Woody Allen és Mia Farrow konfliktusa Hollywood egyik legmocskosabb, évtizedek óta tartó csatározása, melynek egyik legszomorúbb aspektusa, hogy a nagy része a nyilvánosság előtt zajlik, és közben gyerekek – akik időközben már felnőtt emberekké váltak – életét tette tönkre.
Az idő múlásával ráadásul nemhogy csillapodna, hanem folyton visszatér, miközben új, érdemi bizonyítékok vagy történések nem sűrűn látnak napvilágot az esettel kapcsolatban. 29 évvel az 1992-es botrány után most egy négyrészes, Oscar-díjas filmkészítők által jegyzett dokumentumfilm-sorozat jön ki, ami 4 x 1 órában taglalja az ügyet, és ha valaki azt remélné, hogy majd pontot tesz a végére, nagyot fog csalódni.
Itt az ideje elfogadnunk, hogy hacsak Woody Allen vagy Mia Farrow a hátralévő életében nem áll a nyilvánosság elé azzal, hogy hazudott, és igazából az egész úgy történt, ahogy a másik mondja, ennek az ügynek sosem lesz egyértelmű megoldása. Csakhogy igazából nincs is szükség rá: az Allen kontra Farrow ugyanis kiválóan megmutatja, hogy amelyik fél irányítani tudja a témában a közbeszédet, az határozza meg azt is, hogy a társadalom nagy része mit gondoljon arról, hogy ki a bűnös.
Akié a figyelem, azé az igazság?
A kilencvenes években még Mia Farrow volt az, aki elzárkózott a nyilvánosságtól, Allen pedig körbeturnézta a sajtót a saját verziójával. Az eredmény? Az emberek örömmel csámcsogtak azon, hogy milyen gusztustalan húzás volt Allentől, hogy összejött Farrow nevelt, éppen csak nagykorú lányával, ugyanakkor a gyerekmolesztálási vádakat a többség elintézte annyival, hogy az csak egy kétségbeesett, szomorú kísérlet egy megalázott nőtől a bosszúállásra.
Allen karrierje nem sínylette meg a történteket, míg Farrow-é annál inkább: szinte csak európai filmekben kaphatott szerepeket, ha dolgozni akart, Hollywood a kilencvenes években kitaszította őt. Aztán jött 2014, amikor Woody Allen megkapta a Golden Globe életműdíját, amivel kapcsolatban fia, az újságíró Ronan Farrow gyorsan tweetelt egyet:
Lemaradtam Woody Allen ünnepléséről: azt is megemlítették az Annie Hall előtt vagy után, hogy egy nő nyilvánosan beszélt arról, hogy hétéves korában molesztálta őt?
Az internet pedig felrobbant. Azóta Allen-t konstans támadások érik elsősorban a gyerekei, Ronan és Dylan Farrow részéről, akiknek hangját aztán néhány évvel később olyannyira felerősítette a #metoo mozgalom, hogy elérték: Woody Allen persona non grata legyen Amerikában. Az utolsó filmjét senki nem volt hajlandó a tengerentúlon bemutatni, az életrajzának kiadója az utolsó pillanatban dobta őt, és a filmsztárok többsége nemcsak elhatárolódik tőle, hanem egyenesen karrieröngyilkosságként gondol arra, hogy szerződjön egy következő Allen filmhez. A színész-író-rendező ezúttal azt csinálta, amit Mia Farrow 1992-ben és 1993-ban: nagyrészt hallgatott, és egy-két interjút leszámítva reakció nélkül hagyta a felerősödő vádakat. Ezúttal ő vált kitaszítottá. Persze olyan nagyon azért nem kell sajnálni őt: utolsó filmje, az Egy esős nap New Yorkban amerikai premier nélkül is összehozott 22 millió dollárt, és Európában máig kinyílik a befektetők pénztárcája, ha egy új Allen-filmet szimatolnak.
Az Allen–Farrow-konfliktus legfontosabb eseményei
1991 – Mia Farrow és Woody Allen kérvényezi, hogy két örökbefogadott gyermekét, a kamasz Moses Farrowt és az akkor hatéves Dylant Allen az apjukként fogadhassa örökbe, arra hivatkozva, hogy a férfi csodálatos édesapa. Az örökbefogadás decemberben befejeződik.
