Búcsú a mozitól

Állok kedd este az Aréna mozi előterében. Láthatóan csak azért nem kong az egész az ürességtől, mert az IMAX teremben a Bloodshot című Vin Diesel-film premier előtti vetítését tartják, amire a meghívottak jó része azért eljött. Ezt leszámítva teljes a csend, a pénztárakhoz alig-alig téved oda valaki, pedig hosszú percekig figyelem, mert várok valakire. Pedig még egy nappal a kormány nagy veszélyhelyzeti bejelentése előtt vagyunk, elvileg Magyarországon még senkinek nem tilos moziba menni. Másnap este egy Emma premier előtti vetítésen vagyok a Lurdy Házban, néhány órával azután, hogy a kormány bejelentette, hogy minden száz fő fölötti beltéri rendezvényt betiltanak. A tiltás éjféltől lép életbe, ez nagyjából az utolsó vetítések egyike, amit még szabadon, korlátozás nélkül lehet megtartani. Mivel magam is részt vettem a szervezésében, sokan jönnek oda hozzám azzal, hogy jöttek még egy utolsót mozizni, mert most egy darabig majd nem lehet. Egy pár azt mondja, a szívük sajdul bele, hogy egy darabig nem nézhetnek filmeket a nagy vásznon. Megértem. Nekem is. Ez az életem.

Kétségek között

Koronavírus: ezt jelenti a veszélyhelyzet és a rendkívüli jogrend

Este hétkor elkezd peregni az Emma című Jane Austen-adaptáció. Nézem a csodálatos kosztümöket és az annál is csodálatosabb angol vidéki tájat és kastélyokat, nézem, amint Bill Nighy és Anya Taylor-Joy nagy örömmel játszik, látom, hogy milyen jól működik ez a kis szerelmi zűrzavar, amit az alkotók a vászonra álmodtak, de közben azon jár az eszem, hogy igazából semmi értelme nincs kritikát írnom róla. Akkor még azt gondolom, hogy másnaptól a mozik úgyis bezárnak, nagyjából úgyis mindennek annyi lesz, ami közösségi kulturális tevékenységnek számít. Észreveszem, hogy nem igazán tudok figyelni az amúgy bájosnak tűnő filmre: a sok névbe belekavarodom, és amúgy is máshol járnak a gondolataim. A film után az első dolgom, hogy a neten megnézzem, milyen sajtóközleményt adott ki a helyzetről Magyarország vezető mozihálózata, a Cinema City. Este kilenc múlt, hét órával vagyunk a kormány délutáni bejelentése után, de a cég hivatalos Facebook-oldalán az utolsó poszt egy szavazás arról, hogy „Szerinted ezen a héten melyik film lesz a legsírósabb?” Hivatalos közleményt csak a poszt kommentjei között találok, ahol azt írja a CC, hogy jogászokkal értelmezik a mai kormány sajtótájékoztatóján elhangzottakat, és amint lesz bővebb információjuk, azt megosztják a követőkkel. Bár az Index a címoldalán hozza, hogy bezárnak a mozik, a helyzet mégsem ilyen egyértelmű, mert az új rendelet sem az.

Senki nem tud semmit

Pánik az egyetemeken: napokon belül ki kell költözni a kollégiumokból

Az, hogy beltéri rendezvények esetében száz főben húzzák meg a határt, egy mozi esetében többféleképpen értelmezhető. Az egyik értelmezés szerint azt jelenti, hogy egy teremben, egy vetítésen nem lehet bent több száznál több fizető nézőnél. A másik szerint a száz fő a mozi teljes területére (összes terem, előtér stb.) értendő. Az első szerint a mozik továbbra is nyitva maradhatnak, ha egy terembe nem adnak el száznál több jegyet. Halkan megsúgom, hogy valószínűleg, ha akarnának, sem tudnának egy vetítésre száz jegyet eladni a jelenlegi körülmények között. Szakmai berkekből azt hallottam, hogy aznap egy kicsit félreesőbb budapesti plázában az összes előadásra nem adtak el összesen száz jegyet, nemhogy egyre.

