A VIII. kerület kis paradicsomában, a Tisztviselőtelepen hozták létre az egykori honvédségi ruharaktárat, ahol a környék katonai intézményeiben dolgozók ruháit varrták, javították, és amit 1930-ban ruhagyárrá alakítottak, hogy a civilek divat iránti vágyát kielégítsék.
A Május 1. nevet csak 1958-ban kapta meg a ruhagyár, ugyanis utolérte a szocializmust is ekkor már az ‘50-es évek eleje óta terjedő köznépi divat. Már nem lehetett a felsőosztály úri hóbortja csupán a menő öltözködés, széles rétegeket kellett ellátni divatos ruhákkal – ezt szolgálta az Elegant márkájú ruhákat előállító Május 1. ruhagyár onnantól kezdve.
Divatbemutató a ‘60-as években – nézd meg a galériában!
A gyár elnevezése nyilván a munka ünnepére utal, és ezt fel is vállalták teljes vállszélességgel: amikor május elsején vonulni kellett, a ruhagyár dolgozói az elsők között integettek nagy mosollyal az arcukon, jó példát mutatva a népnek.
Régen és most a Május 1. ruhagyár épülete (Kép: Fortepan/Bauer Sándor – Google maps)
A Május 1. ruhagyárat szerették, mert elérhető áron kaphattak innen a nők divatosnak számító öltözékeket, amitől könnyebben ment a mindennapos szocialista robotolás. Persze a hanyatló nyugaton készült ruhákhoz képest a minőség olykor megkérdőjelezhető volt, de ez nem vette el az örömüket, sőt, szárnyalt a nők kreativitása, ha arról volt szó, hogy át kell alakítani vagy megjavítani egy félreszabott darabot a ruhatárukban. Azért ma már jóval könnyebb dolgunk van, a divatozásért és jó minőségért sem kell a szomszédba menni, a lehetőségek tárháza végtelen, csak bírjuk pénztárcával.
Kiemelt kép: Fortepan/Bojár Sándor
