A kamaszoknál már teljesen normális, ha ki sem dugják az orrukat a szobájukból, vagy ha mégis, akkor általában háromfelé vezet az útjuk: a hűtő, a fürdő vagy a bejárati ajtón kifelé. Ehhez is hozzá lehet szokni, pár hónap alatt az egyszeri szülő már rezignáltan veszi tudomásul, hogy a cuki gyerek, aki egykor annyira boldog volt csupán attól, hogy egy légtérben tartózkodhatott az anyukájával, már sehol sincs. Valójában a kezdeti sokk és veszteségérzés után már nem annyira rossz a helyzet, mert ráébredhetünk szülőként, hogy milyen jó fej kisfelnőtt már a gyerekünk, akivel lehet értelmesen beszélgetni, véleménye van, és el is mondja szívesen, ha meghallgatjuk. Csak meg kell találni a közös pontot, egy hidat, ami újra összehozhatja a szülőt és a kamaszt, erre pedig a filmek világa remek eszköz lehet.
Szabad nem egyetérteni!
Szabó Gyula, a Kürt Alapítványi Gimnáziumban többek között a Filmek elemzése nevű tantárgyat oktatja kamaszoknak, úgyhogy ha valaki, hát ő hitelesen tud beszélni arról, hogyan lehet kapcsolódni ezzel a korosztállyal a filmeken keresztül. Gyula szerint a kulcs abban rejlik, hogy teret adunk a gyerekeknek, és nem akarjuk lenyomni a torkukon a véleményünket: „Nemrég kezdtem el tanítani a Filmek elemzése tárgyat és nagyon élvezem, sőt, láthatólag a diákok is. Ennek több oka is lehet: hogy szenvedéllyel, lelkesedéssel beszélek a filmekről, hogy igyekszem teret adni annak is, hogy a diákok is elmondják cenzúra nélkül a véleményüket, hogy ők is választhatnak filmeket, hogy a filmek elég univerzálisak és népszerűek ahhoz, hogy mindenki találjon kedvére valót…
A gyerekek, akárcsak a felnőttek szeretnek filmélményekről beszámolni, megvitatni másokkal. Csak lehetőséget kell biztosítani nekik, hogy értő figyelemmel hallgassuk őket, és reflektáljunk arra, amit mondanak, hogy úgy vitassuk meg a véleménykülönbségeket, hogy ne érezzék elnyomva vagy rosszul magukat, hanem azt érezzék, hogy az ő véleményük is teljesen valid, számít és meghallgatásra kerül, még ha nem is értünk egyet.”
A családi filmnézés titkai
Gyula szerint az, amit az órán tapasztal a kamaszokkal, megismételhető otthon is, ha tudatosan felkészülünk a közös filmnézésre. Most egyébként kicsivel könnyebb dolgunk van, hiszen a járvány miatti korlátozások hatással vannak a kamaszok kimászkálására, este nyolcra nekik is otthon kell lenni, ami pont elég időt adhat egy jó filmezéshez esténként. A lényeg, hogy egy családi beszélgetés is kapcsolódjon a filmhez, így lehet igazán közös élmény belőle:
„Lényeges lehet egy filmnézés után, hogy otthon a család is meg tudja beszélni, kinek, mennyire tetszett, mi az, ami annyira nem működött, milyen gondolatok, érzések támadtak a film által bennünk.
Véleménye mindenkinek van, és a kamaszok szeretik is kifejteni.
Talán ez lehet egy generációs különbség szülők és kamaszok között – teszi hozzá a tanár –, hogy a személyes vélemény felül van értékelve a mai fiatalság körében (néha túl is), amiben nagy szerepe van a közösségi médiának is. Elég csak a »véleményvezér« influenszerekre gondolni. És ha ezt megpróbáljuk elnyomni, az óhatatlanul is ellenérzést vált ki belőlük, hiszen ki szeret elnyomásban lenni?”
Moziba úgysem mehetünk, nézzünk otthon filmeket a kamaszokkal! (Fotó: Getty Images)
Ahány kamasz, annyi ízlés
Természetes vágy a szülőkben, ha a régi, ikonikus filmeket szeretnék megmutatni a gyerekeiknek, és azt a katarzist is átadnák, amit ők éreztek fiatalkorukban tőlük. De az a helyzet, hogy könnyű elbukni ezzel a küldetéssel, ugyanis a mai kamaszok máshogy működnek, mint a mi korosztályunk, míg számunkra mondjuk a Fargo egy életre szóló élmény volt, addig ők simán végig fogják esetleg ásítozni, annyira unják a lassan csordogáló eseményeket. És akkor még az egyéni, ízlésbeli kérdést nem is érintettük, úgyhogy nem is olyan egyszerű filmet választani a kamasszal közös filmezéshez, de Gyula tanácsai közelebb visznek a megoldáshoz:
„Nincs olyan film, ami mindenkinek tetszene, hogy valaki ne unná, hisz ahány gyerek, annyiféle érdeklődés, stílus fordul elő. Szerintem fontos, hogy ilyenkor azt is kifejtse a kamasz, hogy miért és mi nem tetszett a filmben, szerinte mitől lett volna jobb.
