Az amabie egy japán mitikus lény, azaz egy egy ún. yōkai (magyar átírással hivatalosan egyébként jókai, de hát ez ugye meglehetősen félrevezető), amely időnként állítólag kiemelkedik a tengerből, hogy aztán bőséges termést, vagy éppen pusztító járványokat jövendöljön. Háromlábú sellőnek is szokták nevezni, és ez annyiban meg is állja a helyét, hogy valóban három lába van, illetve a vízben él, máskülönben viszont nemigen emlékeztet az európai legendák szépséges hableányaira: külseje inkább madár- vagy ritkábban majomszerű, dús szőrzetet vagy leomló hajzatot visel, törzse pedig általában nincs, hanem egyenesen a fejéből nőnek ki a végtagjai. Amúgy – ettől függetlenül – rendkívül cuki, ahogy ezen a késő Edo-kori (19. század közepi) ábrázoláson is jól hátható:
Amabie egy japán fametszeten (Forrás: Wikipedia)
Az amabie első írásos említése is erre az időszakra datálható: a legenda szerint 1846 májusában bukkant fel egy ilyen kis vízi próféta valahol Japán déli partjainál, majd arról tájékoztatta a fogadására összegyűlt helyieket, hogy még hat éven keresztül gazdag termés várató, ám utána minden bizonnyal lesújt a járvány, és ha ez megtörténik, a betegeknek mutassanak egy róla (mármint az amabie-ről) készült képet, mert attól majd meg fognak gyógyulni. Ezt követően pedig visszatért a tengerbe.
És hogy miért is érdekes most ez a több mint 170 éves, obskúrus japán legenda? Hát csak azért, mert ebben a vészterhes időszakban, amikor a koronavírus-járvány kényszeríti térdre a világot, az amabie-k kultusza ismét virágzásnak indult, és számolatlanul készülnek, illetve terjednek az interneten, afféle járvány elleni szerencsehozó kabalaként, a profi vagy éppen kevésbé profi kivitelezésű amabie-ábrázolások – és nem kizárólag Japánban. Nyilván az is erősen hozzájárul a figura újdonsült népszerűségéhez, hogy amabie-t rajzolni (esetleg festeni, kötni, márványból kifaragni vagy gyurmából megformázni) szerencsére nagyon egyszerű, hisz az egész csupán egy fej két szemmel, egy csőrrel meg három lábbal; valamint nyilván az sem elhanyagolható, hogy – mint már említettük – rendkívük cuki.
A legfontosabb persze az, hogy mossunk sokszor és alaposan kezet, ha egy mód van rá, ne nagyon menjünk emberek közé (biztassuk erre idős szüleinket-nagyszüleinket is!), továbbá semmi esetre se nyalogassunk kilincseket, és ne igyunk hidrogén-peroxiddal felütött vizet; ha ezeket mind megtettük (vagy nem tettük meg), már nyugodtan rajzolgathatunk amabie-kat. Vagy nézegethetjük, amiket mások készítettek.
Forrás: Satake Shunsuke/twitter
