Sátánista pornónovellát írt Karinthy Frigyes, bíróságra is került miatta

— Karinthy Frigyes, álljon fel – szól Töreky elnök a novella felolvasása után. — Megértette, mivel van vádolva?

— Megértettem.

— Elismeri bűnösségét?

— Nem ismerem el.

— A novellát ön írta?

— Igen.

— Ön is tette közzé?

— Igen .

— Tehát az ön tudtával jelent meg a novella.

— Nem érzem magam bűnösnek – kezdi védekezését Karinthy — abban az értelemben, ahogy a vádirat szól. De magam előtt, mint író előtt, hibáztatom magamat azért, hogy nem sikerült olyan világosan kifejteni, amit akartam, hogy mindenki megértse, mit akartam ezzel a novellámmal.

— Nem mindenki értette meg, úgy látszik, az ügyész úr sem. Fejtse ki tehát, hogy mi volt a célja ezzel a novellával.

— Megpróbáltam a szatanikus, démonikus, erotikus stílust nevetségessé tenni, ennek a stílusnak művészietlenségét hangsúlyozva. Mint tudjuk, ennek a stílusnak német képviselője Hanns Heinz Ewers, az osztrákoknál pedig volt az a Bettauer, aki ennek a stílusnak szerencsétlen áldozata is lett. Olyan módon állítja be ez az irányzat az élet legszebb ajándékát, a szerelmet, hogy az bűnös, veszedelmes dolognak tűnik fél. Kétféle módon érhettem el célomat, először úgy, ahogy fiatal koromban is tettem, hogy a stílus nevetségességére mutatok rá, hogy karikatúrát írok. Az Így írtok ti! könyvemben így cselekedtem. Ebben a kritikai tanulmánykötetemben a nevetségességet mutattam ki.

— Azt meg is értette mindenki.

— Itt tovább akartam menni. Az a fülledt, túlszínezett stílus, amellyel novellám íródott, nem az én stílusom, nem az én hangom. A művészet végső céljában, végső vonalakban valahogyan összeesik a legprecízebben megfogalmazott etikai vonalakkal. Hamis művészi és irodalmi szempont az a beállítás, amely szörnyűséges, borzalmas, veszedelmes dolognak tünteti fel az eszmék legszebbikét, az anyaság eszméjét. Ennek a kimutatása volt a célom novellámmal. Ha ez a célom nem derül ki, ha ez nem derül ki mindenki számára, akkor magamat hibáztatom. Jelképes templom szerepel a novellában, ahol nem az Istent, hanem a sátánt szolgálják. Bonifáciusnak, a kiátkozott papnak, idézésére nem a sátán jelenik meg az oltáron, hanem az anyaság ereje egy csecsemő formájában. A jelenésre megtisztul az egész társaság. Ezzel azt hittem, sikerült elérni azt a célomat, hogy művészerkölcsi szempontból bizonyítsam be a szatanikus, démonikus felfogásnak irodalmi képtelenségét.

— Szóval ön, mint mondja, alapgondolatul erkölcsös témát választott, és az anyaság gondolatát akarta kifejezni ?

— Igen

— De a vádirat szerint az ügyész úr másképp látja a dolgokat. A cikk egy orgiának a lefejtése, egymást tépő és marcangoló testek gomolyáról beszél a templom hajójában, hetérák fanyar illatáról, felgyúló vérről. Mit gondol, ez milyen hatást kelt az olvasóban?

— Az olvasó, aki ismeri, hogy én hogyan gondolkozom, nem találja egy művemben sem ezt a túlfűtött stílust. Az olvasó megérti, hogy ez karikatúrája csak egy bizonyos stílusnak.

— Vannak tényleg a stílusában bizonyos pontok, például a következő : „Mézes és mákonyos nyálat sziszeg”, amely tényleg ilyen feje tetejére állított dolog. Ez lehet karikatúra, mert ezt én sem értem,

— Én sem.