1992. január 13. – Mia Farrow felfedezi örökbefogadott, nagykorú lánya, a koreai születésű Soon-Yi Previn pornográf, meztelen fotóit Woody Allen lakásában, amiből kiderül, hogy a férfi megcsalja őt. Allen állítása szerint a viszony nem tart régóta, és mindössze két héttel korábban feküdtek le először egymással. Összevesznek, ennek ellenére Farrow még befejezi Allennel a Férjek és feleségek forgatását.
1992. augusztus 1. – Miközben Allen és Farrow harca folytatódik, Farrow felhívja Susan Coates pszichológust, és a telefonbeszélgetés során sátáninak és ördöginek nevezi Allent, és arra kéri, találjanak valamilyen megoldást, hogy megállítsák őt.
1992. augusztus 4. – Woody Allen a gyerekeit látogatja Mia Farrow connecticuti családi házában, miközben Mia Farrow a barátnőjével elmegy vásárolni. A házban Allenen kívül van még három felnőtt (Farrow bébiszittere, a gyerekek francia nyelvtanára és a barátnő gyerekeinek bébiszittere), valamint Mia Farrow rengeteg vér szerinti és örökbefogadott gyereke: Matthew, Sascha, Fletcher, Lark Song, Daisy, Moses, Dylan és Satchel, valamint a barátnője három gyereke. A bébiszitternek és a nagyobb gyereknek megmondják, hogy mindig tartsák szem előtt Allent, és ne hagyják, hogy kettesben maradjon legkisebb gyerekeivel, Dylannel és Satchellel (utóbbit ma már Ronan néven ismerhetjük). Dylan állítása szerint ekkor történik meg a botrányos eset, miszerint a nevelőapja a padlásszobában fogdosni kezdi a nemi szervét. Ennek azonban még nincs hatása a család életére aznap, Allen aznap még Farrow-val vacsorázik, sőt ott alszik a vendégszobában.
1992. augusztus 5. – Casey Pascal, Mia Farrow barátnője azzal hívja fel Mia-t, hogy amíg ők tegnap vásárolni voltak, a bébiszittere azt látta a tévészobában, hogy Allen a kislány ágyékára hajtja a fejét, miközben tévéznek, és eközben Dylanen nem volt bugyi. Ekkor Mia Farrow kikérdezi Dylant, és a válaszai alapján szakemberhez viszi a kislányt. Dylan azt mondja, Woody Allen megfogdosta az intim részeit, de amikor először meg kellene mutatnia pontosan hol, a vállára mutat. A későbbi kihallgatásokon már minden esetben jól mutatja meg, hol vannak az intim részei.
1992. augusztus 6.–9. – Az orvos kötelességeként jelenti a gyerekmolesztálás gyanúját a hatóságoknak. Eközben Mia Farrow odahaza kamerájával rögzít mindent, amit Dylan az eset kapcsán mond, a két-három nap leforgása alatt készült, összevágott videó később a pereskedés során többször is előkerül.
1992. augusztus 13. – Az esetre való reakcióként Woody Allen gyermekelhelyezési pert indít Mia Farrow-val szemben Moses, Dylan és Satchel felügyeleti jogáért.
1992. augusztus 17.-18. – Allen sajtótájékoztatón vallja meg, hogy érzelmei Farrow nevelt, nagykorú lánya, Soon-Yi iránt valódiak, és nagyon sajnálja, hogy ez ilyen „hamis” és „felháborító” vádakhoz vezetett. Eközben megkezdődik a nyomozás Allen ellen a gyerekmolesztálási ügyben.
1993. március 18. – Elkészül a szakvélemény Dylan Farrow vallomásáról a Yale-New Heaven kórház szakértői által, ami közben a hétéves lányt hét hónap alatt összesen kilencszer (!) hallgatták ki. A szakemberek úgy látják, nem történt molesztálás, és nagy esély van rá, hogy a kislány válaszait betanították.
