Hogy ki is volt pontosan Ciprián, avagy Cyprianus, a fekete mágia avatott mestere, megannyi szakkönyv (bennfenteseknek: grimoár) szerzője, arról több elmélet is született az elmúlt évszázadokban.
- Némelyek szerint Ciprián azonos egy, az i.sz. III. században, azaz a keresztényüldözések idején Antiokhiában élt vértanú püspökkel, bizonyos Szent Cyprianusszal, aki megtérése előtt állítólag még nyakig benne volt a tiltott tudományokban (sőt: még későbbi mártírtársát, a keresztény Iustinát is mágia segítségével próbálta elcsábítani, természetesen sikertelenül). A Cipriánnak tulajdonított állítólagos varázskönyvek nagyjából a 15. századtól kezdve már komoly kultusznak örvendtek a portugál, spanyol, francia és különösen a skandináv területeken, noha birtoklásuk vagy a bennük foglalt varázsigék és egyéb sötét praktikák használata nem volt éppen veszélytelen, ugyanis az inkvizíció mindig éberen figyelt.
- Egy másik verzió szerint Ciprián inkább afféle fausti figura volt, egy elvetemült dán vagy norvég férfiú, akit személyesen a Sátán avatott be a mágia rejtelmeibe, és aki félelmetesen gonosz lelke miatt még a Pokolból is kiűzetett (ez ugyebár nem éppen szokványos eljárás, szóval tényleg nagyon-nagyon gonosznak kellett lennie)
- Sőt az is lehet, hogy Ciprián valójában nem is férfi volt, hanem egy „elbűvölően gyönyörű, ellenállhatatlanul vonzó, bámulatosan művelt, jámbor mexikói apáca a 14. századból”, ami már csak azért is hallatlanul izgalmas, mert a mai Mexikó területén a 14. században semmiféle apácák nem éltek.
De a legvalószínűbb persze az, hogy Ciprián valójában soha nem is létezett, és az ő neve alatt futó könyveket (hivatalosan egyébként kilencet) és egyéb szövegeket különböző félőrültek, megszállottak és önjelölt démonidézők írták, amivel természetesen nincs is semmi gond, hisz ezek így rendkívül érdekes olvasmányok (vagyis inkább néznivalók).
Mind közül a legérdekesebb pedig talán a Clavis Inferni sive magia alba et nigra approbata Metatrona (kb: A Pokol Kulcsa fehér és fekete mágiával Metatron által bizonyítva) névre hallgató kiadvány, amely valószínűleg valamikor a 18. században készült, és ennél sokkal többet ma sem nagyon tudunk róla, így aztán még a származási helye sem ismert; bár bizonyos források szerint egy okkult tudományokkal foglalkozó wittenburgi tanintézmény (a csodás nevű Fekete Iskola) diákjai forgatták nagy haszonnal – már ha létezett ez az iskola egyáltalán.
A címben említett Metatron meg egyébként nem egy tankká alakuló óriásrobot, hanem bizonyos misztikus-kabbalsztikus iratokban feltűnő arkangyal neve.
A Pokol Kulcsa részben titkosírással és valamiféle furcsa latin-héber keveréknyelven íródott varázsigéket tartalmaz, amelyeket naiv modorban készült fantasztikus illusztrációk kísérnek.
Itt van például Amaymon, a hatalmas fekete madár, a Dél királya:
Aztán Uricrus, a koronát viselő szárnyas kígyó, a Kelet királya:
Egyn, a fekete medve, Észak királya.
Na és persze semmiképpen ne feledkezzünk meg a Nyugat királyáról, Paymonról, az iszonyatos szarvakat növesztő macskáról se:
Itt meg egy vörösszárnyú, koronás sárkány épp felfal egy óriásgyíkot:
Ez talán már tényleg túlzás:
