Az irodalom és a költészet minden témával bámulatosan tud játszani, nem csak szerelemről és fájdalomról szólnak az alkotások, ha úgy adódik, simán beszólogatnak egymásnak az írók, költők.
Van Kosztolányi Dezsőnek egy 1926-ban született verse, ami a magyar irodalom egyik legszemtelenebb alkotása. Az egyik zseni írása a másiknak.
Íme a költemény:
Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár
Karinthy Frigyesnek, úri-magának, az embernyi embernek,
de kicsit talán a Kálomistának is küldöm, azzal az
instanciával, hogy ne átallaná elolvasni ezt a nekem-kedves poémát, minden irányban.
Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár, még egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.
Megtaláltad a titkos üzenetet? Ha nem, olvasd el a Bouvet.cafeblogon!
