Mondanám, hogy a kezdetektől fogva felelős állattartó voltam, de őszintén megvallva, a mini pincserem beszerzése során az összes olyan hibát elkövettem, amitől egy valamirevaló állatvédő kirohan a világból. Kezdve azzal, hogy a most ötéves kutyámat a Jófogáson lőttem – persze fogalmam sem volt arról, kik azok a szaporítók – és azt gondoltam, kisméretű kutya, kis probléma. Nagyobbat nem is tévedhettem volna.
A kezdeti tájékozatlanságom egyébként nem egyedi eset, hiszen Magyarországon a felelős kutyatartás csak az elmúlt években kezdett el ütemesebben fejlődni, a kellő ismeretek hiánya, a felkészületlenség még mindig klasszikus gyerekbetegségnek számít a hazai, újdonsült kutyatulajdonosok körében. Mindez, a kulturális beidegződéseken túl, abban is gyökerezik, hogy a jogi szabályozása nálunk jóval később kezdődött el, mint az olyan bezzegországokban, ahol evidencia, hogy nem lehet akárhogy kutyát tartani. Ilyen például Hollandia, Németország vagy az USA.
Mára mi is egész jól felzárkóztunk, már ami a szabályozást illet, hiszen a legújabb hazai állatvédelmi törvények egész jól körülhatárolják nálunk is, hogy milyen kötelességei vannak a tulajdonosnak, sőt, önkormányzati rendeletek, és a társasházak egyéni házirendje is előírhat jogi elvárásokat.
Az már más kérdés, hogy ezek betartatása még hagy némi kívánnivalót maga után, ahogy azzal is kezdeni kéne valamit, hogy sokan még mindig úgy vesznek magukhoz háziállatot, hogy nem számolnak azzal, egy élőlény nemcsak egyszeri beruházást jelent, hanem állandó költséget.
Az étkeztetésétől kezdve a kötelező oltásokon, kutyakozmetikai szolgáltatásokon át az orvosi vizsgálatokig a legkülönfélébb kiadásokkal jár, és akkor nem beszéltünk a betegség vagy baleset után kifizetendő arcpirítóan magas orvosi számlákról. A lelkes gazdik arról is elfeledkeznek, hogy minden kutyafajta más és más tulajdonsággal rendelkezik, és nem attól lesz vele könnyű, mert az úgy néz ki, mint egy cuki plüssjáték.
Bumerángkutyákkal vannak tele menhelyek
Így történhet meg az, amiről Mester Anett, a Shiba Inu Fajtamentő elnöke is mesél, miszerint sok tulajdonos az első nehézségek, vagy vaskosabb számla után feladja, és túlad az új kedvencen. Olyannyira nem ritka ez, hogy a statisztikák szerint a menhelyeken található kutyák feléről a saját gazdája mondott le. „Általában beleszeretnek egy fajtába, miután látták azt egy fotón, egy filmben, az Instagramon, vagy valamelyik sztár mellett, majd elhatározzák, nekik is kell egy ilyen. Igen ám, de a trendi, törzskönyvezett, fajtatiszta kutyáknak általában borsos az áruk, amit sok esetben a leendő gazdik nem tudnak, vagy sajnálnak kifizetni, ezért tovább keresgélnek a neten, és ilyenkor futnak bele a szaporítók olcsó ajánlataiba” – magyarázza Anett, és ezzel Deák Adél is egyetért, aki szintén kutyamentéssel foglalkozik. Adél szerint sok kutya sorsát az pecsételi meg, hogy az emberek nagy része szaporítótól vásárol. Pedig ők azok, akik rendszerint botrányos körülmények között tartják és futószalagon gyártják a kölyökkutyákat, az ilyen helyeken árult ebeknek pedig nemcsak az egészségi állapota bizonytalan, hanem a szülők eredete és fajtatisztasága is.
