Jól tudom, hogy most Írországban vagy és a Northman című vikinges filmet forgatod?
Oda csak néhány hét múlva megyek. Jelenleg otthon vagyok Ausztráliában, azon belül is Sydneyben, és itt épp este van. A Northman lesz a következő forgatásom Belfastban, ahol egy csomó zseniális skandináv színésszel dolgozhatom együtt, köztük Alexander Skarsgårddal, akit imádok a Hatalmas kis hazugságok óta. Az apját, Stellant is imádom, de ő sajnos nem lesz ebben a filmben. Rengeteg fontos dolgot tanultam Stellantól.
A színészi munkáról?
Inkább az életről. Hasznos életleckék voltak. Egy nyolcgyerekes családapa sokat tud arról, hogyan kell felnevelni a gyerekeket úgy, hogy egészséges, eszes, rendes felnőttekké váljanak. Stellan csodálatos apa.
Alexander Skarsgard és Nicole Kidman a Hatalmas kis hazugságok legjobb férfi és női színésznek járó díjjal, a 24. Screen Actors Guild-gálán, 2018-ban (Fotó: Frazer Harrison/Getty Images/AFP)
Mi vonzott leginkább ebben a sorozatban? Miért akartad megcsinálni?
Számomra mindig az a legfontosabb, hogy olyan emberekkel dolgozhassak, akiknek nagyra becsülöm a munkáját. A Tudhattad volnát elsősorban Susanne Bier (a Madarak a dobozban rendezője – a szerző) miatt akartam megcsinálni. Az első két epizód forgatókönyvét David E. Kelley (a Hatalmas kis hazugságok showrunnere – a szerző) küldte el nekem, és már azok is tetszettek, de igazán akkor lett vonzó a munka, amikor Susanne is csatlakozott, sőt vállalta, hogy ő rendezi az összes epizódot. Susanne egy igazi szerző, saját stílussal és nagyon határozott karakterrel bír, és egészen határozott elképzelései voltak arról, hogyan akarja elmesélni ezt a történetet. Általa nem is azt érezzük, mintha egy sorozatot néznénk, inkább olyan volt az élmény, mintha egy nagy, hosszú és érdekfeszítő film világába merülnénk alá. Ugyan minden rész cliffhangerrel ér véget, de ott van Susanne, aki összetartja az egészet, általa mégsem érezzük epizodikusnak az élményt. Minden karakter számára felépített egy ívet, és pontosan kitalálta, mennyit szeretne megmutatni belőle. Szeretem, ha valaki egy sorozathoz is mozifilmes fejjel közelít, és Susanne pontosan ezt tette a Tudhattad volnában. Fantasztikus érzékkel válogatta ki a színészeket is. Kihasználta, hogy New York egy igazi multikulturális metropolisz, így bármilyen nemzetiségű szereplőket választhatott, mert ebbe a forgatagba bármilyen náció belefért. Az egész világból bátran castingolhatott, és ő élt is ezzel a lehetőséggel. Ennél nemzetközibb szereplőgárdát nem könnyű elképzelni. New York egy olvasztótégely, és ezt a jellegét csak ennyire nyitott szereplőválasztással lehetséges visszaadni.
Nicole Kidman és Hugh Grant a Tudhattad volna című sorozatban (Fotó: Landmark media/Profimedia)
Tudhattad volna a Tudhattad volnáról
A Tudhattad volna egy hatrészes minisorozat az HBO-n, ami egy elit körökben mozgó New York-i házaspárról, Grace és Jonathan Fraserről szól, akik között látszólag nagy a boldogság. Ez egészen addig tart, míg Jonathan egy konferenciáról nem tér haza, a rendőrség pedig keresni kezdi, miután gyilkossággal gyanúsítják. Grace pedig kezdi úgy érezni, hogy évtizedeket adott az életéből egy olyan embernek, akit valójában sosem ismert. A sorozat két főszerepét Nicole Kidman és Hugh Grant alakítja.
A sorozatbéli karaktered, Grace Fraser elég feltűnően öltözködik. A zöld kabátja például elég jellegzetes ruhadarab. Elmeséled, hogy miért épp ilyen stílusú ruhákat válogattatok neki össze?
