Kicsi, savanyú, de megint a miénk: így indul újra az élet a bulinegyedben

Budapesten is újraindul az élet, nem egyszerre és nem mindenhol, hanem fokozatosan. A kerthelyiségek már eddig is nyitva voltak, múlt péntektől pedig a kocsmákban, presszókban is lehet fogyasztani, óvatosan, szigorú szabályok betartásával és a tumultus elkerülésével. Belátható, hogy a szabályokat a vendéglátósok nem erőszakolhatják rá a vendégekre, csak együttműködéssel érhető el, hogy megelőzzük a járvány újbóli fellángolását.

Telep (fotó: Neményi Márton)

Vagy legalább azt, hogy a hatóságok vegzálják a kocsmárosokat. Többször jártunk a hetedik kerület bulinegyedként elhíresült négyszögében, mióta feloldották a kijárási korlátozást, és három fő tapasztalattal gazdagodtunk:

• Itt-ott kissé feszült a hangulat, de béke uralkodik, sőt, így, turisták nélkül talán 2006-ban volt itt utoljára ekkora nyugi.
• Mindenki komolyan veszi a szabályokat, mindenhol találtunk kézfertőtlenítőt és figyelmeztető feliratokat, hogy mire kell figyelni, a dolgozók mindenhol maszkban voltak.
• Senki sem lázadt nyíltan a jogszabályok ellen, de nem is tudta senki, hogy pontosan kinek és hogyan kellene megfelelni.

A Grandió a nyitás első estéjén (fotó: Neményi Márton)

Az utóbbi nem feltétlenül a kocsmák és bulihelyek hibája. Első körben a kerthelyiségek nyithattak ki, de csak este tízig, a járdától két méterre elhelyezett teraszokkal, a vendégeket kellő távolságra ültetve. A vendéglátósok egy része lázadást hirdetett és előre szólt, hogy ezt nem tartják majd be, mert semmi értelme, a forgalom nagy része éjjel várható, így pedig egyszerűen nem éri meg nekik kinyitni. A polgármester erre figyelmeztetett mindenkit, hogy ellenőrzések lesznek, ezek a szabályok pedig eddig is léteztek, csak senki nem tartotta (és tartatta) be őket, na de majd most! A közterületesek és a rendőrség párhuzamosan kezdett razziázni. Hogy végképp követhetetlen legyen: a szabályok a közterületen lévő teraszokra, kertekre vonatkoznak, sok kocsma kertje azonban magánterület.

Kézműves söröző a Wesselényi utcában (fotó: Neményi Márton)

Közben kinyitottak a beülős helyek is, azóta pedig teljes a káosz. Találtunk helyet, amely bezárta a teraszát tízkor, a vendégek pedig bementek a falak közé, amely járványügyi szempontból nem éppen ideális; találtunk olyat, amely kertnek kert volt, de még 11-kor is vígan és zavartalanul üzemelt (cserébe ők sem zavartak senkit); találtunk olyan kocsmát, amelynek terasza nem volt, de vidáman álltak előtte a fiatalok tíz után is, és találtunk olyat, amely szabályosan a vendégek után ugrott, ha azok megpróbálták kivinni a poharat.

Szigorú szabályok a Madách téren (fotó: Neményi Márton)

Az erről (név nélkül) sztorizgató pincérek elmondásából az derült ki, hogy a közterületesek empatikusak és kedvesek, nem nagyon büntetnek, inkább figyelmeztetnek és edukálnak. A rendőrség más tészta: szigorúak és kissé következetlenek is, többen arra panaszkodtak, hogy úgy tűnt, csak figyelmeztetést kapnak (például azért, mert maszk nélkül voltak bent a munkatársak zárás után, vagy mert kimentek az ajtó elé elszívni egy cigit és az egyenruhások azt hitték, vendégek), később mégis jött a fejenként ötvenezres büntetés.

A Mika Tivadar Mulató kertje (fotó: Neményi Márton)

Érthető, hogy a kocsmák és bulihelyek nagyjából fele ki sem nyitott, még csökkentett módban sem. Március közepén fotóztuk körbe az akkor teljesen halott bulinegyedet, amely a kijárási korltátozások bevezetésekor kifejezetten ijesztő képet mutatott – belegondolni is rossz volt, hogy ez lesz a jövő, még úgy is, hogy a hetedik kerületben elszaporodott szórakozóhelyek miatt rengetegen panaszkodtak (jogosan). Most, két és fél hónappal később újrafotóztunk pár helyszínt, a különbség azonban nem olyan látványos, mint amilyennek látni szerettük volna. Érdekes, hogy a turistaitató hodályok ki sem nyitottak, míg a kisebb, alternatívabb helyek (a hipszterkorszak nyertesei: a Központ, a Telep és a Hivatal) azonnal megteltek élettel, este kilenckor olyan volt, mintha ez az egész koronavírus-őrület meg sem történt volna. Érdemes megnézni a Szimpla Kertet is: a romkocsmarobbanást elindító bulihely legutóbb a 2000-es évek közepén volt ilyen családias.

Dj közönség nélkül a Szimpla Kertben (fotó: Neményi Márton)

Ilyen volt és lett például a Madách téri központ…

…a Hivatal…

…és maga a tér a zombiapokalipszisre emlékeztető állapotokhoz képest.

Kinyitott a Szimpla Kert, igaz, sorban állás (évek óta először) nem volt…

…a villamosmegállókra néző olcsóbb tömegkocsmák viszont nem.

A Kisüzem művészmiliőjét is nélkülöznünk kell még egy darabig.

A következő hónapokban derül ki, képes lesz-e talpra állni az ország, és hogy visszatér-e a vírus. Ehhez képest a bulinegyed helyzete eléggé „first world problem”, ezzel tisztában vagyunk. Mégis tanulságos történet ez: az újranyitás több feszültséget szült, mint örömöt és megkönnyebbülést. Ebben az értelemben a Király és a Dohány utca és a két körút határolta terület a korlátozások utáni újraindulás állatorvosi lova és tesztüzeme: ha itt sikerül megegyeznie az önkörmányzatnak, a hatóságoknak és a helyeknek, akkor az egész országban sikerülni fog.

Ki tudja, a végén még élhetőbb és jobb is lesz a bulinegyed, mint a „békeidőben” volt. Már csak azért is, mert itt évek óta minden van, csak béke nincs.

nlc.bulinegyed

• Szemétben, szétdobált Lime-ok közt ölelkezve léptünk át az új évtizedbe
• Ha Magyarországon nincs Halloween, akkor miért öltözött mindenki Jokernek?!
• „Egy szitakötő nem tud egy orrszarvú után takarítani” – meddig borítja még szemét a bulinegyed játszótereit?