Mester Anett (Forrás: magánarchívum)
„A legrosszabbul a szukák járnak, akiket addig használnak, ameddig csak lehet, akár minden tüzelés alkalmával fedeztetik, és simán lehoznak tőlük 8-10 almot. Ha pedig már elhasználódtak, egyszerűen megszabadulnak tőlük, jobb esetben kidobják, rosszabb esetben megölik őket. Az ilyen szukák általában borzasztó fizikai állapotban érkeznek a menhelyekre, a lelki sérüléseikről nem is beszélve” – mondja Adél. Mindezt tetézi, hogy a szaporítók igyekeznek minél gyorsabban megszabadulni a kicsiktől, így simán eladnak olyan 5-6 hetes kiskutyát, amelynek még bőven az anyja mellett lenne a helye. „Tény, a szaporítótól elhozott kutyák vételára jóval olcsóbb, mintha tenyésztőtől vásárolnánk meg őket, de később a beltenyésztés okozta betegségek, problémák kezelésének az ára ennek a többszörösébe rúghat majd” – meséli Anett a tapasztalatai alapján, hozzátéve, hogy sok tulajdonos már az első vaskosabb orvosi számla után feladja és túlad a kutyán.
Az állatvédők szerint a többség azzal sincs tisztában, hogy egy tenyésztő nem attól lesz különb a szaporítótól, mert törzskönyvet ad, hanem mert engedéllyel rendelkezik és elsősorban a kutya érdekeit nézi: a fajta szeretete és ősi jellegének megtartása az elsődleges számára. Nem csomagtartóból árul, nem adja el akárkinek a kutyákat, nála meg lehet nézni a szülőket, és a kölyköket egészen apró korukban is, amikor még az anyjuk mellett vannak. Tanácsaival segít a kiválasztásnál, hiszen egy szakértő szem meg tudja állapítani a kölykök energiaszintje, viselkedése alapján, hogy felnőve melyik kiskutya, milyen habitusú lesz.
Egy valamirevaló tenyésztő megmutatja az egészségügyi szűréseket és az oltásokat igazoló okmányokat, kiskutyát csak törzskönyvvel, chipezve, féreghajtva, oltva ad ki.
A szaporítókkal ellentétben 8 hetes koruk előtt nem adja el őket, hiszen a túl korán elhozott kiskutyán a későbbiekben megmutatkozhatnak a korai szocializáció hiányának jelei, amit nagyon nehéz, sőt szinte lehetetlen visszaépíteni. Tehát ha mindenáron fajtatiszta kutya a cél, akkor csak megbízható tenyésztőtől szabad vásárolni, de mivel Magyarországon magas az elhagyott, vagy kóbor kutyák száma, érdemes fontolóra venni az örökbefogadást is a fajtamentőknél. A kutyák ezeken a helyeken általában ivartalanítva és oltásokkal kerülnek átadásra, ráadásul az ideiglenes gazdik tanácsot tudnak adni, hogy az adott kutya kihez illik és kihez nem. Ezeken a helyeken nagy hangsúlyt fektetnek a jelentkezők feltérképezésére is: körültekintően, vagyis szigorú kritériumok alapján adják csak örökbe a kutyákat, ám az igyekezetük ellenére még így is sokukból válik bumeráng.
Deák Adél (forrás: magánarchívum)
Ne rágjon, ne ugasson, és ha lehet, ne kopogjon a körme…
A szakemberek szerint a szaporítókón kívül az irreális elvárások is sok kutya vesztét okozzák. „Gyakori, hogy a leendő gazdik nem olvasnak utána, hogy az adott fajtának mik a jellemzői, sokukat csak az érdekli, hogy minél hamarabb egy olyan cuki, szép kutyát találjanak, mint amilyet láttak az Instagramon vagy valamelyik celeb kezében. Aztán, amikor jönnek a problémák, egyszerűen eldobják őket, túladnak rajtuk” – számol be a tapasztalatairól Anett, és kiemeli, hogy gyakran türelmetlenségből választják a szaporítókat, mert náluk ugye mindig vannak kölykök. „Múltkor az utcán találtunk egy shiba inut, végül a gazdája is meglett, de finoman szólva sem örült meg a kedvencének, sőt, azt is bevallotta, hogy nem igazán kereste. Azt mondta, kicsit elege lett belőle, mert kopogott a körme a parkettán” – idézi fel az egyáltalán nem ritka, de nonszensz okot Wieden Krisztina, a Hangya Közösség munkatársa, aki szerint nagyon magas azoknak a kutyáknak a száma, amiket a saját gazdájuk hagy magára. Ezek ráadásul sok esetben divatos, fajtatiszta ebek, akiket az ex-gazdájuk csak a külsejük, az ún. coolfaktoruk miatt választotta.
