Olvasóink között bizonyára akadnak szép számmal olyanok, akik már nem is feltétlenül láttak kazettát, de persze rengeteg olyan olvasónk is akad, aki még jó szívvel emlékszik vissza a nyolcvanas-kilencvenes évek meghatározó adathordozójára. Külön kategóriát képvisel a válogatáskazetta műfaja, amelyet az ember vagy magának állított össze, esetleg egy szívének kedves személynek. Utóbbi esetben szinte sebészi precizitással kellett ügyelni a dalok sorrendjére, na meg arra, hogy az ember beleférjen a kazetta időkorlátjába, vagyis ne legyenek túl nagy szünetek, de ne is az utolsó szám felénél érjen véget a szalag.
Stella Wedell az előbbi kategóriát képviseli, legalábbis, ami a szóban forgó kazettát illeti: saját maga készítette el kedvenc válogatását – rajta többek között Shaggy és Bob Marley dalaival, de került a kazira néhány Disney-filmhez kötődő sláger is amit természetesen mindenhová magával vitt – írja a CNN hírcsatorna weboldala. Végül 1997-ben egy spanyolországi nyaraláson szomorúan konstatálta, hogy szeretett kazettáját valahol elveszítette.
Kiállításról került elő a kazetta
Wedell aztán alaposan meglepődött, amikor egy svéd múzeum tárlatában elismerni vélte a kazettát. Mint kiderült, igaza volt, az adathordozót ugyanis egy brit művész, Mandy Barker találta meg Fuerteventura szigetének egyik strandján, amikor művészeti projektje keretében a műanyag-hulladék helyzetet dokumentálta a parton.
„Amikor megtaláltam, arra gondoltam, milyen jó lenne hallani, hogy mi van rajta, de sejtelmem sem volt, hogy ez egy nap valósággá válik” – nyilatkozta a CNN-nek Barker, aki elküldte a szalagot egy hanghordozók helyreállításával foglalkozó szakembernek, aki a művész nagy meglepetésére képes volt hallgathatóvá varázsolni a láthatóan erősen megviselt magnószalagot.
Barker ezek után a kazettát – a rajta szereplő számok listájával – a Sea of Artifacts (tárgyak tengere) nevű utazó kiállításának részévé tette. Stella Wedell így jött rá, hogy az ő kazettájáról lehet szó, miután Stockholmban járva meglátogatta Barker kiállítását. Ezek után levelet írt a művésznek, akinek elmesélte, hogy a számok sorrendje alapján gyanítja, hogy ez ugyanaz a – lenti Twitter-üzenetben is látható –kazetta lehet, amit még ’97-ben elvesztett.
„Amikor a számok listáját olvastam, nagyon ismerősnek tűnt – írta Wedell a CNN érdeklődésére. – Ezért lefotóztam és összehasonlítottam otthon az eredeti CD-vel, ami még mindig megvan. Még arra is emlékeztem, hogy a kazettáról lehagytam a CD első két számát, mert azokat nem szerettem annyira.”
Barker eközben kapcsolatba lépett a University of Plymouth tengeri hulladékkal foglalkozó kutatóival, hogy megkérdezze, szerintük lehetséges-e, hogy egy kazetta közel kétezer kilométert sodródjon a tengerben. A szakértők megerősítették, egyben felhívták a figyelmet arra, hogy a 20 éve a tengerben sodródó műanyag kazetta jól példázza, hogy a műanyag-hulladék milyen hosszú ideig képes problémát okozni a természetben.
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)