Mit tehet az ember, ha betéve ismeri otthona valamennyi négyzetcentiméterét, ha rettenetesen unja a falak és a plafon látványát, ha fullasztó a család-háztartás-home office állapot, ha nincs az a meditációs hanganyag, ami le tudná vinni alfába? Mit tegyen, ha a hét kellős közepén, egy szürke szerda délelőtt fogy el a türelem és a lendület? A válasz amennyire triviális, annyira hatásos: útra kell kelni. Ilyenkor nem érdemes csak úgy vaktában elindulni, biztosra kell menni, és egy olyan útvonalat kell belőni, ami biztosan nem okoz csalódást, mégpedig egy olyan autóval, ami nem csak a megérkezést és a nagymarosi tájat (ide indultunk ugyanis) teszi élvezetessé, hanem, ahogy a buddhista bölcsesség tartja, magát az utat is. Például egy hibriddel.
Fotó: Neményi Márton
Az utóbbi években alig lehet szétnézni az interneten anélkül, hogy szembe ne jönnének a hagyományos belső égésű és az elektromos autók előnyeiről és hátrányairól szóló listák, elemzések, pro és kontra érvek. A hibrid autókról eközben méltatlanul kevés szó esik, pedig egy jól átgondolt, mérnökileg és a vezetés élményét tekintve is csodálatosan megtervezett, egyszerre belső égésű és elektromos autó tényleg a legjobb, ami a két világ összeházasításából kisülhetett. Az Audi általunk tesztelt TFSIe modellje pedig pontosan ilyen: telitalálat. A funkciókat, beállítási lehetőségeket úgy is hamar megtaláltuk, hogy először ültünk hibridben, és a kézikönyv olvasgatásával sem szerettünk volna különösebb időt tölteni, a lényeg: a vezetés helyett. Az autó szó szerint magától is tudta a dolgát, határozottan, erőteljesen gyorsult, úgy, hogy végig azt éreztük: a kezünkben van az irányítás. Szavakkal nehéz visszaadni a „hibridérzést”, azt, amikor a benzines és az elektromos motor tandemben, kéz a kézben működik, a rendszer pedig pontosan érzi, mikor melyikre kell hagyatkozni. Ha kellett, bevetette minden erejét, ha megtehette, kicsit elengedte magát és visszatöltött. Forgalommentes utakat választottunk, de így is rengeteg elismerő (és itt-ott irigykedő) tekintettel találkoztunk.
Aki vezet, biztosan átélte már: vannak azok az autóutak, amiket nem a célállomás, hanem az út miatt vár az ember, mert tudja, a következő x kilométeren a magány lesz a társa, nem szól hozzá senki, szabadon gondolkodhat, nem kell rohannia, bármikor letérhet az útról egy csésze kávéért. Gyakran már az út puszta gondolata jóérzéssel és várakozással tölti el a lelket, és igazán felszabadító az a pillanat is, amikor az ember magára zárja végre a kocsiajtót, hogy elsüllyedjen a csendes izolációban. Az autó ilyenkor úgy hat, akár egy biztonságos sziget, ami megvéd a hangoktól, a hidegtől, az esőtől, a szmogtól, az emberektől – és egy kis önbecsapással – a problémáktól is. Ezt nem csak átvitt értelemben írjuk: az Audi hibridje elképesztően csöndes, hűséges, sokat látott, tizenöt éves autónkból átülve percekig hitetlenkedtünk. A jót persze hamar megszokja az ember, pár perc után mi is elnémultunk és hagytuk érvényesülni a csöndet. Nem szeretnénk önmagunkat ismételni, de egy kicsit tényleg közelebb kerültünk a zen buddhizmushoz.
A hibrid – modellünk esetében: Plug-in Hybrid – technológia hálózatról tölthető (Plug-in Hybrid) és benzinnel működő motorra épül. Azaz a hajtásrendszerek két külön világának erényeit egyesíti. A mai hibridek szoftveresen figyelik az útviszonyokat és a felhasználó vezetési stílusát, és folyamatosan hangolják az elektromos áram és az üzemanyag arányát. Az eredmény: szinte károsanyag-kibocsátás nélkül közlekedhetünk, tisztán elektromos üzemben (hiszen választhatjuk ezt is) pedig akár 53 kilométert is megtehetünk. Azaz a napi ingázás még egy ilyen tágas autóban is teljesen környezetbarát. A tesztelt modell fogyasztása – ami a benzint illeti – 2 liter körül maradt száz kilométeren.
A településtáblán túl, az idegtépő araszolás után a jármű ereje fokozza az érzést: az óvatos száguldás, a szélvédő előtt heverő táj látványa a szabadság érzését hozza el, ami minden egyes megtett kilométerrel egyre nagyobbra dagad. A rutinszerű vezetéssel ellentétben ez a fajta tudatos és mélyen megélt vezetésélmény több szempontból is terápiás hatással bír: egyrészt van abban valami elementáris és felemelő, amikor az ember képes megzabolázni egy féltonnás, háromszáz lóerős járművet úgy, hogy közben egy liter benzint nem használ el; másrészt az érzés, hogy az autó erős páncélként óv, felér egy biztonságot adó szoros öleléssel. Az elme szépen lassan felenged, alábbhagy a zakatolás, amit a karantén, a digitális tér, az összezártság és a szorongó város okoz. A jó érzést fokozza, ha az élményt egy hibrid gépjárművel élheti át az ember, ami úgy visz a „hátán”, hogy közben nem szennyez.
Aki vezet, tudja, autóháton „világgá menni” olykor egy olyan erős belső vágy formájában jelentkezik, hogy annak ellenállni nem nagyon lehet. Útra kell kelni – olykor csak úgy, spontán. Szakemberek szerint az elmenekülés vágya legtöbbször három dologra vezethető vissza:
- Emberek: A legtöbb ember létszükséglete, hogy néha egyedül lehessen. Az introvertált emberek számára hatványozottan életmentő, hogy ne kelljen másokkal, pláne idegenekkel érintkezniük. Nem kell, hogy ennek személyes oka, magyarázata legyen, az ember pszichéje idővel lemerül, lételeme, hogy időnként magára maradjon, hogy feltöltődjön.
- Feladatok: A tulajdon bőrén mindenki tapasztalhatta már, milyen érzés, amikor az egész élet egy végeláthatatlan to do-listának tűnik: leadási határidők, házi feladatok, háztartás, túlóra, beteg gyerek… etc., amikor az ember nap nap után azzal szembesül, hogy nem ért az elvégzendő feladatai végére, az hosszú távon kimerítő és elkeserítő. Az ember nem robotból van, az önfegyelem és a hatékonyság nem gombnyomásra működő képességek.
- Aggodalom: Plusz irritáltság, önsajnálat, önvádaskodás, szorongás és egyéb negatív gondolatok. Ha úgy érzed, ezek a mélybe húznak, irány az út!
Fotó: Neményi Márton
Ma már nemcsak az autóink hibridek, de az ember életvitele és gondolkodása is az, hiszen tudja, a „meghajtásához” szükséges energiát több erőforrásból kaphatja csak meg. Szinte mindegy is, hogy a fentiek közül éppen melyik körülmény jelenti az akadályt, egy biztos: egy drámai látkép, a messzi horizont, a valami más látványa, megfelelő zenei aláfestés, a friss levegő, egy szokatlan „szökési kísérlet” egy átlagos szerdai napon felér egy terápiával.
Fotó: Neményi Márton
Forrás: Psychologytoday
Olvass tovább!
- Egy mesés kis magyar település, ahol elbújhatsz a világ elől
- Hagyd békén az agyad, és bambulj sokat, jót tesz!