Mariana Dél-Amerika legveszélyesebb drogkereskedőivel interjúzott

Sokat kockáztatnak a bűnözők az által, hogy hajlandóak nektek nyilatkozni. Miért teszik ezt?

Leginkább azért állnak velünk szóba, mert hatalmas az egójuk. Mexikóban, a Sinaloa Kartell egy kiterjedt szervezet, és még is ők szívesen beszéltek velünk. Persze, miután meggyőződtek róla, hogy újságírók vagyunk és nem beépített ügynökök. A National Geographic világszerte ismert és a kartell talán úgy érezte, hogy most megmutathatja, milyen erős.

Elmesélnél egy olyan alkalmat, amikor nagyon féltél?

A kokainkereskedelemről forgattunk. Peruból óriási mennyiségű kokain érkezik Amazóniából Miamiba. Körülbelül a világ felét ellátja, akkora mennyiségről van szó. Egy kokainlaborba szerettünk volna bejutni, de ehhez egy jó kontaktot kellett találnunk. Hosszú nyomozás után sikerült egy találkozót leszervezni egy bennfentessel. Megadta a GPS koordinátákat, és az éjszaka közepén találkoztunk vele. Egy vadidegen emberrel, aki elvitt minket autóval egy másik helyre. Ezután gyalogolnunk kellett még jó pár kilométert. Vaksötétben botorkáltunk, még zseblámpát se használhattunk; szó szerint nem láttunk a lábunk elé. Azt se tudtuk, merre vagyunk, merre tartunk egyáltalán. A hold sem volt fenn az égen, szóval az orrunkig se láttunk. Az esőerdő pedig tele van kígyókkal, pókokkal. Ez számomra már önmagában elég veszélyes és félelmetes volt. Körülbelül egy óráig tartott, míg eljutottunk a laborba. Láthattuk, hogy keverik össze a kokaint más vegyszerekkel, hogyan készítik el az árut. Egyszer csak azt mondta a kísérőnk, hogy valaki kiszúrt minket, ezért 15 percünk van eltűnni az egész környékről. Soha nem futottam még úgy, ahogyan akkor. Remélem, a nézők is érzik majd, mennyire különlegesek ezek a felvételek.

Mariana van Zeller fegyverkereskedőkkel beszélget Sinaolában (Fotó: National Geographic)

Mi motivál a munkád során?

Az a célom, hogy bemutassam az alvilágot. Szeretném azt is elmesélni ilyenkor, hogy nem minden fekete-fehér. Mondok egy példát. Általában tinédzserek szállítják a kokaint a laborból a dzsungelen keresztül a közeli városba egy hátizsákban, ezért „mochilerosnak”, vagyis „hátizsákosoknak” nevezik őket. Hihetetlenül veszélyes és megterhelő munka ez. Eltöltöttünk egy estét az egyikükkel, és megkérdeztem, hogy miért csinálja? A fiú azt felelte, hogy azért, mert a családja szegény, és nincs pénze egyetemre. Holott a legnagyobb álma, hogy egyetemre járjon, a környéken pedig nincs más munkalehetőség. A hátizsákos munka az egyetlen opció. Megkérdeztem tőle, mi szeretne lenni? Azt válaszolta, hogy fogorvos. Azt mondta, azért, mert szeretné, ha mindenki bátran mosolyoghatna.

Mit szól a családod ahhoz, hogy veszélyes helyzeteknek teszed ki magad?  

Ezt gyakran kérdezik tőlem. Először is tudni kell, hogy a férjem is újságíró. Egy fentanil-laborba mentem a stábbal Culicánba (Mexikóban), amikor a bűnözők előre kikötötték, hogy csak úgy mutatják meg a labort, ha az odavezető utat egyáltalán nem látjuk, szóval majd be fogják kötni a szemünket. Felhívtam a férjem, hogy elmondjam ezt neki. Talán valaki most azt gondolja, hogy próbált lebeszélni róla. Nem ez történt. Azt mondta, hogy „ne felejtsétek el filmre venni, ahogy bekötözik a szemeteket”. Egyszóval ő is vérbeli újságíró, csakúgy, mint én.

Mariana van Zeller egy sicarióval (bérgyilkossal) készít interjút (Fotó: National Geographic)

Az egyik epizódban egy anyával beszélsz, akinek megölték a fiát. Ezeket a helyzeteket hogyan viseled?

Újságíróként az a feladatom, hogy a valóságról számoljak be. Néha képtelenség tárgyilagosnak lenni. A szóban forgó anyának nemcsak, hogy meghalt a gyermeke, de a holtteste sem került elő. Ezért a halott gyermeke teste után kutatott és azt mondta, addig nem fogja feladni, míg meg nem találja. Ilyenkor lehetetlen objektívnek maradni, és nem belevonódni érzelmileg. Nekem is van egy fiam. Nyilvánvalóan mélyen megérintenek ezek a történetek. A fentanil-kereskedelemről forgattunk, követtük a drog útját Mexikóból az amerikai határig. Megismerkedtem egy amerikai állampolgárságú nővel is, akinek több gyereke van, és akkor éppen várandós volt. Ő több kiló fentanilt csempészett a kocsijában a határon keresztül. Ez számos morális dilemmát felvetett bennem. Egyrészről nem akartam, hogy elkapják, hiszen a gyerekei várják. Plusz, nem tudja eltartani a családját, ha nincs a csempészetből származó pénz. Másrészről mégis fentanilt szállított. A fentanil miatt mindennap amerikaiak ezrei hallnak meg. De az én dolgom újságíróként nem az, hogy megállítsam őt vagy ítélkezzek, hanem az, hogy megmutassam ezt a történetet. 

A bűn kereskedői című dokumentumfilm-sorozat február 26-tól hetente lesz látható a National Geographic műsorán. A sorozat minden adásban más bűnelkövetői kört mutat be. 

A magyarok és a drogkereskedelem az nlc-n:

• Drogbanda irányítója volt a “Mama” fedőnevű magyar nő
• Őrült luxusban éltek a lekapcsolt drogdílerek