Kimerítő divatanyagot már közöltünk az 1965-ben indult, legendás Ifjúsági Magazinból, most pedig itt egy bizonyos értelemben még kimerítőbb válogatás
a dugásról.
Hívhatnánk szexnek, persze, de ebben a kontextusban ez modoros korrektkedésnek hat, plusz, ha valaki, akkor a téma országos felelőse, a legendás dr. Veres Pál néven nevezte a dolgokat. Szóval maradjunk a dugásnál.
Vagy oké, nem konkrétan annál, vagyis nem csak annál, hiszen az aktusig eljutni elképesztő küzdelem (volt) először önmagunkkal – kopaszodó fej, szőrös láb, túl kicsi mellek és így tovább –, majd a másikkal. Ő is akarja? Velem akarja? Fájni fog? Vérzik majd? Az elsőnél nem eshetek teherbe, ugye? (Ne felejtsük el: internet nincs, a suliban erről nincs szó, az ősöket meg mégsem kérdezhetjük meg!)
A szex a hetvenes-nyolcvanas években: tudatlanság, megoldhatatlan dilemmák, lélekölő macera és – az A. E. Bizottság korabeli, vonatkozó slágerét idézve – izzadó tenyér. Erről írt az eredetileg újságíró, majd ötvenhat évesen (!) doktori diplomát szerző Veres Pál, aki sokkal inkább írott és előadói stílusának (biztos van köztetek olyan, aki még házibulin hallgatta a kazettán terjedő puncis-pöcsös tematikájú, elképesztően vicces, titokban felvett előadásait) köszönhette hírnevét, mint szexuálpszichológiai jártasságának. (Utóbbira ott volt Ranschburg Jenő, aki először mondta ki nyilvánosan, hogy a kamaszkori maszturbálásnak semmilyen káros következménye nincsen, sőt.)
Természetesen nem szeretnénk elvitatni Pali bácsi érdemeit,
aki úgy lett az ország szexológusa, hogy nem is volt szexológus, de még pszichológus sem, az értékrendje és a dumája azonban nagyon ott volt.Az Ifjúsági Magazin és a másik hasonló lap, a Magyar Ifjúság szerkesztőségébe ezrével ömlöttek az olvasói levelek, amelyek egy része annyira abszurd volt, hogy azóta is él a vád a 2006-ban elhunyt orvos ellen: némelyiket ő találta ki. Akik a magazinnál dolgoztak, azok állítják: ha volt is ilyen, különösebb szükség nem volt rá, annyi badarságot hordtak össze a korabeli kamaszok.
Fotó: Fortepan
Ez persze nem az ő hibájuk: a szexről szóló levelekből elég pontos képet kaphatunk arra, mennyire kétségbeejtő állapotban volt a központi felvilágosítás rendszere (vagyis annak hiánya); nem csoda, ha Veres Pál egész könyveket tudott megtölteni az olyan kérdésekkel, mint hogy
teherbe lehet-e esni egy virslitől, szabad-e menstruáció alatt hajat mosni, illetve, hogy hogy eshetett teherbe a lány, akinek a fiúja lelkiismeretesen szedi a tablettát.
Ilyenek persze ritkán jöttek szembe a két említett magazinban (kivéve a menstruációsat, abba belefutottunk), de nem baj, hiszen mi természetesen nem a poénfaktorra utazunk, hanem betekintést kívánunk adni Pali bácsi észjárásába és érvrendszerébe, amelynek egyébként itt-ott felsejlik a sötét oldala is. (Miért pont ő lett volna szent?) Ennek szellemében lássuk hát a legtanulságosabb felvetéseket és az arra adott válaszokat az első pillantástól az (inkább nem kívánt mint kívánt) terhességig!
Veres Pál egyik visszatérő témája a szerinte kifejezetten ellenjavalt és veszélyes petting, illetve az erről (pontosabban a megszakított közösülésről) általa költött allegória, a közbeszédbe azonnal beépült és ott azóta is élő
kiszállok Kelenföldnél
kifejezés. Sokszemközt a szerelemről című, levélformájú, háromrészes cikksorozatában ezt írja:
A kötelező jóneveltség kedvéért hasonlattal élek. Ha egy kedves kislánnyal vonaton jövök a Balatonról Budapestre azzal a szándékkal, hogy csak Kelenföldig utazom és addig váltok jegyet, nem biztos, hogy megúszom következmények nélkül, ha hallgatok úti társnőm felelőtlen felszólítására: ha ilyen jól szórakozunk, ne szakítsuk félbe, ne szálljak ki Kelenföldnél.
