A diótörő a világ egyik leggyönyörűbb, legsikeresebb balettje, amit szerzője, Csajkovszkij eleinte nem szeretett, sőt egyenesen silánynak tartott. Ritkán hallott tények, érdekességek A diótörőről.
Nem az eredeti történetet ismerjük
A diótörőt Csajkovszkij balettje tette igazán híressé, de a történet alapjául valójában E. T. A. Hoffmann A diótörő és az egérkirály című meséje szolgált. A mese még Dumas-t is megihlette, aki átdolgozta az eredeti történetet, ami végül a Marijinszkij színház igazgatójának is megtetszett, és szerette volna a színpadon látni. Így kérte fel Marius Petipa, a színházban dolgozó világhírű koreográfus Pjotr Iljics Csajkovszkijt, hogy komponáljon zenét Dumas meséjéhez.
Nem tetszett Csajkovszkijnak
Miután a zeneszerző megkomponálta a zenét a történethez, egyáltalán nem töltötte el elégedettség. Helyette szegényesnek tartotta, inkább a Csipkerózsikát preferálta, és cseppet sem volt büszke a később világhírűvé vált zeneműre. Ettől függetlenül mindent megtett a siker érdekében, és a hangzásvilág színesítésére egy különleges hangszert, egy cselesztát is hozatott egyenesen Párizsból.
A mese nem pozitív hősökkel volt tele
Dumas egyik leglényegesebb változtatásra az volt, hogy nem az emberek sötét oldalát mutatta be a mesében, hanem az eredeti történethez képest idilli környezetbe helyezte a cselekményeket. A balett ősbemutatója 1892. december 18-án volt a szentpétervári Marijinszkij színházban. Itthon 35 évet kellett várni a bemutatóra.
Csajkovszkij kosárnyi csokoládéval köszönte meg az ősbemutatót
Az ősbemutatón minden szerepet gyerekek játszottak, egy felnőtt sem kapott helyet a darabban. Az előadás végén maga Csajkovszkij köszönte meg a gyerekeknek a közreműködést, nem mással, mint egy-egy kosár csokoládéval.
A legnagyobb rajongók New Yorkban élnek
Hiába volt azonban Dumas átdolgozása és Csajkovszkij mesés zenéje, A diótörő hosszú évtizedeken keresztül egyáltalán nem számított elismertnek. Akkor vált igazán népszerűvé, amikor 1954-ben, az USA-ban megismerték a Balett George Balanchine-féle előadását, és New Yorkban bemutatták a balettet.
Ha karácsonyi filmeket nézünk, és azok Amerikában készültek, feltűnhet, hogy sokban említést tesznek A diótörőről: számos amerikai családban egyfajta tradíciónak számít az, hogy karácsonykor megnézik a művet. A Balett George Balanchine-féle előadás látványos és monumentális színpadi alkotás, aminek a hóvihar jelenetében például a karácsonyfa 12 méter magas, a hóviharhoz több mint 20 kiló konfettit használnak fel, és a szereplők látványos ruháihoz hasonlót nem sok helyen látni a világon.
Miért pont diótörő?
A történet szerint egy kislány, Klára egy diótörőt kap karácsonyra, és az életre kel. De miért pont diótörő a központi szereplője ennek a német mesének? A válasz egyszerű, de kevésbé ismert: a diótörő a németeknél sokáig egyfajta szerencsehozó szimbólumnak számított, és karácsonyra is előszeretettel adták egymásnak az emberek.
Szponzorált tartalom
