Szent Johanna, az orléans-i szűz, vagy éppen Jeanne d’Arc. Bárhogy is nevezzük, a francia parasztlányból lett felszabadító popkulturális ikon, és ebben a tisztségében a kemény, hősies nők szimbóluma lett.
Ezen a napon, 1431. május 30-án fiatalon halt kegyetlen halált, de rövid élete és tettei a történelem fontos mozzanatai lettek és a kultúrát is meghatározták.
Jeanne 1412 körül született a franciaországi Domrémyben, szülei szegény földtulajdonosok voltak, édesapja adóbeszedő és őrségvezető is volt. Nem tanították meg írni és olvasni, de édesanyjától a háztartási munkákat és a varrást tanulta meg, apjától pedig a földművelés és állattenyésztés fortélyaival ismerkedett. Édesanyja mindent megtett, hogy katolikus hitét és a tanításokat lányába is átültesse, később ez határozta meg Jeanne életét, célja is ebből fakadt.
Jules Eugene Lenepveu festménye Jeanne d’Arc-ról az Orleans-i csatában. (Fotó: Leemage/Corbis via Getty Images)
Az életvidám kislány már fiatalon látomásokat kapott. Későbbi feljegyzései szerint ezekben a házuktól nem messze, a mezőn állt és instrukciókat kapott, Szent Mihálytól és Antiokheiai Szent Margittól. Megszólították és továbbították Isten üzenetét, hogy űzze ki az angolokat Franciaországból.
Szüzességi fogadalom és isteni küldetés
Az 1337-ben kitört százéves háború késői szakasza volt. Az összecsapások kiváltó oka még III. Eduárd angol király és VI. Fülöp francia uralkodó közötti viszony volt. Mivel Eduárd nemcsak angol király, hanem Aquitania hercege is volt, Fülöp vazallusának számított. Eduárd nem tudta elfogadni Fülöp hatalmi törekvéseit és központosítását. Anglia vezette a harcot, amikor 1420-ban egy békekötéssel V. Henrik lett Anglia és Franciaország uralkodója is és kötelezték az akkori uralkodót, VI. (Őrült) Károlyt, hogy ismerje el az angol király utódait jogos francia utódokként is. Így lett, hogy 1422-ben V.Henriket fia, VI. Henrik követte mindkét trónon és vezetésével Észak-Franciaország nagy részét, köztük Jeanne faluját is elfoglalták.
A 16 éves lányt a látomásai arra biztatták, hogy induljon el. Előtte meg kellett győznie apját és a helyi bíróságot is, hogy isteni hivatása miatt nem megy férjhez, szüzességi fogadalmat tett. Ezután indult el Vaucouleurs-ba, a megbukott Károly fiának támogatói közé és arra kérte ott élő rokonát, segítsen meggyőzni a helyőrség vezetőjét, hogy neki el kell jutnia a királyi udvarba, Chinonba, hogy elmondhassa, ő hivatott vezetni a francia felszabadítást.
Vaucouleurs-ben kinevették, ám mivel pontos jóslatokat adott arról, hogyan alakul a helyzet a fronton, egyre többen kezdtek hinni neki. Jeanne levágta haját és férfi ruhába öltözve kérte a helyőrség vezetőjét, gróf Robert de Baudricourt, hogy engedélyezze neki az utat Chinonba. Baudricourt végül kötélnek állt, Jeanne pedig tőle kapott kísérettel elindult Chinonba.
A királyi udvarba érkezve audienciát kért, amit csak azután kapott meg, hogy átment egy teszten: azonosította az álruhában lévő Károlyt az udvara egy népesebb csoportja között. A kettejük közötti beszélgetésen Jeanne állítólag pontosan tudta idézni Károly Istenhez intézett szavait. Ám a jövendőbeli királynak ez sem volt elég bizonyíték, teológusokkal vizsgáltatta meg Jeanne-t és képességeit, mielőtt engedélyezte neki, hogy csapatot vezessen érte. A lelkészek azzal tértek vissza, Jeanne nem boszorkány és nem eretnek, tiszta lelkű, szerény és alázatos, hívő ember.
