Borisz Jelcin és Bill Clinton

Borisz Nyikolajevics Jelcin, a demokratikus, vagy kis túlzással akár demokratikusnak is nevezhető Oroszország első szabadon választott vezetője, egyúttal pedig a kilencvenes évek világpolitikájának egyik legjellegzetesebb és legkönnyebben megjegyezhető figurája volt, aki dús, hófehér hajával és kerek, enyhén gumiszerű arcával eleve úgy nézett ki, mintha egy saját magát ábrázoló bábu lenne az Uborka című fergeteges tévéműsorból. Hogy elnökként pontosan milyen volt – keménykezű, netán diktatórikus vagy teljesen inkompetens –, arról bizonyára hosszasan el lehetne vitatkozgatni, de ez tulajdonképpen annyira nem is érdekes, hisz Jelcinre ma már nem elsősorban politikai érdemei vagy baklövései miatt szokás emlékezni, hanem azért

mert meglett, hatvanas férfiként (ráadásul roppant felelősségteljes munkát végző hatvanas férfiként!) is annyit ivott, mint egy teljesen megvadult huszonéves rocksztár. Ami azt illeti, időnként úgy is viselkedett.

Valószínűleg nem nagyon lövünk mellé, ha azt mondjuk: a huszadik század többé-kevésbé jelentős vezetői közül a legtöbbször Borisz Jelcin mutatkozott a nyilvánosság előtt tökéletesen részegen. Teljesítménye még orosz viszonylatban is kiemelkedőnek számított, ami nem csekélység. Bizonyítékul itt van ez a rövid, ám igen tartalmas videóválogatás, amely segít felidézni Piás Borisz karrierjének legszórakoztatóbb és leglátványosabb pillanatait:

Sajnos azonban nem minden nagy berúgásáról készült videófelvétel; már csak azért sem, mert ahhoz 0-24-ben kellett volna egy kamerával követni az elnök urat. Így a méltán legendás Washingtoni Szétcsúszás sincs megörökítve mozgóképen, de még egy nyomorult fotón sem. A történet – ami igazából nem is egy klasszikus értelemben vett történet, hanem inkább egy jelenet – viszont megmaradt az utókornak, és ezért nem tudunk eléggé hálásak lenni.  

Borisz Jelcin 1994 szeptemberében találkozott először személyesen az Amerikai Egyesült Államok elnökével, Bill Clintonnal. A helyszín Washington volt, az orosz elnök pedig a hagyományokhoz híven a Blair House-ban, vagyis a Fehér Ház hivatalos vendégházában szállt meg. Hogy pontosan mi vezetett idáig – mármint a mértéktelen alkoholfogyasztáson kívül –, sajnos nem tudjuk, mivel a részletek kissé homályosak, az viszont biztos, hogy egy szép szeptemberi napon, valamikor estefelé az amerikai elnök és más magas rangú állami vezetők védelméért felelős szövetségi titkosszolgálat illetékesei különös bejelentést kaptak a washingtoni rendőrségtől, mely szerint egy férfi, aki igencsak emlékeztet az orosz elnökre, éppen Washington nagy sugárútján, a Pennsylvania Avenue-n kódorog egymagában, és meglehetősen furcsán viselkedik.

A titkosszolgálat emberei villámgyorsan ki is szálltak a helyszínre, ahol valóban ott találták Oroszország első emberét, a világ egyik legnagyobb hatalmú politikusát, a Fehér Ház kiemelt vendégét, vagyis Borisz Jelcint, aki egy szál pólóban és alsónadrágban, hullarészegen óbégatva igyekezett taxit fogni magának, nem messze az amerikai elnöki rezidenciától. Miután a titkosszolgák udvariasan, de határozottan megpróbálták visszatessékelni a Blair House irányába, Jelcin emelt hangon közölte, hogy szó sem lehet róla, ő inkább beül egy taxiba, és elmegy pizzát enni (ez a valósában persze korántsem volt ilyen cizellált, Jelcin inkább csak annyit kiabált, hogy PIZZA! PIZZA!!! .

Jelcin Barbara Bush-sal iszogat 1992-ben (Fotó: Mark Reinstein/Corbis via Getty Images)

Aztán némi rábeszélést követően (valószínűleg egy ingyen pizza ígéretével) szerencsére sikerült visszaterelgetni a vendégházba az illuminált alsógatyás elnököt, szóval úgy tűnt, hogy – megannyi másikhoz hasonlóan – ez a diplomáciai bonyodalom is megoldódott. Csakhogy Jelcin másnap este is amőbára itta magát, és megpróbált kiszökni a Blair House–ból (habár ezúttal ruhában), aminek az lett a vége, hogy az őrök részeg betolakodónak nézték, és ha nem lépnek közbe az orosz és az amerikai ügynökök, talán még le is lövik. A részeg Jelcin a későbbiekben is okozott néhány kellemetlen percet Clintonnak: 1995-ben egy közös sajtótájékoztatón viselkedett egészen szürreálisan, máskor meg azzal hívta fel telefonon teljesen váratlanul az amerikai elnököt, hogy találkozzanak titokban egy tengeralattjárón (végül nem találkoztak egyébként).

1998-ban aztán Bill Clinton szexbotrányba keveredett, egy évvel később a súlyos alkoholizmusba fizikailag és mentálisan is beleroppant Jelcin meg lemondott az elnöki tisztségről, és ezzel hivatalosan vége lett a vidám és hedonista kilencvenes éveknek, illetve az egész huszadik századnak. Hála istennek.

Orosz államférfiak régen:

• Szeress úgy, ahogy Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár szerette a kukoricát
• Sztálin nem kapott a verseiért Sztálin-díjat, de ezért kivételesen nem végeztetett ki senkit
• A legnagyobb orosz cárok bizalmasa és nevelője volt a szegény kárpátaljai magyar diák

Kiemelt kép: Wally McNamee/CORBIS/Corbis via Getty Images