A népmesék nem azért jöttek létre réges-régen, hogy csillámport szórjanak a gyerekek szemére, hanem azért, hogy segítsenek megismerni a környező világot a kicsiknek, egyfajta felkészítőként működtek a felnőtt életre. Ezért vannak tele a magyar népmesék gonosszal, jóval, rosszal, cselszövéssel, sőt, harccal és küzdelemmel: „A népmeséket emberi tapasztalatok gyűjteményének is tekinthetjük – nyilatkozta az nlc. interjújában a népmesékről Boldizsár Ildikó mesekutató, meseteraputa –, hiszen az emberismeretük is hozzájárul a hatásukhoz. A régiek nemcsak a világot akarták megérteni és megmagyarázni történeteken keresztül, hanem önmagukat és a másik embert is. Figyeltek, észrevették, megértettek – majd minden tapasztalatot mesékbe zártak.”
A magyar népmesék az életünk részei azóta, hogy megszülettünk. Mesélték a nagymamák, édesanyák, és persze néztük a sorozatot a tévében, amikor az esti mesében feltűnt egy népmesés epizód. Kívül fújtuk a népmeséket, idéztünk belőlük, volt olyan, amit a szívünk csücskében őriztünk és olyan is, amit ki nem állhattunk. Most tíz idézetet hoztunk a magyar népmesékből, hogy kiderüljön, mennyire emlékszel a népmesékre.