Jeanne fehér lovon, fehér páncélba érkezett a sereggel Orleansba, és több csatával kiűzték a burgundokat és angolokat a városból. A történészek között vita van Jeanne szerepéről, egyesek szerint komoly stratéga volt, mások szerint semmit nem tett, egyes feljegyzések szerint harcolt és meg is sérült, bár ő maga azt állította, hogy nem ölt meg senki.
A siker és a képességeiről való látszólagos megbizonyosodás ellenére Károly sosem bízott teljesen Jeanne-ban. Sok idő telt el, mire unszolására a csapatával, több csata megvívása után bevonult Reims-be és 1429 júliusában királlyá koronázták. Jeanne végig mellette volt, az oldalán állta végig a ceremóniát.
Kínvallatás és megingás
Jeanne a harcok egyik vezetője lett, nemesi címet is kapott VII. Károlytól. Mikor Compiègne-be vezérelték, hogy védekezzen az angol és burgund ostrom ellen, az összecsapásban vállalta, hogy utolsóként marad, miután parancsot adott a visszavonulásra. Egy burgund íjász lenyilazta a lováról és elfogták.
Ekkoriban pénz ellenében szabadon bocsátottak hadifoglyokat, de Jeanne családja szegény volt, VII. Károly pedig nem avatkozott be, így egy toronyba zárták. A történészek kritikával illetik ezért a királyt, aki gyáva volt és maga sem hitt teljesen Jeanne isteni hivatásában.
A burgundiaiak tudták, Jeanne-nak eszmei értéke is van, számos követővel rendelkezik, ezért komolyan őrizték. Többször megpróbált megszökni, egyszer ki is ugrott a toronyból. Végül a burgundiak sok pénzért átadták az angoloknak, akik továbbadták Rouen város püspökének, hogy az eretnekséggel és boszorkánysággal vádolhassa meg.
VII. Károly továbbra sem avatkozott be és Jeanne-t 1431 februárja és márciusa között több tucatszor kihallgatták. Egyes feljegyzések szerint nemi erőszakkal fenygették és kínzásokkal vallatták, a templomi börtön helyett katonaiban helyezték el. Jeanne a ruháival védte testét, többszörösen, szorosan magára kötötte őket. A tárgyalásán azt is ellene hozták fel, hogy férfi ruhákba öltözött.
Szentté avatása és kulturális hatása
Egy év fogság és több hónapnyi vallatás után Jeanne egyszer megingott és aláírt egy nyilatkozatot, amely szerint soha nem kapott isteni utasítást. Pár nappal később meggondolta magát és újra férfi ruhában jelent meg a bíróság előtt és fenntartotta, hogy Isten szavára cselekedett. Halálra ítélték.
1431. május 30-án Jeanne-t a rouen-i piactérre vitték és tízezer ember előtt máglyán elégették. 19 éves volt. Jeanne arra kérte a jelenlévő két papot, hogy tartsanak elé egy feszületet. A legenda szerint a szíve megmaradt, nem égett el, maradványait a Szajnába szórták, nehogy valamelyik híve eltegye magának ereklyeként.
Jeanne halála után még 22 évig folytatódott a 100 éves háború. VII. Károly kissé megkésve, 1456-ban kérte Jeanne felmentését minden korábbi vád alól és mártírrá avattatta, miután Európa összes papja megvitatta a nő életét és isteni küldetését. 1920-ban szentté avatták, majd Franciaország védőszentje lett.
Jeanne a hiedelemmel ellentétben nem volt feminista. Vallásos volt, aki hitte, mindkét nem kaphat isteni küldetést, ám nem tűrte a nőket a hadseregben – ennek ellenére legtöbb követője nő volt.
Története a kultúrára is nagy hatással volt: Csajkovszkij, Verdi és Honegger is operát írt róla, de Voltaire, Shakespeare, Brecht, Shaw és Mark Twain műveiben is megjelenik.
(Kiemelt kép: Leemage/Corbis via Getty Images)