1992. március 19. – Elkezdődik a gyermekelhelyezési per, melyben Allen elmondja, hogy Mia Farrow számos alkalommal fenyegetőzött vele telefonon, és rengetegszer üvöltözött vele a gyerekeik szeme láttára. Mia Farrow a per során elmondja, hogy már Dylan kétéves kora óta aggodalommal figyelte, hogy túl szorosan közeledik a párja a kis Dylanhez. Allen pszichológusa ezzel kapcsolatban annyit mond, hogy valóban túl intenzíven közeledett a lány felé, de ez a közeledés nem volt szexuális természetű.
1993. június 7. – Véget ér a gyermekelhelyezési per, és Elliott Wilk bíró nemcsak Mia Farrow-nak ítéli a gyerekek felügyeleti jogát, hanem Dylannel kapcsolatban a látogatási jogot is megvonja Allentől arra hivatkozva, hogy a férfi nem szavahihető, érzéketlen és csakis önmagával foglalkozik.
1993. szeptember 24. – Frank Maco államügyész bejelenti, hogy nem indul büntetőeljárás Allennel szemben gyerekmolesztálási ügyben. Az ok, hogy szerinte a nyilvános per traumatizálná a kis Dylant, és könnyen lehet, hogy lefagyna közben. Eközben azonban azt is hozzátette, hogy hisz a kislánynak, és úgy gondolja, valóban molesztálták őt.
1997. december 3. – Woody Allen összeházasodik Soon-Yi Previnnel.
2014. január 12. – Woody Allen életműdíjat kap a Golden Globe-on, amivel kapcsolatban Ronan Farrow kitweeteli, hogy vajon az érdemei mellett a gyerekmolesztálási ügyéről is megemlékeztek?
2014. február 1. – Dylan Farrow a Times hasábjain véleménycikkben meséli el a történetét. Az írása nagy vihart kavar.
2015. február 4. – Moses Farrow a People magazinnak adott interjúban elmondja, hogy anyja csak betanította Dylannek a molesztálás vádját, mert a megcsalás miatt olyannyira haragudott Woody Allenre, hogy minden erejével tönkre akarta tenni őt. Egy évvel később ezt egy hosszú blogposztban részletesen is kifejtette, hosszan értekezve arról, hogy Mia Farrow valójában messze nem olyan jó anya, mint amilyennek hiszik őt, sokszor addig verte a gyerekeit, amíg azt nem mondták, amit hallani akart. Leírja nevelőanyja sötét múltját az alkoholista, zaklató apjával és szintén szexuális zaklatást elkövető bátyjával, valamint megemlítve azt, hogy második férjét, André Prevint a család barátjaként elszerette az akkori feleségétől, és emiatt a nő pszichiátriára került.
2015. február 7. – Woody Allen a Times hasábjain megjelent írásában próbálja védeni magát.
2016. május 11. – Ronan Farrow a Hollywood Reporter hasábjain értekezik arról, miért hiszi el nővére, Dylan történetét.
2017. október – Fény derül Harvey Weinstein zaklatási botrányára, elindul a #metoo mozgalom.
2017. december 7. – Dylan Farrow a Los Angeles Timesban megjelent írásában azt kérdezi, hogy miért kerüli el Woody Allen karrierjét a #metoo? Ennek hatására egyre több színész és sztár fejti ki, hogy megbánta, hogy Allennel forgatott, és többé már nem tenne ilyet.
2018. január 18. – Dylan Farrow először mesél a tévében a történetéről.
2018. szeptember 18. – Allen felesége, Soon-Yi Previn a New York magazinnak ad nagyinterjút arról, milyen kemény nevelést kapott Mia Farrow-tól, és megvédi Allent. Farrowék a cikk íróját elfogultsággal vádolják, ugyanis régóta ismeri és jóban van Allennel.
2019. február – Woody Allen perre megy az Amazonnal, amiért a cég a botrány miatt nem akarja bemutatni új filmjét, az Egy esős nap New Yorkbant. Az ügy peren kívüli megegyezéssel zárul, a hírek szerint a tech-óriás jókora kártérítést fizetett ki Allennek.
2021. február 22. – Megjelenik az Allen kontra Farrow című négyrészes dokumentumfilm az HBO-n, hogy újra felkavarja az állóvizet.