Természetesen a megszakított közösülésről van szó, pontosabban mindenről, amelynek hála sperma juthat olyan helyre, ahol aztán… Ha valakinek így sem lenne egyértelmű, a szerző megmagyarázza:
A petting látszólag vaktölténnyel való játszadozás, de a fegyver élesre van töltve. A következményekről pedig célszerű előre gondolkodni: megéri-e a pillanatnyi öröm, hogy annak esetleges következményeként egy lánynak tönkre tegyük az egész életét.
A lányoknak szóló részben egészen érzékletesen, drámai részletességgel festi le, mire számíthat az, aki felelőtlenül hagyta magát meggyőzni – hiszen Veres Pál feminizmus és #metoo előtti világában a fiú az, aki rendíthetetlenül, néha erőszakosan nyomul, és a lány az, aki szó szerint beadja a derekát és hagyja, hogy győzzön egy sperma.
A fiúk gyakran dagadó öntudattal hirdetik a megszédített lányoknak, hogy tudják mi a kötelességük, ha közeledésüknek terhesség lenne a következménye. A szépen hangzó, de fedezet nélküli ígérgetések után bizony előfordul, hogy elmarad a menstruáció, ami az esetek többségében a terhesség korai jele. Az „öntudatos” férfiú ilyenkor kissé reszkető térdekkel kíséri el a lányt a nőgyógyászaira és bátorságához mérten vagy a várószobában, vagy valahol a közelben várja az ítéletet.
A terhesség kezdeti szakaszában az orvos nem tudja biztosan megállapítani, hogy a megtermékenyített petesejt beágyazódott-e a méh nyálkahártyájába. Ilyenkor rendszerint röviden csak annyit közöl, hogy nem tapintott terhességet.
Ez a megállapítás elegendő ahhoz, hogy a fiú fellélegezzen és elhúzza a csíkot. És amikor a második menstruáció is elmarad, a terhesség bizonyossá válik, a lovag viselkedése megváltozik. Fölényesen kijelenti, az orvos mindent megmondott, akkor még nem volt baj, és a szerencsétlenségéről panaszkodó lánynak pimaszul a szemébe vágja, hogy annak mondja el, alki gyermekének az apja.
Fotó: Fortepan
Az ijesztgetés egyébként sem állt távol a doktor úrtól, főleg, ha az preventív jellegű, azaz a baj elébe kíván menni vele. 1975-ben még nagy felzúdulást váltott ki, amikor kijelentette, hogy
adott esetben igenis el tudom képzelni, hogy egy 17 éves lány szerelmi kapcsolatát akkor sem ítélheti el a környezete, ha nem anyakönyvvezető által legalizált együttélést jelent.
Pár bekezdéssel később azonban már a következővel jön:
Az érzelmi alapok nélküli felelőtlen nemi kapcsolat egyenesen vezet az olyan nehezen gyógyítható frigiditáshoz. És hányan vannak, „akiket egész életükre végigkísér a szerelmi örömszerzés hiánya csupán azért, mert elsiették a dolgot, mert „a felnőttek tudják már mit tesznek”!
Ha már frigiditás:
Tizenöt éves lány arról érdeklődött, vajon nem lesz-e frigid attól, ha szőkére festi a haját?
Ez kizárólag attól függ, akinek kedvéért a haja színét szeretné megváltoztatni. De még ha az illető vállalná is, hogy megszabadítja a frigiditástól, 15 évesen a hajfestést és a hozzá kapcsolódó gondját is korainak tartom.
Helyre tette azokat is, akik – főleg érett, felnőtt nőként, hallatlan! – inkább női nőgyógyász keze alatt érzik magukat biztonságban.
