A Rákóczi út 74. alatt hatalmas, sárga betűkkel hirdette magát az Otthon Áruház, (korábban ez volt a Divatcsarnok), ami az a pesti nagyáruház volt, ahol mindenki mindent megtalált – legalábbis a reklámjában szó szerint ezt állították:
A szőnyegtől a konyhafelszerelésig, a műszaki cikkektől a lakásdíszítésig, a bútortól a lámpákig minden, de minden együtt kapható az Otthon Áruházban.
Miért ott vásároltak az emberek?
Az Otthon Áruházat nevezték ki a lakberendezés áruházának, ugyanis a 60-as években úgy osztották le az áruházak között a feladatokat, hogy mindegyiknek az élet más területe jutott. Az egyikben lehetett divatozni, a másikban lakberendezni. Így nem is volt kérdés, hogy hova menjen az ember, ha a lakásába keres épp holmikat. A lakótelepek születésével együtt vált létfontosságúvá, hogy legyen egy olyan hely, ahol olcsón lehet hozzájutni a lakásba szükséges berendezésekhez, eszközökhöz – ez a hely lett az Otthon Áruház a lerombolt Divatcsarnok helyén.
Az Otthon Áruház épülete régen és ma (Kép: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára / Városrendezési és Építészeti Osztályának fényképei – Google maps)
Hogy mit lehetett itt vásárolni? Hát, mindent. Mint egy korabeli ikea felturbózva. Három szinten tele üzletekkel, és persze őrült nagy tömeg folyton, de ez utóbbi jellemző volt akkoriban a Rákóczi útra, mert ez volt a vásárlókörút, itt sikkes volt sétálgatni (nem úgy, mint mostanában). Az Otthon Áruház mellett a Csillag, a Verseny, a Corvin és a Lottó áruház is várta a vevőket tárt karokkal, úgyhogy egész napos programot lehetett alakítani belőle, ha elindultak a Rákóczira. Ha pedig még tovább sétáltak a Duna felé, akkor az Úttörő Áruházban folytathatták a vásárlását.
Mutatunk egy vicces, rövid filmet, amit a Corvin Áruházban forgattak a 80-as években az eladók hibáiról:
A csókosok jobban jártak
Az Anno Budapest rádióműsorban mesélt arról is egy régi dolgozó, milyen gyakran előfordult, hogy kis borítékot csúsztattak az eladók zsebébe a vásárlók, hogy előrébb kerüljenek a várólistán egy-egy árucikkre. Mert bár kapható volt minden, de nem biztos, hogy épp volt raktáron, és olykor sokat kell várni egy heverőre vagy tévére, mire hazavihették a vásárlók. Ilyenkor jött jól egy kis kenőpénz a megfelelő ember zsebébe, és máris kapott akár két heverőt is egyszerre.
A vásárlókörútnak számító Rákóczi úton mindig hömpölygött a vásárlók tömege (Kép: Fortepan/Erdei Katalin)
Nem csoda, hogy kenőpénzt is elfogadtak az eladók, mivel úgy működött az ott dolgozók fizetése, hogy az alapfizetésre maguknak kellett megszerezni a jutalékot, az eladások után kaptak még pénzt. Abban az időben az eladók tényleg eladóként működtek, képzett szakembernek számítottak, leültek és beszélgettek az árucikkekről a vevőkkel, pontos információkkal szolgáltak, úgyhogy valóban rajtuk is múlt, mennyi árucikket sikerül eladni az áruházban.
Ilyen manapság belül az Otthon Áruház:
Mi lett az Otthon Áruházzal?
A dicső korszaknak az vetett véget, hogy megjelentek a versenytársak a lakásválaszték bővülésével együtt, mint például a Domus, ami a ’80-as években már tévéreklámokkal csábította a vevőket. A rendszerváltással végleg elbúcsúzhattunk tőle, ekkor kisebb boltokra tagolódott az Otthon Áruház, majd lejtmenet után 2002-ben végleg bezárták. Azóta üresen áll, olykor rendezvényeknek, kiállításoknak szolgál otthonként.