A Farrow oldal
Jelen pillanatban az emberek szimpátiája egyértelműen Farrow-ékkal van, akik egyesek szerint lenyűgöző, mások szerint pedig érthetetlen kitartással mondják el újra meg újra a történetüket a nyilvánosságnak, miközben a 85 éves Woody Allen egyre inkább háttérbe húzódik, és úgy tűnik, már nem igazán akar foglalkozni azzal, ami az eset körül történik.
Az Allen kontra Farrow dokumentumfilm rendezői Allent, Soon-Yit, Mosest, valamint a Dylant 1992-ben „tanulmányozó” és róla szakértői véleményt mondó New Haven Kórház szakértői csapatát is próbálták kamerák elé állítani, de egyikük sem állt kötélnek. Ettől függetlenül a filmesek nem vádolhatók azzal, hogy ne jelenítenék meg Woody Allen álláspontját a témában: archív sajtótájékoztatók, interjúk és a memoárja hangoskönyv verziójának beemelésével azért a rendező verziója is helyet kap a sorozatban, ami leginkább abban tud újat mutatni és fontosat adni, hogy azok a szereplők, akik korábban sokszor csak írásban fejthették ki a történetüket, ezúttal a szemünkbe mondják azt, sőt megnézhetjük szakértők által kielemezve Farrow korabeli felvételeit, amit a lányáról készített néhány nappal az állítólagos molesztálás után. Az ilyen felvételeknek kétségtelenül nagy ereje van: valóban fájdalmas látni Dylant, ahogy a gyerekkori traumáiról mesél, valamint arról, hogyan pecsételte meg az eset az egész életét, hogy a hatása még ma is tartson. Elmondása szerint hosszú évek teltek el úgy, hogy szóba sem hozta az esetet, mégsem lépett a gyógyulás útjára, sőt. Most egy másik úton kezdett járni.
Mia Farrow és Woody Allen a gyerekekkel, New York, 1989 (Fotó: Ron Galella Collection via Getty Images)
Érvek Allen ellen
Bár a film felsorol néhány érdekes érvet Dylan történetének igaza mellett, sőt kikezd néhány olyan jól ismert elméletet, ami eddig Allen teóriájának erősítette, ez még sajnos mindig kevés ahhoz, hogy bizonyosságot szerezzünk. Érdekes látni, ahogy a filmesek kikezdik az apját védő Moses blogjában leírtakat. Moses ugyanis azt állította, hogy a padlásszobában nem volt semmiféle játékvasút, amire a húga hivatkozott, hogy végig azt nézte molesztálás közben: a film megmutat egy korabeli rendőrségi jegyzőkönyvet, amiben a ház feltérképezésénél be van jelölve a játékvasút a padlásszobában. Szintén bevágnak egy korabeli bírósági vallomást Woody Allentől, aki azt nyilatkozta, hogy Moses – a blogbéli állításai ellenére – nem is volt a házban a történések idején, mert éppen mérges volt valami miatt, és inkább a ház körüli birtokon kódorgott.
A film kikezdi a New Haven Hospital szakértőinek elemzését is Dylanről. Ők voltak azok, akik megkérdőjelezték Dylan állításainak igazát, és azt állították, hogy csak betanították neki a történetet. Dylant összesen kilenc alkalommal hallgatták ki, ami szokatlanul sok egy gyerek esetében, mivel ilyenkor a gyerek védelmében törekedni kellene arra, hogy minél kevesebb alkalommal meséljen a traumájáról.
De nemcsak ez volt az egyetlen gyanús dolog: a kihallgatások során született jegyzeteket ugyanis a csapat megsemmisítette, ami igen szokatlan eljárás: ezeket nem szokás megsemmisíteni.
Hosszan beszélnek arról, milyen befolyásos barátai voltak Woody Allennek akkoriban New Yorkban. Kifogyhatatlan pénzzel rendelkezett, amit pereskedésre, szakértőkre és magánnyomozókra tudott fordítani, sőt egy komplett PR-gépezet védte őt a hozzá képest védtelen Farrow-ékkal szemben. A nyomozók Farrow-ék szemetét is átkutatták, sokszor követték Miát, sőt hallhatunk néhány telefonbeszélgetés-részletet, melyben Allen tényleg gyanúsan válaszolgat Mia kérdéseire.
