Mintha csak most lett volna az ezredforduló, mégis fényévnyi távolságra vagyunk attól, ahogy akkoriban éltünk. Internet már volt, de csigalassú, és még nem jutott hozzá mindenki. Mobiltelefonok is voltak, de okosnak távolról sem lehetett nevezni őket. Még elsősorban újságból és tévéből tájékozódtunk a hírekről és a nagyvilágról, több könyvet olvastunk, és mi igazodtunk a kedvenc sorozatainkhoz, nem a kedvenc sorozataink igazodtak hozzánk. A nagy sorozatbumm még a kanyarban sem volt, maximum egy-két halványan pislákoló előjel (pl. már létezett a Maffiózók), a horror nem menő, hanem kissé lenézett műfaj volt, a Marvel Univerzum a moziban még egyáltalán nem létezett, sőt a Harry Potter-, valamint A Gyűrűk Ura-filmek is csak a forgatási szakaszban voltak, és még senki sem láthatta őket. A magyar film tragikus állapotban volt, ahogy a magyar könnyűzene is, a kertévék pedig még keresték a hangjukat, és még nem találtak rá a Big Brother/Való Világ duóval induló realityőrületre, valamint az énekes tehetségkutatókra is várnunk kellett még néhány évet.
Facundo Arana és Natalia Oreiro (Fotó: Profimedia)
Meghódított minket a Vad angyal
Bár odakint még 1999-ben indult, nálunk a TV2 2000-ben kezdte el sugározni a Vad angyal című mexikói szappanopera epizódjait (akkoriban még nem a törökök uralták a műfajt), és egy ország lett szerelmes a főszerepet játszó és a főcímdalt éneklő Natalia Oreiróba. Ezt jól jelzi, hogy az énekes-színésznő Cambio Dolor című számát is tartalmazó albuma a Mahasz albumlista első helyét is megjárta, és a főcímdalt még azok is kívülről fújták, akik magából a sorozatból egyetlen részt sem néztek meg.
Tévésorozatokban követtük a nemzetközi trendeket. A Pasik a korszak szitkomőrületére próbált reagálni, reflektorfénybe állítva a Heti Hetes miatt amúgy is épp csúcson lévő Gálvölgyi-Hernádi-Bajor triót. A sorozat több éven át futott, és ezzel nyugodtan nevezhetjük a legsikeresebb hazai szitkompróbálkozásnak. Az Első generáció pedig menő akciófilmsorozat próbált lenni, ám magyar pénzből ez a koncepció természetesen kivitelezhetetlen volt. Az alkotók belekevertek mindent, amit menőnek gondoltak 2000-ben: éjszakai szórakozóhely, kábítószer, hackerek, média, jó kocsik, dögös csajok, vagány csávók… 2000 szilveszterén láthattuk az Irigy Hónaljmirigy első televíziós show-ját, és akkoriban az ország nagy része még meg volt győződve arról, hogy ezek a paródiában utazó srácok tényleg viccesek. Amúgy meg olyan műsorok pörögtek tovább, mint a Szerencsekerék, a Barátok közt és a Heti Hetes.
Nemzetközi szinten két új sorozat határozta meg a tévézés jövőjét. A Szívek szállodája a csajos szériák klasszikusává vált rögtön az indulás után, a szintén 2000-ben rajtoló Helyszínelők a későbbi számos klónjával (Miami helyszínelők, New York-i helyszínelők…) pedig évekre uralma alá vette a kertévék esti műsorsávját, és sok bűnöző ennek a sorozatnak köszönheti, hogy tudja, mire kell figyelnie, ha nem akar nyomot hagyni maga után.
Meseautó és Tarr Béla
Az ezredfordulóra a „magyar film” szókapcsolat nagyjából szitokszóvá vált: közönségfilmek még alig készültek, és azok is szörnyűek voltak, a művészfilmek pedig a lehető legszűkebb, legelitebb réteghez próbáltak csak szólni, és többnyire még ezt a minimális ambíciójú küldetést sem tudták abszolválni. Jól jellemzi az évet, hogy a legsikeresebb hazai filmje a majdnem nézhetetlen Meseautó-remake lett, amit valamiért mégis évekig ismételgettek előszeretettel a tévécsatornák. Hogy valami jót is mondjunk: azért egy állócsillagunk már 2000-ben is akadt Tarr Béla személyében, akinek a Werckmeister harmóniák című filmjét az év májusában mutatták be a Cannes-i Filmfesztiválon. Rajta kívül csak Mundruczó Kornél tudott egyet villanni a Nincsen nekem vágyam semmi című filmjével, ami kitermelt egy későbbi magyar filmsztárt is Nagy Ervin formájában.