Susanne Bier, a sorozat epizódjainak rendezője Dániából jött, és van egy állandó jelmeztervezője, akihez ragaszkodott: Signe Sejlund. Ő álmodta meg azt a vörös és azt a zöld kabátot, amit a sorozat utcai jeleneteiben viselek. Susanne és Signe a Tudhattad volna történetét végig egyfajta sötét tündérmeseként látták maguk előtt, és ehhez hozzátartozott számukra az is, hogy a főszereplő már messziről felismerhető legyen a ruházatáról, a ruhák ne csak ruhák, hanem szimbólumok legyenek. Susanne találta ki, hogy Grace kabátja legyen egy igazán feltűnő ruhadarab. Azt akarták, hogyha a nézők New York forgatagában látják őt, akkor is azonnal, már messziről ki tudják szúrni. Rátaláltak a zöld kabátra, ami nemcsak a kabátja lett a karakteremnek, hanem egyben a takarója és a pajzsa is, ami megvédi őt a külvilágtól. Amikor először magamra vettem, bevallom, túl soknak éreztem, aztán meggyőztek, és végül annyira hozzám nőtt, hogy gyakorlatilag eggyé vált a karakteremmel, és egy idő után azokat a jeleneteket volt furcsa forgatnom, amikben nem viselhettem a zöld kabátomat. A csizmám és a kabátom nélkül szinte meztelennek éreztem magam. (nevet) Susanne vérbeli nő, aki különösen nagy figyelmet fordít a karakterei megjelenésére, aprólékosan kitalálja, milyen legyen a hajuk, a sminkjük, a ruházatuk. Számára ugyanis a ruha nemcsak ruha, a frizura nemcsak frizura és a smink nemcsak smink: ezek neki eszközök ahhoz, hogy a segítségükkel megmutathassa egy karakter lelkiállapotát.
Nicole Kidman a Tudhattad volna című sorozatban (Fotó: Landmark media/Profimedia)
Azon kevés hollywoodi sztár közé tartozol, akik nagyon nyitottan állnak a meztelenséghez és a szexjelenetekhez a munkáikban, és ezt az új sorozatodban is látni lehet. Mesélnél arról, mi alapján döntöd el, hogy mi az, ami belefér neked, és mi az, ami már nem?
A Tudhattad volnát egy európai nő rendezte, az ő érzékenysége, és általa a szexualitás megközelítése talán kissé más, mint amit a hollywoodi filmekben megszokhattunk. Egy biztos: Susanne sosem kizsákmányoló módon áll a színészeihez: nem azért tesz szexjelenetet a munkájába, hogy legyen benne egy szexjelenet, hanem azért, mert mondani/mutatni szeretne vele valamit. Például a női öltözőben játszódó jelenetben Elena nem azért áll anyaszült meztelenül Grace elé, mert ez jól néz ki a sorozatban, hanem azért, mert így akar belőle erős érzelmi reakciót kiváltani. Ez a meztelenség nem önmagáért való, hanem zavarba akarja vele hozni a karakteremet, és ez által a nézőt is. Az évek során jó néhány, teljesen különböző stílusú rendezővel dolgoztam már szexjeleneten, és akadtak köztük egészen explicitek is, de ezek mindegyike a történetmesélést szolgálta, mindegyik előrevitte a sztorit. A Tudhattad volna rendezője egy nő, én pedig nemcsak szereplőként, de producerként is dolgoztam a sorozaton, és itt mindenki számára nagyon fontos volt, hogy amikor ilyen kényes jelenethez értünk, akkor a lehető legbiztonságosabb, legtámogatóbb közeget teremtsük meg a setben. Senkit sem kértünk olyasmire, amit ne akart volna megcsinálni, és ha valaki nem akart valamit megcsinálni, akkor azt nem kellett. Tiszteletben tartottuk egymás határait. A legfontosabb, hogy a szereplők egy ilyen helyzetben biztonságban érezhessék magukat. Ezt még Stanley Kubricktól tanultam a Tágra zárt szemek forgatásán, aki olyan körülményeket tudott teremteni a setben, hogy még a legkényelmetlenebbnek tűnő jeleneteket is gond nélkül fel tudjuk venni. De ugyanaz volt a helyzet Jorgosz Lantimosznál is az Egy szent szarvas meggyilkolása forgatásán. Ezek a rendezők mindig a történetmeséléshez használták a meztelenséget, erre volt szükség ahhoz, hogy a sztorijukat jól tudják elmesélni. Amíg a színész biztonságban érzi magát egy forgatáson, és a meztelensége a történetmesélést szolgálja, addig szerintem az égadta világon semmi baj nincs a szexjelenetekkel vagy azzal, ha ruha nélkül kell forgatnom. Amint kényelmetlenül érezném emiatt magam egy forgatáson, rögtön leállnék. Szerencsére ma már ez a hozzáállás kezd uralkodóvá válni a szakmában, és nemcsak a Tudhattad volna forgatására volt jellemző. Kollégáktól hallottam, hogy a Normális emberek forgatásán – aminek a sztorijában fontosak a szexjelenetek – is nagyon biztonságos körülmények között dolgozhattak a színészek.
Minden projektednek úgy állsz neki, hogy maximálisan bízol a sikerében? Nem szokott előfordulni, hogy előtte vagy munka közben elbizonytalanodsz?