— De vannak más pontok, — folytatja az elnök — amelyeket nagyon is meg lehet érteni. Egy ilyen írásművet különben abból ítél meg az ember, ami benne van, nem pedig abból, amit már régen olvasott. Az ön védekezése, hogy az olvasó ismeri az ön régebbi műveit és ezekből következtet gondolkodására, nem helyes, mert az olvasó, aki a Fekete misét olvassa, csak a Fekete misében olvasottakat szívja magába.

— A védekezésemnek csak egyik része volt ez. A tárgybeli védekezésem az, hogy az anyaság eszméjét, tisztaságát próbáltam kidomborítani.

— Helyes, erre hivatkozhat — mondja a tanácselnök —, mert ez talán nem alaptalan. De az ellen védekezzék, hogy ön elkövette a szemérem, elleni vétséget munkájában.

— Ha a kitételeken múlik a szemérem elleni sértés, akkor, ne tessék tiszteletlenségnek venni, de az is elköveti, aki most ezt az írást felolvasta.

— Nem, ön nem ért engem. A gondolat erkölcsös lehet, de az erkölcsös gondolatot is úgy lehet megírni, hogy a szemérem ellen vét vele az író. ön három oldalon keresztül, írhat pornográfiát, de a végén kétsoros erkölcsös példaadást biggyeszthet a háromoldalas pornográfiához. Azonban van ön ellen még egy vád: a római katolikus vallást meggyalázta. Mi a védekezése ez ellen?

— Védekezésem a második vád ellen — feleli Karinthy — az, hogy az a templom és az a pap, amelyik és aki a novellámban szerepel, nem a katolikus egyházban szereplő templomok és papok jelképe …

—Dehogynem

— Hanem annak a papnak és annak a templomnak a jelképe, aki és amely a római katolikus egyház íróinak munkáiban is előfordul: a sátán temploma és a sátán papja szerepel az én munkámban.

— Nézze, miért épp a római katolikus templomot választotta? Ön milyen vallású?

— Ágostai evangélikus.

— Miért nem a saját vallásának templomában tomboltatta le akkor ezt az orgiát? Azért nem, — adja meg rá mindjárt a tanácselnök a választ, — mert szégyellte volna saját templomába helyezni ezt az orgiát.

— Nem ezért.

— De igenis ezért.

— Azért, mert a római katolikus vallásban sokkal színesebb minden, sokkal gazdagabb. Én nekem színes képet kellet festenem, ezért választottam a római katolikus templomot.

— Úgy? Apácák, szentképek nincsenek más templomban. Mit gondol, a katolikus ember vallásos érzését nem sérti ez a novella?

— Úgy érzem, hogy a katolikus ember vallását nem sérti, hanem megvédi.

— Ez?

— Igen. A sátán templomának jelképe a templom, ahol az orgia lefolyik.

— Kíván még valamit előadni?

— Nem tudok mást előadni.

Az ügyész vádbeszéde:

„Az Est című politikai napilapban Karinthy Frigyes megírta a Fekete mise című novelláját. Egy hitehagyott pap vezetése mellett parázna orgiák leírását tartalmazza a novella, a fajtalan cselekmények és jelenetek vannak abban leírva, de a római katolikus egyház vallásos tiszteletének legfőbb tárgya is meg van bélyegezve benne. Karinthynak ez a cselekménye megállapítja a szemérem elleni vétséget és a vallás elleni kihágás tényálladékát, amiért is vádat emelek ellene, és elítélését kérem.”

Karinthy ügyvédje, dr. Vajda Ödön védőbeszéde:

„Nagy Európában éppen a megcsonkított Magyarország engedheti meg magának legkevésbé azt, hogy egy olyan írót, mint Karinthy Frigyes, szemérem elleni sértés és vallásgyalázás címén elítéljen. Pillanatig sem tudom elhinni, hogy ezt a bélyeget a törvényszék Karinthy homlokára süsse. Úgy érzem, hogy nyitott ajtókat döngetek, amikor Karinthy felmentését kérem. ”