Stohl András és Ónodi Eszter a Meseautó című film forgatásán (Fotó: Smagpictures.com / Ildikó x Jankura)
A Gladiátortól az Apádra ütökig
Ha 1999-re azt mondják, hogy nagy moziév volt, akkor ezt 2000-től sem illik elvitatni. Akkoriban még menők voltak a vígjátékok (Bérgyilkos a szomszédom, Apádra ütök, Horrorra akadva, Beépített szépség…), és ha bármelyik sikert aratott, biztosak lehettünk még néhány folytatásban. A magyarok kedvenc filmje akkoriban a Gladiátor volt, emellett a Blöff miatt teljesen rákattantunk Guy Ritchie-re, és haloványan már az is felsejlett, hogy milyen lehet egy igényes szuperhősfilm (X-Men: Az elsők), de azt még álmunkban sem gondoltuk volna, hogy évek múlva ezek a produkciók teljesen kisajátítják majd maguknak a multiplexeket.
Volt az évnek emlékezetes botrányfilmje (a valódi dugásokat mutató Dugj meg!) és máig emlegetett pocsék filmje (Háború a Földön) is, Bruce Willis még a csúcson volt (Sebezhetetlen), és olyan rendezők mutatkoztak be a nagyközönségnek mára legendássá érett munkákkal, mint Christopher Nolan (Memento), Darren Aronofsky (Rekviem egy álomért) vagy épp Cameron Crowe (Majdnem híres). Persze a filmek egy része akkoriban a hazai moziforgalmazás lassúsága miatt a magyar mozikba gyakran hónapokkal később érkezett csak meg, de az egy-két éves késés sem számított kirívónak. Így lehet az, hogy mi magyarok az olyan 1999-es filmklasszikusokat, mint a Harcosok klubja, a Hatodik érzék vagy az Amerikai szépség, csak 2000 elején kaphattuk meg. És akkoriban még a torrentoldalak segítségére se számíthattunk: a Napster ugyan már létezett, de egy film az akkori sávszélesség mellett szinte letölthetetlennek számított, így az emberek főképp zenéket nyúltak maguknak.
A fiúbandáktól Zámbó Jimmyig
2000-ben még elfogadott tény volt, hogy a hazai könnyűzene mindig pár éves lemaradásban van a nyugati trendekhez képest: sokszor mire begyűrűzött hozzánk egy divathullám, az kint már véget is ért. A szcéna két, trendeken felül álló állócsillaga, Zámbó Jimmy és Ákos is jelentkezett az évben új albummal. Bár Jimmy Dalban mondom el című lemeze még 1999-es megjelenésű, 2000-ben is sokat tanyázott az eladási listák élén, Ákos pedig a Hűség című lemezéről adott nekünk olyan slágereket, mint a Keresem az utam vagy az Ideális popsztár. Jimmy ezen felül egy karácsonyi albummal is előrukkolt, és ez volt a Király utolsó teljes esztendeje: a pisztolyos baleset 2001 januárjában következett be, évekre ellátva munícióval a magyar bulvárt.
Nyugatabbra a boybandek még tartották magukat: az N’Sync a Bye Bye Bye-jal tarolt, a Backstreet Boys pedig arra kereste a választ, hogy mi értelme egyedül lenni (Show Me the Meaning of Being Lonely). A Sakáltanya miatt minden rádióból a Can’t Fight the Moonlight szólt LeAnn Rimestól, Eminem tovább vagánykodott (The Real Slim Shady), Jennifer Lopez pedig megmutatta, hogy egy vérbeli diszkókirálynő (Waiting for Tonight). Britney Spears az Oops… I Dit It Againnel alkotott maradandót, a V-Tech pedig azzal, hogy az Álmodoztam című klipjükben bemutatta a magyar Britney Spearst, Zimány Lindát. Tarolt Carlos Santana és Rob Thomas száma, a Smooth, és ahogy a tévés résznél már írtam: a csapból is Natalia Oreiro Vad angyal-főcímdala szólt.
Harry Potter és Coelho
2000-ben George R. R. Martin már a harmadik Trónok harca kötetnél, a Kardok viharánál járt, J.K. Rowling pedig a Harry Potter és a Tűz Serlegével volt a könyvpiac királynője. Dan Browntól már megjelent az Angyalok és démonok, de igazán gigászi sikerré ez a könyv évekkel később, A Da Vinci-kód befutása után vált. Paulo Coelho még messze nem volt olyan ciki, mint manapság, mivel a közösségi oldalak nem voltak teli a tőle kölcsönzött idézetekkel, lévén még nem is használtunk közösségi oldalakat. Az ördög és Prym kisasszony című műve szép siker is lett. Stephen King Az írásról című könyvében oktatott ki minket arról, hogyan lehet valaki a világ egyik legtermékenyebb írója, a csajos könyvek között az Egy boltkóros naplója kaszált hatalmasat, a képregény műfajában pedig a Persepolis megjelenése jelentett igazán nagy durranást. A magyar írók közül Esterházy Péter Harmonia Caelestis című nagy aparegényével alkotott maradandót.
