Ugye neked is posztolt már néhány ismerősöd olyan fotót a közösségi médiában, ahol éppen egy tündi-bündi, játékos kistigrist simogat, netán épp egy cumisüvegből itatja az édes kis állatot? Az Instagram-hősök korában sokan egy-egy ilyen fotóért nem keveset fizetnének, és bőven akadnak élelmes vállalkozók, akik tisztában vannak ezzel. Csakhogy azzal már kevés kistigris-simogató van tisztában, hogy ez az állat leginkább az élete első néhány hónapjában hoz pénzt a gazdáinak, és amint megnő, már senki sem akar vele játszani, nem lehetséges a közös fotó, viszont a tigris étvágya hatalmas, egyáltalán nem olcsó mulatság éveken át etetni egy ekkora állatot.
Épp ezért sok tenyésztő – legalábbis Amerikában – első körben megpróbálja eladni a pénzhozáshoz túl nagyra nőtt állatot, és ha ez nem sikerül, akkor vagy megtartja, és vadasparki látványosságként próbálja hasznosítani, vagy – és ez az, amit egyáltalán nem szoktak nagydobra verni – egyszerűen elaltatja őket, a holttestüket pedig eltünteti, mert nem akarja vállalni azt, hogy hosszú éveken át etessen egy ekkora étvágyú vadállatot. A Netflix új dokumentum-sorozata, a Tiger King a vadállatokat kihasználó, és magukat állatvédőként pozicionáló amerikai nagymacskatartók és magánállatkert-üzemeltetők elképesztő világába nyújt betekintést egy hírhedt figura, Joe Exotic hihetetlen életét követve.
Joe Exotic, a meleg redneck
Joe Exotic már-már rajzfilmbe illő figura. A redneckeket általában rendkívül konzervatív nézeteket valló, egyszerű munkásemberekként ismerhetjük, akik hisznek a kétkezi munkában, a vállalkozásban, a fegyvereikben, Istenben, Amerikában és a hagyományos értékekben, és nem igazán tolerálják a más bőrszínű, vallású embereket (magyarul: sokan közülük rasszisták) és a melegeket. Ehhez képest Joe Exotic egy meleg cowboy – ezt nem is titkolja –, aki szabadidejében béna countryzenét játszik, és mindennap úgy öltözik fel, mint aki épp egy bikát készül megülni a rodeón. Odáig van a fegyverekért, imád veszélyes vadállatokkal pózolni és játszani, és igazi amerikaiként az álmai megvalósításában hisz, nehezen tolerálva, ha ebben bárki megpróbálja megakadályozni.
Márpedig az ő álma egy saját állatkert volt, ahol elsősorban egzotikus nagymacskákat tart, és afféle önjelölt showmanként szórakoztat különféle tigrises mutatványokkal mindenkit, aki a belépőjegy megvásárlásával betéved hozzá. Imád a figyelem középpontjában lenni, és a legnagyobb figyelmet akkor kapta, amikor 2016-ban ő is elindult az amerikai elnökválasztáson, majd amikor ez érthető okokból nem jött neki össze, két évvel később már szenátornak próbálta megválasztatni magát. Természetesen ebbe is belebukott – bár, ha Donald Trumpot elnökké választották, akár nyerhetett is volna –, de a legnagyobb bukására tavalyig kellett várni: az FBI letartóztatta, mert bérgyilkost fogadott, hogy eltetesse láb alól legnagyobb ellenségét, az állatvédő Carole Baskint.
Állatokat és embereket kihasználva
Amit eddig elmeséltem, az csak a Tiger King történetének váza, és ahogy az lenni szokott, az ördög itt is a részletekben lakozik. A dokumentumfilmesek hosszú éveket mutatnak be Joe Exotic és a vele kapcsolatban álló emberek (alkalmazottak, riválisok, partnerek, szerelmek…) életéből, és mivel Joe a börtönbe kerüléséig központi figurája volt az amerikai vadállattartóknak, általa egy alig ismert szubkultúrába kaphatunk lenyűgöző betekintést. Ott van például Joe példaképe, Antle doki, aki egyszerre tulajdonosa egy egzotikus állatkertnek, és afféle szektavezér-guru, aki szinte kizárólag csinos, fiatal lányokkal dolgozik együtt, akiket mellnagyobbító műtétre kötelez, és röhejesen, még magyar mércével nézve is alacsony fizetésért dolgoztat napi 12-16 órákat elvben az állatok érdekében, a gyakorlatban azonban a saját elvtelen meggazdagodásáért, és a vállalkozását gyakorlatilag szektavezérként irányítja.
Maga Joe Exotic például börtönviseltekből és hajléktalanokból állította össze az állatkertje alkalmazotti gárdáját, akik sehol nem kellenek, így lehet nekik Joe éhbére és patkányrágta szállása is jobb lehetőség annál, ami az utcán várna rájuk. Egészen döbbenetes például az a jelent, amiben megérkezik az állatkertbe a Walmart kamionja, mert a cég a kidobásra ítélt áruit felajánlotta az állatok etetésére, ám mielőtt az ételek eljutnának az állatokhoz, Joe alkalmazottai lerohanják az árut, és kiveszik belőle az emberi fogyasztásra alkalmas ételeket, hogy ők se maradjanak éhen. Ott van még a Nagymacskamentők vezetője, az angyali szívű állatmentőként pózoló Carole Baskin, aki az állatkertje körül szinte minden munkát lelkes állatvédő önkéntesekkel végeztet el teljesen ingyen, miközben ő maga dollármilliomosként él.