Egyetemet végzett férjes asszonynak nem illene ennyire szégyenlősnek lennie. Ha mindenáron csak nővel akarja megvizsgáltatni magát, kérdezze meg a kerületi rendelőintézetet, hol talál ilyen szakorvosnőre.
Egy másik nőnek, aki rossz tapasztalatokat szerzett férfi nőgyógyászoknál, és inkább nőhöz menne, visszaszól, hogy ne legyen már ilyen negatív.
Nem értem, hogy egy értelmes nő hogyan írhat le ilyeneket. El tudom képzelni, hogy adott esetben személyi okok miatt kellemetlen. Lehetséges, no de általánosítani nem lenne szabad. És miért kell mindenben rosszat keresni?
Rendszeresen céloz rá az egyébként egészséges önkritikával és -iróniával levelező doktor úr, hogy ő azért, ha úgy hozná az élet, szívesen csajozna még. A saját maguk szerint túl szőrös férfiaknak mindig ugyanazt írja: ne tegyenek semmit, vannak nők, akik kifejezetten erre buknak, különben is, ő (mármint Pali bácsi) is tiszta szőr, mégis bejött neki az élet! Akadt olyan is, hogy egyenesen wingmanként ajánlkozott egy félős levélírónak, évtizedekkel azelőtt, hogy bárki tudta volna ebben az országban, mit jelent a wingman.
Fotó: Urbán Tamás, Fortepan
Nem tudta, hogyan menjen annak a két csinos nőnek az asztalához, akik a disco klubban magukban ültek? Ha Budapesten lenne, esetleg elkísérném, bár nem tudom, mit szólnának hozzá a lányok, ha egy ősz hajú „krapek” mutatja be nekik a fiatalabbat. (Fiát!) Nem lenne gyakorlatibb megoldás, ha kevésbé bátortalan barátaival együtt próbálna szerencsét? Ugye még nem tartunk ott, hogy ilyen eseteknél „orvosi elsősegélyre” legyen szükség.
Visszatérő jelleggel írt ezen kívül…
…az ideális mellméretről…
…amely témában a doktor úr meglepő módon ahelyett, hogy megnyugtatná a levélíró kamaszt, hogy minden mell úgy szép, ahogy van, megadja az ideális mellméret adatait centiméterben. Mérőszalagot elő!
Véleményem azóta sem változott meg, továbbra is egyetértek dr. Kovács Lajos nőgyógyász főorvossal, aki szerint az ideális 162 cm magas 17—18 éves lánynak a nyakgödör —mellbimbó távolsága 17— 18 cm, a bimbók közötti távolság 20—21 cm, a bimbóknak a köldöktől váló távolsága 24—25 cm, az áthajtási redőköldök távolság 18—19 cm. A mell alapjának átmérője 12—13 cm, körfogata 39—41 cm, a mellkúp magassága 4,5—5 cm, a bimbóudvar átmérője 3—4 cm, a bimbók magassága 3—4 mm, a bimbók átmérője 6—8 mm.
A folyatásban azért kitér arra, hogy ennek a harmonikus párkapcsolatra mérsékelt hatása van.
Forrás: Ifjúsági Magazin
A nők szőrös lábáról…
…amellyel 1980-ban semmi baj sem volt (természetesen ma sincsen, miért is lenne?), főleg, ha lábak egy 18 éves, emiatt (is) szorongó lányhoz tartoznak.
Zsófi, aki 18 éves és eddig azért nem volt a Balatonon, mert szőrös a lába. Kár! A helyszínen tapasztalhatta volna, hogy másoké még szőrösebb.
Ugyanezen problémakört a férfiaknál hasonló határozottsággal intézte el, némi önvallomással:
A túlzott szőrösség miatt a férfiaknak semmi hátrányuk nincsen. Nekem legalábbis nem volt.
Ha már szőr: az alábbi válasz hervasztó képet ad arról, mennyire tanácstalanok voltak a nők ezügyben.
„TAVASZ” jeligét választó anyuka évek óta ollóval szőrteleníti magát. A következmények miatt elkeseredett. Kétszer is elindult már, hogy bőrgyógyászati szakrendelésen kérjen segítséget, de az ajtóból mindkét alkalommal visszafordult. Mit tegyen?
Harmadszor ne forduljon vissza!
