A 19. század közepén-végén különös hóbort kezdett hódítani az angliai fotóstúdiókban:
az ún. fej nélküli portré.
Mondjuk ez az elnevezés nem teljesen fedi a valóságot, ugyanis a képeken látható személyeknek határozottan megvolt a feje, csak éppen nem rendeltetésszerűen, a nyakukon hordták, hanem valamiféle kreatív módon. Például így:
Hölgy a saját fejével a kezében (Fotó: Wikipedia)
De az is előfordult, hogy nem a saját levágott fejükkel pózoltak, hanem valaki máséval, mintha az imént követtek volna el egy brutális gyilkosságot:
Egy úr valaki más – feltehetően a saját fia – fejével a kezében mókázik (Fotó: Wikipedia)
A fejetlenkedős portrék morbid divatját bizonyos vélemények szerint a norvég származású, de Angliában élő Oscar Gustave Rejlander, a trükkfotó-, és fotómontázskészítés egyik nagyon korai úttörője indította Keresztelő Szent János feje egy tálcán című képével, amely valamikor 1855 és 1860 között készülhetett, és a későbbi mutációkhoz képest még kifejezetten konzervatív és visszafogott volt. Hogy az emberek miért is akarták magukat lenyakazott állapotban megörökíteni, az egy jó kérdés; mármint elsősorban nyilván viccből, a saját szórakoztatásukra, meg azért, hogy frászt hozzák a nagymamára, aki még rendes fotót sem nagyon látott, nemhogy ilyet, de azért ebben a viccben alighanem benne volt még a 19. század egyszerre romantikus és pragmatikus viszonya a halálhoz, illetve az igény arra, hogy valamiképpen belenevessenek az elkerülhetetlen vég arcába. A fotósok meg valószínűleg azért szerették ezeket csinálni, mert ilyenkor szabadabban és önfeledtebben kísérletezhettek, mint a hagyományos, formális stúdióportrék esetében, másrészt meg egy ilyen kép elkészítése kiváló alkalmat nyújtott arra, hogy villoghassanak a technikai felkészültségükkel.
Az mindenesetre biztos, hogy a fej nélküli portrék jó pár évtizeden át roppant népszerűségnek örvendtek – gyakorlatilag végigkísérték az egész viktoriánus korszakot – nemcsak Angliában, hanem a nyugati világ egyéb részein is (kiemelt képünk például egyenesen Amerikából származik), és számos fényképész aztán kifejezetten erre a műfajra specializálódott. A legismertebb talán Samuel Kay Balbirnie volt, aki így reklámozta magát a Brighton Daily News nevű lapban:
FEJETLEN FOTOGRÁFIÁK! – HÖLGYEKET ÉS URAKAT FOTÓZOK AZ ÖLÜKBEN NYUGVÓ VAGY SZABADON LEBEGŐ FEJJEL
