A már életében is Il Divinóként, azaz Isteniként emlegetett Michelangelo Buonarroti volt az itáliai reneszánsz egyik legnagyobb mestere, a magányosan őrlődő, zaklatott, önemésztő művész archetípusa, akinek még a legdekoratívabb alkotásaiból is árad valami nyugtalanító, baljós, nehezen megközelíthető fenség. A művész meglehetősen mozgalmas életet élt: 1530-ban például a rossz emlékű, ám annál jobb ízlésű reneszánsz Medici-pápa, VII. Kelemen elől bujkált a firenzei San Lorenzo-bazilika Medici-kápolnája alatti titkos barlangban.
A kor bonyolult viszonyaira jellemző, hogy a nevezett kápolnából nem sokkal korábban ő maga faragott halhatatlan remekművet, és éppen VII. Kelemen megbízásából, később pedig szintén a Szentatya rendelte meg tőle az Utolsó ítéletet a Sixtus-kápolna mennyezetfreskójához; és egyébként is ezer szál fűzte a korszak leghatalmasabb itáliai családjához.
Michelangelo falfestményei a San Lorenzo-bazilika Medici-kápolnája alatti titkos szobában (Fotó: bargellomusei)
A konfliktusnak persze nem is művészi, hanem inkább politikai okai voltak. Ugyanis a reneszánsz háború néven is ismert, hosszú évtizedeken át zajló konfliktus-sorozat egyik nevezetes eseménye, az 1527-es Sacco di Roma (Róma kifosztása), amelynek során még VII. Kelemen is fogságba esett, kissé felbátorította a firenzei polgárokat, akik hamarosan ki is hajították az addig diktátorként uralkodó Medicieket a városból, és visszaállították a köztársaságot. Michelangelo természetesen szeretett Firenzéjét és a köztársaságpártiakat támogatta, így aztán tevékenyen részt vett a várost övező fal megerősítésében.
Erre nagy szükség is volt, hisz a hatalomba visszakívánkozó Mediciek, vagyis VII. Kelemen és Alessandro de’ Medici csapatai kemény ostrom alá vették Firenzét 1529-ben; a harc körülbelül 10 hónapon át zajlott, és végül a köztársaság vereségével zárult. A megtorlástól rettegő Michelangelo tehát, afféle reneszánsz Táncsics Mihályként, bevetette magát a bazilika alatti titkos rejtekhelyre, ahonnan aztán elő sem dugta az orrát három hónapig; vagyis amíg a szentatya valahogy meg nem üzente neki, hogy nagyvonalúan kegyelemben részesíti.
Michelangelo falfestményei a San Lorenzo-bazilika Medici-kápolnája alatti titkos szobában (Fotó: bargellomusei)
Szerencsére igen hasznosan töltötte bujkálás hosszú-hosszú heteit: a nagyjából hét méter széles és két méter magas szoba falait különböző szénrajzokkal, vázlatokkal, firkákkal borította be, egyebek mellett egy önarcképpel, egy Jézus-portréval, valamint a Sixtus-kápolna falfestményeinek terveivel. Miután végre visszatérhetett a felszínre, Michelangelo alighanem rögtön el is felejtette kis barlangrajzait, ahogy aztán a világ is elfeledkezett róluk; egészen 1976-ig – azaz csaknem 500 évig – kellett várni, amíg végre ismét fel nem fedezték őket. Mivel a képek elég érzékenyek, a titkos barlangot sajnos azóta sem nyitották meg a nagyközönség előtt, legalábbis állandó kiállítás formájában; de azért időnként a szerencsésebbek megtekinthetik, milyen színvonalasan is unatkozott fél évezreddel ezelőtt Michelangelo Buonarroti.
Michelangelo falfestményei San Lorenzo-bazilika Medici-kápolnája alatti titkos szobában (Fotó: bargellomusei)