Hajmosásról és menstruációról…
Sokat idézett olvasói levél, amely komolyan felveti a brahiból írt kamulevelek problémáját. Már ha probléma ez egyáltalán: ha tanulságos választ lehet rá adni, akkor végső soron nem az, ugye? Nézzük csak:
Tizenöt éves lány vagyok, de nevemet nem merem megírni, mert volt, aki kinevetett, ahelyett, hogy válaszolt volna a kérdésemre: szabad-e menstruációkor hajat mosni?
Mire Pali bácsi:
Miért nevetnélek ki? A menstruációkor szükséges tisztálkodásról ugyanis megoszlanak a vélemények. Sokan helytelen nézeteket vallanak és lehet, hogy azok is. akik kinevettek téged. Régebben a néphit tiltotta a naponkénti fehérneműváltást. Pedig, ha szükséges, úgy többször is cserélni kell! A mosdatlanság következtében a nemi szerveknek és környéküknek a bőre felmaródhat és ez gyulladáshoz vezethet. A menstruációs vérben, ha azt időben nem távolítják el, felszaporodhatnak a kórokozók, ezért a külső nemi szerveket és a combok belső felszínét naponta legalább kétszer – szükség esetén többször is! – langyos szappanos vízzel le kell mosni. (…) Az általános tisztálkodást a test más részein menstruációkor sem kell megváltoztatni és ha ideje van, hajat nem csak lehet, de kell is mosni.
A családon belüli erőszakról…
Néha egészen dermesztő szociohorror sejlik fel a levelekből, amiket Veres Pali bácsi – teljes joggal – meg sem próbál megoldani. Ott van például az a lány, akit…
…azért mert egyik délután egy fiúval sétált, a szülei úgy megverték, hogy három napig ki sem mehetett az utcára. Édesanyja azt is kiderítette, hogy sétapartnere egy orosházi lányt teherbe ejtett, agyba- főbe vert, aztán megmérgezett. Ennek a kalandnak pedig az lett a következménye, hogy elbocsátották állásából — a lányt. Szülei azt is nehezményezik, hogy a fiúnak piros színű autója van. Mi erről a véleményem?
Ha igazat írt, akkor a szülője, ha csak fantáziáit, úgy a levélíróm szorul sürgősen idegorvosi kezelésre. Ennek módját körzeti orvosukkal kellene megbeszélnie.
A káros maszturbációról…
Ott van az a rendszeresen maszturbáló lány, aki…
…egy felvilágosító könyvből értesült arról, hogy tevékenységétől érzéketlenné fog válni.
Ez — mint észrevehette — még nem következett be. És ha kellő testi és szellemi érettség után tapasztalatait nem ilyenfajta felvilágosító (?) könyvből, hanem a gyakorlatból szerzi be, többet és mást fog tudni, mint az említett mű szerzője.
Végül pedig a fitymaszűkületről…
Az eredeti, valószínűleg hátborzongató levelet nem közölte (talán nem is baj), csak a tömör választ.
Ne félj fitymaszűkületeddel elmenni az urológiai szakrendelésre, mert bánatodnak oka házi barkácsolással meg nem oldható.
Veres Pál több ezer válasza feneketlen kút, a fentiek véletlenszerű, bár jellemző kiragadott vízcseppek csupán, az egész alapanyag esszé, szakdoga, doktori téma lehetne. (Lesz is, reméljük.) A tanulságlevonástól és a felesleges, fárasztó moralizálástól (amelybe ugyanúgy beleférne, hogy semmi sem változott, mint az, hogy mennyi minden változott) megkímélném az olvasót, ám valami mégis idekívánkozik.
Dr. Veres Pál a nagyon-nagyon egyértelmű esetek kivételével minden levelét azzal zárta, hogy „írjon, ha megoldódott”, vagy „keressen, hogy alakult az élete”, esetleg azzal, hogy „mindenképpen keressen a szerkesztőségben, beszéljünk”. Oda-vissza lapozgatva az Ifjúsági Magazin és a Magyar Ifjúság számait, egyértelmű, hogy a kapcsolattartást és az „utókezelést” nagyon komolyan vette. Ezt tessék utána csinálni.