Krisztina tapasztalatai szerint manapság nagyon megy például a husky, a közép-ázsiai juhászkutya, az akita, a shiba inu, és még mindig nagy kedvenc a bulldog. A shibával például tényleg tele van az internet, sűrű, puha bundája, rókaszerű kinézete miatt egyre népszerűbb a kutyatartók körében. Azonban csak kevesen veszik a fáradtságot, hogy utána nézzenek annak, hogy a mémek hírességét miért nem ajánlják kezdő kutyatartóknak, kellő információ hiányában pedig a leendő tulajdonosok nem tudják, hogy nevelése sok empátiát, tapasztalatot, szeretetteljes következetességet és nem utolsó sorban türelmet igényel. Ez a kutyafajta, ahogy a hozzáértők mesélik, nem akar mindenáron megfelelni, és bizonytalanság, következetlenség vagy durva bánásmód esetén nem fog alárendelődni, sőt, ekkor kezd el igazán érvényesülni nála a shibákra jellemző domináns viselkedés.
Gábor, aki már több mint három éve shiba tulajdonos, majd egy évig tervezte a vásárlást, és ez idő alatt rendesen képbe került a fajta sajátosságaival, ám a kutya dominanciája még így is okozott számára némi meglepetést. Szerinte azonban egy hozzáértő trénerrel, aki jól ismeri a shibák sajátosságait, gyorsan túl lehet lendülni az efféle problémákon. Ő például egyáltalán nem bánta meg a választását, és szereti, hogy Momó viselkedése eltér a legtöbb kutyáétól.
Krisztina szerint nem is a kutyákkal, hanem azzal van a baj, hogy sok tulajdonos nem veszi a fáradtságot, hogy megoldja a problémákat és/vagy irreális elvárásokat támaszt a kutyák felé. Krisztina azt is elmeséli, hogy az örökbefogadók olykor elképesztő listával érkeznek a telepekre, olyan kutyát keresve, ami jól nevelt, nem ugat, és nincs vele sok gond. Ám ahogy egy gyereket, úgy egy kutyát sem készen hoz a postás. A következetes nevelés, a kellő odafigyelés nem spórolható meg, ezek a hiányában az ebek problémássá válnak és változatos tüneteket produkálhatnak. Az én kutyám például rendszeresen belepisilt az ágyába, hisztérikusan ugatott, ha otthon hagytam, és széttrollkodta a szociális életem. Mindez, ha nem is egy csapásra, de viszonylag gyorsan megszűnt, miután egy tréner elmagyarázta, mindez azért van, mert megfordultak nálunk az erőviszonyok, a nyúl kezdte el vinni a vadászpuskát.
Vagyis abba a hibába estem, mint sok apró termetű eb gazdája: nem voltam kellően határozott a kutyámmal.
Mert ugye egy nagy testű ebet könnyebben szidunk le, regulázunk meg erélyesen, azonban ugyanezt nem biztos, hogy megtesszük egy apró termetűvel, mondván: „Szegény olyan kicsi, nem ér bántani.” Márpedig itt követjük el a hibát, ugyanis egy apró termetűhöz is kellhet erélyesség, keménykezűség, pláne ha az pincsernek született.
A szakemberek szerint nincs tehát kezelhetetlen kutya, csak türelmetlen és felkészületlen kutyatartó. Ahogy abban is egyetértenek, hogy nem lenne ennyi magára hagyott eb, ha nem emocionális alapon vinnék haza őket, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy nem minden négylábú illik hozzánk. És persze függetlenül attól, hogy kölyök vagy felnőtt, keverék vagy fajtatiszta, egy kutya alapjaiban fogja megváltoztatni az életünket. Érthető, ha a sok elhagyott kutya miatt az állatvédők szeretnék, ha szigorítanák a kutyatartás szabályait, és úgynevezett felelős kutyatartást igazoló jogosítványt vezetnének be, a cél, hogy mindenki legyen tisztában azzal amit vállal, és morzsolódjon le az, aki nem gondolja komolyan a kutyatartást.
Frissítés:
A Jófogás idén április óta kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a szaporítók hirdetéseit kiszűrje, és végleg törölje azokat, miközben a menhelyeknek nagy elérésű, ingyenes üzleti felületet biztosít. Létrehoztak egy Országos Menhelytérképet is, valamint egy nyomtatott és digitális kiadványt is készítettek – ez utóbbiban, a legfontosabb tudnivalókon kívül, az Ürömi Állatotthon 11 kutyusával is közelebbről meg lehet ismerkedni.