A film azt is megmutatja, hogy amikor Allen a molesztálási vádak után az ügyvédjei útján benyújtotta igényét a gyerekfelügyeleti jogra, az egy tipikus húzásnak számít a molesztálással gyanúsított férfiak esetében, mert ezzel akarnak nyomást gyakorolni a másik félre, hogy attól féljen: elveszítheti a gyerekeit. Sőt, a film még azt is megmutatja, hogy a válási/gyermekelhelyezési ügyek esetében a nők csak nagyon ritkán, az esetek kevesebb, mint tíz százalékában hazudják azt, hogy az apa molesztált, mivel tanulmányok bizonyítják, hogy az esetek több mint kilencven százalékában a molesztálás valóban megtörtént, és ez szintén erősíti az elméletet, ami szerint Mia Farrow nem hazudott a hatóságoknak és a családjának. Ezzel egy nagyobb társadalmi képben helyezi el az Allen–Farrow-konfliktust, és ez a film egyik legizgalmasabb szakasza.
Az Allen kontra Farrow hatására kétségtelenül kirajzolódik előttünk egy olyan férfi képe, aki felhasználta a hatalmát és befolyását, hogy védje az irháját. Hogy ez nem szimpatikus? Tényleg nem az. De ettől még nem lesz a másik félnek feltétlenül igaza.
Amiről nem szól az Allen kontra Farrow
A négyrészes dokumentumfilm-sorozatnak azt valóban nem lehet hibaként felróni, hogy a másik oldal emberei nem kapnak szót, hiszen ők megpróbáltak velük is interjút készíteni. A nagyobb gond az, hogy a nekik megszólalók leginkább csak mikrofonállványnak használják a filmeseket: az Allent védő oldal állításai és érvei teljes mértékben háttérbe szorulnak a filmben, és jó néhány esetben érződik a részrehajlás.
Például míg Woody Allen esetében sunyiságként próbálják feltüntetni, hogy az eset után titokban felvette a Mia Farrow-val folytatott telefonbeszélgetéseit, addig Mia esetében természetes önvédelmi reakció, hogy ugyanezt tette. Feltűnő az is, amikor az egyik Farrow gyerek kamaszkori barátnője, aki sok időt töltött akkoriban a családnál, felnőtt fejjel azt nyilatkozza, hogy Allen valójában nem is szerette Soon-Yit, hiszen egyszer ezt mondta neki, miközben a rendező már 1992 óta együtt van Soon-Yivel, és 1997 óta házasok. Ez nem azt bizonyítja inkább, hogy valóban szerette/szereti őt?
Allennel kapcsolatban hosszan értekeznek arról, hogy vonzották őt a gimnazista lányok, sőt megszólaltatják egy volt szeretőjét, aki ilyen korú volt, amikor járt a rendezővel, sőt állítólag ő inspirálta a Manhattan című filmjében bemutatott kapcsolatot a 17 éves lánnyal. Ráadásul az akkori barátnője még el is mondja, hogy akkoriban inkább nézett ki fiatal felnőttnek, mint kiskamasznak, ami szintén nem a pedofil vonalat erősíti.
Sppm-Yi és Woody Allen a Daily News címlapján (Fotó: NY Daily News via Getty Images)
Ezzel szemben Mia Farrow hátterének sötét foltjai alig-alig kerülnek képbe. A molesztáló apja és testvére mellett az sincs kiemelve, hogy első férje, Frank Sinatra majdnem 30 évvel idősebb volt nála, ahogy azt is jótékony homály fedi, hogy második férjét, André Prevint a család barátjaként hódította el az akkori feleségétől, és a nő pszichiátriára került, annyira sokkolta őt a férje és a barátja árulása. Ezt az Allen kontra Farrow-ból nem lehet megtudni.