Azért ne úgy képzeld, hogy minden filmemnek és sorozatomnak teljes magabiztossággal kezdek neki, sőt inkább ennek az ellenkezője igaz. Minden munkám előtt érzem magamon a nyomást, és emiatt még ennyi év után is feszült leszek. (nevet) Persze az idegeskedésem mértéke függ a szereptől, a projekttől, és persze más a felelősségem mértéke akkor, ha nemcsak színészként, hanem producerként is részt veszek benne. Nem panaszkodni akarok, szerencsésnek mondhatom magam, hogy a produceri munkámmal is segíteni tudom filmek vagy sorozatok létrejöttét. Bár már pár éve csinálom, még mindig úgy érzem, hogy ez egy új és nagyon izgalmas terület számomra. Amikor fiatalon arról álmodtam, hogy filmekben fogok szerepelni, azt sosem gondoltam hozzá, hogy egyszer majd producer is leszek, de az idők során rájöttem, hogy művészileg így sokkal jobban bele tudok folyni a munkáimba, mint amikor csak színészként dolgozom egy produkción. Producerként esélyt tudok teremteni arra, hogy minél több nő dolgozzon egy filmemen, és segíteni tudom a női rendezőket abban, hogy lehetőséghez jussanak. Ha pusztán színésznő vagyok, akkor ezt nem tudom megtenni. Senki sem tudhatja, meddig tart a karrierje, de úgy gondolom, hogy amíg az enyém tart, kötelességem a legtöbbet kihozni belőle nemcsak magamért, hanem másokért is. Hihetetlen szerencse, hogy az évek során ilyen pozícióba kerülhettem, és úgy gondolom kutya kötelességem ezt arra használni, hogy mások karrierjét segíthessem, felfedezhessek új tehetségeket, vagy művészileg támogathassam azokat, akiknek szükségük van erre.
Rajtatok kívül New York is főszereplője a sorozatnak. Mit gondolsz, mi az, amit ez a város hozzáadott a Tudhattad volnához?
Egyrészt azt, hogy ennyiféle nációjú emberről szól ez a történet, és ez egyáltalán nem tűnik erőltetettnek, hiszen New York a valóságban is ilyen. Rengeteg különféle identitás találkozik ebben a hihetetlen városban. Bárhová nézel, olyasvalakit látsz, aki valószínűleg egy másik országból származik, ám ha megkérdezed őket, mégis mindannyian New Yorki-nak vallják magukat. A város hihetetlen lehetőségeket biztosított számunkra. Azon kevés helyek egyike a világban, ahol sétálsz néhány tömbnyit, és úgy érzed, mintha máris egy másik városban találnád magad. New Yorknak rengeteg arca van, ami filmes szempontból nagyon hálás. Érezheted veszélyesnek, de akár nagyon biztonságosnak is. Annyi lehetőség adódik, hogy a város által visszaadhassuk egy szereplő lelki állapotát. New Yorkot lehet mutatni úgy, hogy pezsgő a társasági élete, de akár úgy is, hogy az emberek borzasztó magányosak ebben a sok millió ember lakta városban. A város aszerint változik, hogy milyen lelkiállapotban nézel rá. Iszonyatos mennyiségű filmet és tévésorozatot forgattak már ott, de úgy gondolom, Susanne így is tudott újat mutatni, csak rá jellemző módon tudta megmutatni New Yorkot.
Nicole Kidman a Tudhattad volna sajtótájékoztatóján, a Beverly Hills-i Four Seasons Hotelben (Fotó: Vera Anderson/WireImage)
New York rengeteget változott azóta, hogy ezt a sorozatot leforgattátok, a járvány óta egy másik arcát mutatja a város. Mit gondolsz, ez hatással lesz arra, hogyan fogadják majd az emberek a sorozatot?
Művészként csak arra van hatásunk, hogy mit forgatunk le és abból mit vágunk össze, de arra már nincs, hogy az általunk készített mű milyen világba érkezik. Csak egyet tehetünk: a lehető legminőségibb munkát próbáljuk kiadni a kezünk alól, a többit pedig az istenekre bízzuk. Hiszek abban, hogy ennek a sorozatnak olyan a története, ami időtlen, és a fogadtatása független lehet attól, hogy milyen világba érkezik. Ez a sorozat a házasság fogalmát járja körbe, és azt, hogy mit jelent ez manapság, ahogy azt is, mennyire ismerhetjük meg a házastársunkat az évek során, és mennyire bízhatunk meg benne. Eszembe jut róla a fantasztikus James Joyce, aki azt mondta, hogy valaki tíz másodperc alatt képes olyat mondani, ami teljesen megváltoztat mindent, amit korábban gondoltál róla. Úgy gondolom, ezek időtlen témák, és számomra ezek jelentik a sorozat lényegét. Biztosan jól ismered azt, akivel egy fedél alatt élsz? És mi történik akkor, ha hirtelen valami sokkoló információt tudsz meg róla? Hogyan lehet feldolgozni ezt a radikálisan új információt? Ezek nagyon jó kérdések ahhoz, hogy egy jó kis thrillert építsünk fel köréjük, amit az emberek világszerte élvezni fognak, függetlenül attól, mikor nézik meg.
A Tudhattad volna első része már megnézhető az HBO GO-n.
