2020. július 20-át írunk, aza ma 51 éve, hogy a Hold felszínére lépett Neil Armstrong és Buzz Aldrin. 51 éve. Ismerős szám? Nem véletlenül: 51-es körzetnek hívják a nevadai katonai bázist, ahol a lezuhant ufókat és az amerikai kormány által elfogott földönkívülieket őrzik. (Aki nem hiszi, hogy így van, olvasson utána az interneten, ott van az egész, akárhogy is próbálják tagadni!!!)
Véletlen? Aligha!
Hiába nem kerek évforduló tehát, éppen ez a legmegfelelőbb arra, hogy átvegyük az öt tagadhatatlan, atombiztos és sziklaszilárd bizonyítékot, hogy miért volt kamu a Holdra szállás és hogy hogy verték át vele az egész világot.
Ha pedig már itt tartunk, átvesszük azt is, hogy miért baromság az összes erről szóló összeesküvés-elmélet, és miért egészen biztos, hogy Holdra szálltunk 1969 nyarán.
Nem stimmelnek az árnyékok
Az összeesküvéselmélet-gyártók kedvenc elfoglaltsága a NASA asztronautáinak fotóit nézegetni abban a reményben, hogy felfedeznek rajtuk árulkodó jeleket, amelyekkel aztán bebizonyítják, hogy az egész egy hollywoodi stúdióban megrendezett kamuesemény volt. Az ember pedig addig keres, amíg talál; a Holdraszállás-szkeptikusok például az árnyékokban találták meg a bizonyítékot. A Holdon semmilyen fényforrás nincs, csak a napsugarak – állítják ők –, az árnyékokban tehát vaksötét van, hiszen, ha nincs napfény, semmi sincs. Nem szórják a fényt a levegő részecskéi sem, mint a Földön.
Forrás: SSPL/Getty Images
Részben egyébként igazuk van, csak azzal nem számolnak, hogy a fénynek van egy kellemetlen tulajdonsága: visszaverődik az arra alkalmas felületekről. Például a Hold felszínéről. Vagy az űrkompról. Vagy az asztronauták ruhájáról. Ezek aztán másodlagos fényforrásként megvilágítják azt is, amire nem esik közvetlen napfény. Ezért lehetséges, hogy a képeken az árnyékban is kivehetőek az alakok, formák, mégpedig a fizika törévnyeinek meghazudtolása nélkül.
Armstrong kezében nincs kamera! Akkor mégis ki fotózott?!
Ez a Holdraszállás-thruterek kedvence: a landolás után Armstrong kamerázott, aki itt-ott látszik is Buzz Aldrin sisakjában tükröződve – csakhogy a kezében nincs kamera! Lefőtt a kávé, lebuktál, NASA, leülhetsz, egyes!
Forrás: Heritage Space/Heritage Images via Getty Images
Hogy a sajtó-helyreigazítások kedvenc első szavait idézzük: az igazság ezzel szemben az, hogy Armstrong kezében valóban nincs kamera, helyette a ruháján van. A korabeli „hordozható” kamerák nagyok voltak és nehezek – főleg azok, amelyek légkör nélkül, abszolút nulla fokban is működőképesek voltak –, éppen ezért az szkafander törzséhez rögzítették őket.
A zászló! A zászló!
A leglátványosabb „bizonyíték” a zászló, amely valóban úgy tűnik a fotókat nézve, mintha lengedezne a szélben. A Holdon meg ugye nincs szél. (Mondjuk arra, hogy egy hollywoodi stúdióban, ahol „elvileg” az egészet forgatták, miért lenne szél, már a legfelkészültebb hívőknek sincs magyarázatuk.)
Forrás: SSPL/Getty Images
A megoldás szokás szerint egyszerű: a NASA speciális zászlókkal engedte útnak az asztronautákat. Miután leszúrták őket, ki kellett feszíteniük egy fémrudat, éppen azért, hogy a zászló kinézzen valahogy; mégiscsak lehangoló lett volna, ha az emberiség történelmének egyik legdicsőbb pillanatát szottyadt, bánatosan és mozdulatlanul lógó amerikai zászlók illusztrálják. Az asztronauták azonban elég sokat szenvedtek a rosszul megtervezett fémszerkezettel, nem sikerült kisimítani az eleve gyűrött zászlót, úgyhogy inkább hagyták az egészet a fenébe. A „szélben lengedező” százló tehát valójában egy félig kifeszített darab. Amely, ahogy a mozgóképeken is látszik: mozdulatlan volt.
Nincsenek csillagok a képeken!