A Soon-Yi és Moses által említett, erőszakkal párosuló gyereknevelési módszereiről sincs szó, azt leszámítva, hogy Mia elmondja, egyszer pofon vágta Soon-Yit, de ezt már nagyon megbánta. Pedig Moses a blogjában hosszan értekezik erről, sőt egyes testvérei öngyilkosságát is részben az anyja nyakába varrja. A film ezt azonban csak szőr mentén említi, mintha nem lenne fontos. Pedig ha Allen hátterét ennyire fontos volt kiemelni és kielemezni, fontos lett volna ugyanezt végigvinni a másik oldalon is.
A rögzített telefonbeszélgetésekben hallhatjuk, hogy néha Allen feltűnően gyanúsan beszélt, de arról egyetlen felvételt sem játszanak be, hogy Farrow agresszíven beszélt volna vele, vagy megzsarolta volna, ahogy azt a férfi a bíróságon vallotta, miközben valószínűtlen, hogy egy ilyen feszült helyzetben soha ne vesztette volna el a kontrollt: ilyen felvételt azonban nem játszanak be nekünk, ami szintén az Allen kontra Farrow egyoldalúságát erősíti.
Bejátsszák ugyan, amikor Allen azzal próbálja védeni magát, hogy mennyire valószínűtlen, hogy előtte már számtalan alkalommal lehetett kettesben Dylannel, de ő pont akkor akarja kiélni a pedofil hajlamait, amikor a ház teli van gyerekekkel és felnőttekkel, ráadásul a családi konfliktus miatt kiemelten figyelnek rá, de nem kezdenek vele semmit.
Szakértők szerint a pedofília egy hajlam, ami sorozatos cselekvésre sarkall, miközben Allen életében nem találunk még megközelítőleg hasonló esetet sem korábbról vagy későbbről. De az Allen kontra Farrow-ban erről egyetlen szakértő sem beszél.
Woody Allen és Soon Yi Previn a 2016-os Cannes-i Filmfesztivál gálavacsoráján (Fotó: Venturelli/WireImage)
Woody Allen szobrának ledöntése
Bármi történjék, a 85 éves Woody Allent már soha nem fogják bíróság elé állítani azért, amit közel harminc évvel ezelőtt tett vagy épp nem tett. A karrierje már csak árnyéka egykori önmagának, Amerikában senki nem akar vele dolgozni. Az egyetlen, amit még elvehetnek tőle, az a múltja: ha kitörlik a filmtörténetből, és már senki sem meri majd vígan azt mondani, hogy a kedvenc romantikus vígjátéka az Annie Hall. Persze ha valóban gyerekmolesztáló, ezt bőven megérdemli, de a gond az, hogy ez továbbra sem biztos.
Az Allen kontra Farrow legnagyobb gondja, hogy nem az igazság keresése hajtja. Be lehetett volna ezt a sztorit mutatni ennél sokkal objektívebben, sumákolás nélkül is, és az erős érzelmi oldala miatt még úgy is sokkal többen álltak volna a meggyötört életű Dylan mellé, mint ahányan elkezdtek volna szimpatizálni a nagy hatalmú, és ezt a hatalmát ki is használó Woody Allennel.
Azonban azzal, hogy a filmesek egyértelműen oldalt választottak maguknak egy továbbra sem egyértelmű, rendkívül összetett ügyben, csak azt érik el, hogy nehezebb legyen hinni nekik és a munkájuknak.
Amennyi munkát és energiát az Allen kontra Farrow-ba beleöltek, abból egy sokkal átfogóbb, és kevésbé kikezdhető filmet is készíthettek volna. Sajnos továbbra is egy helyben toporgunk azzal kapcsolatban, mi történt 1992. augusztusában a Farrow ház padlásszobájában. Lassan el kell fogadnunk, hogy sohasem fogjuk biztosan tudni. Ahhoz viszont már bőven elég információ áll rendelkezésünkre, hogy eldöntsük, mi kinek hiszünk. Bárhogy is lesz, ennek az ügynek csak vesztesei vannak.
Elsősorban Dylan Farrow, akit kétségkívül traumatizált mindaz, ami 1992-ben és azóta történt. A film mellett szól, hogy ezt legalább alaposan körbejárja.
Az Allen kontra Farrow február 22-én debütál az HBO GO kínálatában.
