryony Kimmings neve szerepel forgatókönyvíróként, nem csodálkoznék, ha utólag kiderülne, hogy a Múlt karácsony az első olyan nagyjátékfilm, aminek a szkriptjét teljes egészében egy számítógépes program alkotta meg.

Egy cinikus film, ami elítéli a cinizmust

Abba már inkább nem is megyek bele, hogy a filmvégi fordulat miért problémás, mert akkor a spoilerezés területére tévednék, de a lényeg az, hogy a Múlt karácsony játékideje kb. százperces, és ezalatt összesen egyszer nevettem fel (az értékelhető poén Emma Thompson szájából hangzott el), egyszer sem hatódtam meg, viszont számtalan alkalommal fogtam a fejem, mert nem akartam elhinni, hogy tényleg ezt a szörnyszülöttet akarják lenyomni a torkomon nagy karácsonyi romantikus moziként 2019-ben. A filmet George Michael karácsonyi slágere ihlette, és állítólag maga a sztár is rábólintott az ötletre még életében, de abban már nem vagyok biztos, hogy a végeredménnyel is elégedett lett volna. A film teli van pakolva a slágereivel, ugyanakkor olyan ötlettelenül használják őket, hogy az már pazarlásnak érződik.

Cinikus mozi a Múlt karácsony, ami dühítő módon pont arról akar szólni, hogy a cinizmus megmérgezi a lelket, és megakadályoz minket az őszinte érzések átélésében. Cinikus, mert vette az összes karácsonyi filmes közhelyet és divatos, 2019-es témát, és mindent belegyúrt egyetlen forgatókönyvbe azzal, hogy a népek ünnepekkor ezt úgyis kajálni fogják. Baj van, ha nekik lesz igazuk.