Túltenyésztés
A Tiger King ugyan teli van borzasztó antipatikus és szörnyű emberekkel – itt még a főállatvédőről is kiderül, hogy nagy valószínűséggel eltette láb alól az első férjét, és a csúnya pletykák szerint megetette a tigriseivel –, a legmegdöbbentőbb mégis az, hogy az elején ők is tiszta szándékkal kezdtek el nagymacskákat tartani, és eleinte valóban az állatok szeretete, a velük való törődés motiválta őket. Egy idő után feltűnt nekik, hogy ezért rengeteg szeretetet és érdeklődést kapnak az emberektől, így újabb és újabb állatokat fogadtak be, csakhogy az egyre több állat egyre több pénzbe került. Miután rájöttek, hogy a kölykök hozzák a sok pénzt, elkezdték tenyészteni őket, az állatkertjeik lassacskán kezelhetetlen méretűvé váltak, ők pedig újabbnál újabb trükköket és piszokságokat eszeltek ki azért, hogy valahogy fenntartsák őket. Az évek alatt az állatok szeretete és a róluk való gondoskodás teljesen eltűnt a képből, és ez már csak a kirakat volt ahhoz, hogy egyre több és több pénzt csináljanak belőlük.
Az államok engedik
A Tiger King hét részét nézve egyre jobban nyomasztani kezdi az embert a gondolat, hogy Amerika jó néhány államában miért is lehetséges az, hogy emberek veszélyes, egzotikus ragadozókat tartsanak és tenyésszenek, vagy ha úgy tartja úri kedvük, saját állatkertet nyissanak. A jelenség veszélyeit jól szemlélteti egy híradóbejátszás, ahol egy bekattant nagymacska-tulajdonos egy nap fogta magát, és ötven (!) tigrisét, oroszlánját és pumáját eresztette szélnek a városban, a lakók pedig pánikolva bújtak el az otthonukba. Hogy mi lett a vége? A helyi rendőrök és vadászok egyenként vadászták le a környéken garázdálkodó nagyvadakat, és egy sokkoló felvételen láthatjuk az oroszlánok és tigrisek egymásra dobált holttesteit.
Joe Exotic a Netflix Tiger King c. sorozatában (Fotó: USA TODAY Network / ddp USA / Profimedia)
Egyes államokban már felléptek a nagyvadak házi tartása ellen, de még messze nem annyiban, hogy a problémát megszüntethessék. Ironikus módon pont Joe Exotic lehet az, aki segít ráhúzni a vizes lepedőt sok hozzá hasonló nagyvadtenyésztőre, ugyanis miután 22 évnyi börtönbüntetésre ítélték, és minden ismerőse és volt kollégája elfordult tőle, most bosszúból elkezdte kiteregetni a szennyest a világ egyik legnagyobb állatvédő szervezetének, a PETA-nak, akik ennek köszönhetően perek sorozatát indíthatják be az állatokat kihasználó és velük kegyetlenül bánó tulajdonosokkal szemben.
Sorsok a mélyből
A Tiger King azonban nemcsak a szépen kibontott állatvédelmi és társadalmi mondanivalója, valamint egy eddig alig ismert szubkultúra bemutatása miatt izgalmas néznivaló, hanem teli van egészen hihetetlen, emlékezetes karakterekkel. Joe Exotic egyik alkalmazottja például egy tigrisketrecben veszítette el az egyik karját, de a nő az amputálás után pár nappal már visszament dolgozni, mert nem akarta, hogy a hírek azzal legyenek teli, hogy az állatkertben nem megfelelő óvintézkedések mellett tartják a vadállatokat.
Ott van Jeff Lowe, a vegasi szélhámos üzletember, aki előszeretettel használta arra a kis tigriseket, hogy becsempészte őket egy vegasi szálloda lakosztályába, ahová aztán bulit szervezett, a csajokat pedig azzal csábította oda, hogy ott majd kölyök tigrisekkel fényképezkedhetnek. Vagy ott van az állatkert főgondnoka, akit néhány börtönévvel a háta mögött könnyedén rá lehet beszélni egy kis bérgyilkosságra. Tény, hogy a Tiger King valósággal tobzódik a mélytrash figurákban és az ő mélymocsok történeteikben, de ettől még nem lesz kevésbé drámai. A filmben bemutatott állatkertek továbbra is nyitva vannak, Joe Exotic kivételével a többiek továbbra is szabadon használhatják ki a vadállatokat, és elképzelni sem merem, hogy most, a koronavírus okozta válság idején mivel és miből etetik a vadállatokat, mikor ez már előtte is sokszor gondot jelentett.