A második értelmezés szerint viszont maximum azok a mozik maradhatnának nyitva, ahol nincs száz fős a terem, és ilyenből azért nem túl nagy a választék. Este figyelem az összes mozi Facebook-oldalát, várom a sajtóközleményeket, amik aztán nem jönnek. A másnapi sajtóvetítések lemondásáról és a jövő heti premier előtti Hang nélkül 2 vetítés lemondásáról szóló maileket leszámítva teljes és feltűnő a csend. Egyedül a Pólus Mozi tesz kivételt. Ők azt írják, hogy továbbra is nyitva maradnak, és gondoskodnak arról, hogy egy előadáson ne legyen több száz nézőnél, és mindent megtesznek a megfelelő higiéniáért. Felkelek másnap reggel, továbbra sincs semmi hír, háromnegyed tízkor még mindig nem szerepel semmi a Cinema City weboldalán vagy Facebook-oldalán, pedig elvileg délelőtt tíztől már lennének előadások. Senki nem tud semmit.

Bezárnak vagy sem, jobban tesszük, ha egy időre búcsút veszünk a moziktól (Képünk illusztráció. Fotó: MTI / Balogh Zoltán)

Mert vannak ennél fontosabb dolgok

Szörnyű végignézni, ahogy az a világ, ami az ember életét jelentette tizenhét éven át, pár nap alatt kártyavárként omlik össze. Mert közben reggelre, higgadt fejjel rájövök, hogy bizonyos szempontból mindegy, hogy mehetnek-e tovább termenkénti száz fős limittel a mozik. A járvány logikájából úgyis az következik, hogy pár napon, vagy maximum egy-két héten belül úgyis jön egy ennél szigorúbb szabályozás, amikor szinte biztosan be fogják zárni őket. Meg különben is, attól, hogy lehet valamit csinálni, még nem feltétlenül ajánlott, bár ha a mozitermekben tényleg 5-10 ember fog csak ücsörögni, ahogy az a jelenleg forgalom alapján várható, sokkal biztonságosabb hely lesz a plázáknál és az élelmiszerboltoknál. Kezd eljutni az agyamig, hogy mindaz, ami az életemet jelentette, valójában luxus, ami egy vészhelyzetben azonnal értelmét veszti. Persze ez nem jelenti azt, hogy a filmekre, amiket nyújt, ne lenne szükség: a háborúk során is szerettek elmenekülni az emberek a rideg valóságból, és imádták, ha egy film megnevettette vagy megríkatta őket, netán izgulhattak egy látványos kalandon. A drámákra már nem voltak kíváncsiak. Abból kaptak az életben eleget. Ezt hívják eszképizmusnak.

A koronavírus még nem tett be az idei nyári fesztiváloknak

A filmeknél és a mozinál azonban ilyenkor fontosabb, hogy mindannyian biztonságban legyünk. Egy napba tartott elfogadnom, hogy most tényleg nem az a helyzet van, amikor azért kellene izgulnom, hogy a mozik zárva tartanak. Hiányozni fognak, méghozzá borzasztóan, de most abban próbálok reménykedni, hogy minél hamarabb zárnak be, annál hamarabb nyithatnak újra. Igen, tudom, tévé, HBO meg Netflix, de ez mégsem ugyanaz, mint egy nagy teremben együtt izgulni, nevetni és sírni sok másik emberrel egy hatalmas vásznat nézve. Ez az élmény azonban luxus, amit most egy időre el kell felejtenem, közben pedig abban reménykednem, hogy ami most történik, csak kényszerszünet, nem pedig egy teljes szórakoztatóipari ág látványos és semmiből jövő, gyors tönkremenetele.

A cikk leadása után érkezett a Cinema City sajtóközleménye, amit szó szerint idézünk: