Az OSZK Színháztörténeti és Zeneműtárának jóvoltából nemrég hatalmas – jelenleg kb. 2600 címet számláló és folyamatosan bővülő – mennyiségű ingyenzene és egyéb szabadon hallgatható hangfelvétel került fel az internetre, a magyar szórakoztatóipar (nevezzük mondjuk így) hőskorából, a tágan vett gramofonkorszakból, azaz a századforduló időszakától egészen az ötvenes évek végéig-hatvanas évek elejéig, vagy ahogy a sajtóanyag fogalmaz: Blaha Lujzától a rock and rollig. Ami már csak azért is örömteli, mert a könyvtár hangzógyűjteménye 1956-ban, a rádió ostromakor csaknem teljesen megsemmisült, és a hiányt csak hosszú évtizedekkel később, kisebb-nagyobb magángyűjtemények felvásárlásával sikerült pótolni
Az egyszerűen csak hangtár névre keresztelt adatbázis tiszteletet parancsoló méretei elsőre talán ijesztőnek tűnhetnek (pedig hol van ez mondjuk a BBC 16 ezer darabos archívumától!), de azért nem olyan nehéz eligazodni itt: ha például teljesen tanácstalanok vagyunk, akkor érdemes a tematikus válogatások nevű linkre kattintani, ahol műfajok szerinti felosztásban sorakoznak a legnépszerűbb és legismertebb előadók, illetve szerzők, Basilides Máriától Bartók Bélán és Kalmár Pálon át egészen Karády Katalinig, szóval csupa olyan megbízható név, akikkel nem nagyon lehet mellélőni.
Kapitány Anna (Fotó: Wikipedia)
Persze az igazi szórakozást az jelenti, ha csak úgy önfeledten, minden különösebb cél nélkül kattintgatunk összevissza a népszerű operaáriák, magyar nóták, népdalok, kuplék, operettek, táncdalok, katonadalok, kabaréfelvételek és a nosztalgia előtti kor bágyadt jóleső tompaságával szóló egyéb felvételek között, hisz pár percen belül jó eséllyel úgyis belefutunk valamilyen elfeledett, ám annál fantasztikusabb remekműbe, amelynek már csak a címe is izgalmas szellemi kalandot ígér. Ilyen például:
- Fekete Páltól az Egy szép picike eszkimó 1941-ből, amely a remek Egy szép picike eszkimó a babám/Ott él, ahol a fóka terem a fán refrénnel hívja fel magára a figyelmet.
- A Kis csiga esete a kis csacsival, amelyben Kapitány Anni, a harmincas-negyvenes évek ünnepelt dizőze egy ponton konkrétan szamárhangokat hallat.
- Ez a meghökkentő dalpáros az egészen szürreális rajzfilmhangon éneklő Steinhardt Géza előadásában: A oldal – Braun Izsó, a bógnizó, B oldal – Mennyit szenved minden zsidó. Steinhardtól jó szívvel ajánljuk még a Nü na… (!!), valamint a De jó volna egy nő című Zerkovitz Béla-szerzeményeket is. Egy igazi kincs volt ez az ember.
- Vagy az 1927-es Pipi-pipi-kukurikú, amelyben Seifert Dezső tényleg számos alkalommal leszögezi, hogy Pipi-pipi-kukurikú. A szöveg többi része sajnos nem nagyon érthető, de egy ilyen refrén mellett ennek tulajdonképpen nincs is túl nagy jelentősége.
És ezeket tényleg csak találomra választottuk ki, kb. 25 percnyi koncepciótlan kattintgatás után. A kellő elmélyülést pedig a mindig gondosan befotózott, csodaszép lemezcímkék, valamint a dalokhoz mellékelt részletes bibliográfiai adatok is segítik: innen megtudhatjuk például, hogy a már fentebb is méltatott Steinhardt Géza-kislemeznek a kis túlzással még akár világhírűnek is nevezhető Szőke Szakáll, vagyis Gerő Jenő volt a szövegírója. Ő 1938-ban Angliába, majd az Egyesült Államokba távozott, Steinhardtot 1944 végén ölték meg Budapesten a nyilasok.
Bilicsi Tivadar, Zentai Anna és Fekete Pál a Magyar Rádió 1-es stúdiójában (Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán)
Sajnos kiadási év szerint nincsenek csoportosítva a dalok, és évszámra sem olyan könnyű keresni, pedig érdekes lenne kronológiai sorrendben meghallgatni néhány népszerű, jellemző, vagy akár csak hasraütésszerűen kiválasztott dalt, és ezeken keresztül megvizsgálni, milyen változásokon ment át a közízlés, illetve a szórakoztató zene az évek-évtizedek során, milyen mértékű frivolitást engedhettek meg maguknak a szövegírók a monarchia, a Horthy-korszak, a koalíciós-idők, a Rákosi-korszak vagy a korai Kádár-rendszer idején, mennyire volt jelentős vagy kevésbé jelentős a nyugati zene hatása a különböző időszakokban, vagy hogy tényleg mindenki fura orrhangon énekelt-e a húszas-harmincas években ésatöbbi, ám ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, legalább két hetet el kellene töltenünk a hangtár útvesztőiben (amit egyébként nagyon szívesen tennénk!).
Így azt sem tudjuk megmondani, hogy pontosan melyik a legkorábbi és legfrissebb felvétel az adatbázisban: az mindenesetre biztos, hogy ennél az 1910-es lemeznél – amelyen az idősödő Blaha Lujza énekel operettrészleteket – régebbit egyelőre nem találtunk. Az újabbak közül pedig talán az 1957-58-ban, tehát a világdivattal majdnem teljesen szinkronban készült első rock ’n roll(-szerű) próbálkozások a legizgalmasabbak (ezek persze inkább afféle jazzes boogie-woogie-k , és nem felforgató tinédzserhimnuszok, de azért ez is szép teljesítmény a forradalom után egy-két évvel, a vasfüggöny mögött). A műfaj nagy úttörője itthon a jazzgitáros-multiiunstrumentalista Kovács Andor volt, aki több szocialista rock ’n roll-dallal is képviselteti itt magát (pl. Halló, Boogie), de még vérpezsdítőbb a Martiny-együttes Itt a rokija 1957-ből (a B oldalon egy Rock Around The Clock-feldolgozással, de ez valamiért Elvis Presley-szerzeményként van feltüntetve a címkén), ami akár a Szabad Európa rádióból is szólhatna.
Kapcsolódó cikkeink:
- 40 éve támadt fel, és 30 éve halt meg Karády Katalin
- Blaha Lujza megijedt a majomembertől, és elsiratta Trianont
- Egy magyar mérnök találta fel a walkman elődjét
- A Beatrice slágere és az indiszponált csirke is letölthető a BBC hangarchívumából
Kiemelt kép: Fortepan / Bauer Sándor