Mindenki tudja, hogy az űr csillagos, ezt tanultuk minden létező filmből, könyvből és úgy általában az összes létező űrben játszódó sci-fi műalkotásból. Hogy lehetséges, hogy pont a Holdon készült képeken nincsenek?
Forrás: Heritage Space/Heritage Images via Getty Images
Nagyon is egyszerűen. Azokat a képeket speciálisan űrálló, de mégiscsak hagyományos fényképezőkkel készítették. A Hold napos oldalán pedig, akármit is gondolnak a laikusok, nagyon-nagyon világos van: akadály nélkül süti a kőzeteket és a port a tűző nap. A felszínhez képest a csillagok parányi fénye elenyésző volt – és el is enyésztek az expozíció során. A fényképező szerkezete átengedte azt a sok fényt, ami ahhoz kellett, hogy használható képeket készítsen a kalandról, és a csillagok ebbe szó szerint nem fértek bele. Leegyszerűsítve és részben ezért nem lehet a csillagos eget fotózni éjszaka a belvárosban. Sőt, látni sem nagyon.
Az egészet Stanley Kubrick rendezte!
Ha megéri, a méltán híres rendező, Stanley Kubrick biztosan bóknak vette volna ezt az ostobaságot, hiszen, végső soron arról szól, hogy mennyire hátborzongatóan pontos és hiteles képet festett az űrutazásról 1968-as 2001 Űrodüsszeia című filmje. (Figyelem, a filmet akkor forgatták, amikor még nem is lehetett tudni, hogy néz ki a Föld, vagy bármi az űrből, és mégis eltaláltak szinte mindent.) Kínálkozó volt tehát az ötlet, hogy maga a mester felel a „valódi” Holdra szállás kivitelezéséért is.
Képkocka a 2001 Űrodüsszeia című filmből
Érdekes, hogy az elmélet csak jóval Kubrick halála után, 2015-ben kapott szárnyra. Ekkor terjedt el ugyanis egy interjú, amelyben Kubrick egy T. Patrick Murray nevű filmesnek nyíltan elmeséli, hogy az ő műve volt az egész. Állítása szerint a kormány majd’ százoldalas titoktartási szerződést íratott alá vele, amelyet az interjú készítésekor, 1999 márciusában, halála előtt megszegett.
Ezzel és az erről készült videóval több baj van azonban: Kubrick márciusban már halott volt, a videón szereplő férfi hasonlít ugyan Kubrickhoz, de a hangja teljesen más, és az azóta kiszivárgott videorészleteken egyértelműen látszik, hogy Murray színészként instruálja interjúalanyát, akit Tomnak hív. Azóta a Kubrick-örökség kezelői is cáfolták, hogy ennek bármi valóságalapja lenne, állítják, hogy a rendező sosem találkozott az állítólagos dokumentumfilmessel. Murray közben élvezi a botrányt és azt, hogy az interneten minden hülyeség szabadon terjed, és azóta is jó pénzért árulja a DVD-it.
Akármilyen baromság, a megrendezett Holdra szállás elmélete sok-sok tanulsággal szolgál. Főleg arról, hogy ijesztő mértékben, korlát nélkül szedi áldozatait az ostobaság, ha egyszer terjedni kezd. Mindent elmond, hogy az eredeti elmélet atyja Bill Kaysing, aki annak idején, a Rockedyne cég alkalmazottjaként maga is segített rakétákat tervezni a NASA-nak. 1976-ban adta ki Sosem értük el a holdat: Amerika harmincmillió dolláros hazugsága című irományát, amely a meggyőzően előadott „érveknek” hála futótűzként terjedt, még hollywoodi filmet is ihetett, Capricorn One a címe, igaz, az a Marsra szállásról szól. Aztán, ahogy egyre többen látták be, hogy a kormány ezt-azt el tud titkolni ugyan, de 400 ezer embert (ennyien dolgoztak ugyanis az Apollo-programban) elhallgattatni még ők sem képesek, a hisztéria szépen elült.
Most meg itt van nekünk az internet, a YouTube, a Reddit, a Fox News és az olyan megmondóemberek, mint Joe Rogan vagy Shane Dawson youtuber. Így aztán kezdődik az egész előről.
Bónusz bizonyíték:
Ez a fotó kicsit olyan, mintha Moholy-Nagy László egyik grafikája lenne!
Forrás: SSPL/Getty Images
Na, és mikor született Moholy-Nagy László? Na, mikor? Eltaláltátok: július 20-án! Véletlen?!
Amúgy igen, ez most pont az.