Ebből lehet tanulni és legközelebb olyan filmet választani, ami közelebb áll hozzá, illetve a negatív élmény helyett az marad meg, hogy elmondhatta, amit gondol.
Meg kell beszélni, hogy nekik milyen műfajú filmek jönnek be, milyen témák érdeklik őket, és amellett, hogy ezeknek is megfelelünk, nyissunk folyamatosan más irányba is, hogy bővüljön a látókör, az ismeret.”
A könnyed kikapcsolódással nem lehet melléfogni
A tanár tapasztalata szerint ugyanúgy, ahogy a felnőtteknél, a kamaszoknál sem lehet egységesen ajánlani filmeket, csak irányokat tud mutatni az alapján, ahogy az órájára járó tizenévesek szoktak reagálni az általuk nézett filmekre: „Hatalmas különbségek vannak még az egy korosztályba tartozó diákok között is ízlésben, nyitottságban, empátiában, mindenben. Van, aki rajong a mesékért, másnak egy animációs film is már »gáz«, van, aki éjjel-nappal horrort néz, más nem bírja a vért, és csak rom-comokat fogyaszt. Így gyerektől függ, hogy imádni vagy utálni fogja az olyan közkedvelt filmeket is, mint egy Pixar- vagy Marvel-film, egy Tarantino- vagy Nolan-alkotás.”
Gyula az osztályban felmérte, hogy a diákok milyen műfajú filmeket kedvelnek leginkább, ennek az eredményét megosztotta velünk: „Kedvenc műfajnak a vígjátékot, majd az akciófilmet, horrort és thrillert adták meg, ami szerintem nem mutat nagy eltérést ahhoz képest, hogy milyen filmeket nézett az én generációm ilyen idősen. Leginkább a könnyed kikapcsolódás az, amit ebből ki lehet olvasni.
Az elgondolkodásra késztető, kevésbé látványos és mozgalmas drámákhoz kell egyfajta befogadás, együttérzés, türelem, amihez nem minden gyereknek van ebben az életkorban még affinitása, de ezt persze a pillanatnyi kedv is befolyásolja.
Amikor én választok filmet, igyekszem olyat keresni, ami egyszerre szórakoztató, izgalmas és elgondolkodtató is. Ami olyan témákat boncolgat, ami érdekelheti őket is, engem is, és tudunk róla beszélni. Ennek ellenére persze jólesik néha egy könnyen emészthető, kikapcsolódást nyújtó alkotást megtekinteni, az is nyújthat közös élményt.”
Nem csak Hollywood létezik
Bár a legkönnyebben elérhetők és fogyaszthatók nyilván a híres, hollywoodi filmek, de Gyula szerint nem szabad abba a hibába esni, hogy csak népszerű rendezőket, világhírű filmeket választunk a közös filmnézéshez. „A szemléletformálás miatt igyekszem nemcsak hollywoodi filmeket mutatni nekik – teszi hozzá Gyula –, hanem egy-egy híresebb filmet más nemzetektől, a műfajokat is váltogatva. Mivel nincs gyerekem, ezért abból indulok ki, hogy az órán mely filmeket élvezték a legjobban, melyikhez szóltak hozzá legtöbbször.”
Gyula egy friss kérdőívet is kitöltetett a diákokkal az elmúlt félév filmjeiről, melyeket a Filmek elemzése órán néztek és tárgyaltak ki együtt, az eredményből pedig jól látszik, hogy a top filmek a kamaszok között azok, melyek egyszerre szórakoztatnak és közben mélyebb üzenetet is hordoznak. A kérdőív során a diákok 1-5-ig osztályozhattak, a következő átlagok jöttek ki a top5 filmnél:
- Életrevalók (4.3)
- Joker (4.2)
- Agymanók (3.9)
- Volt egyszer egy Hollywood (3.9)
- Psycho (3.8)
Életrevalók (2011)
A lassú filmeket hamar elunják
Gyula kérdőíve után azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kamaszok szeretnek a születésük előtti időkről nosztalgiázni, úgyhogy nem kell félteni őket a régi időkről szóló filmektől, ám a hosszabb, komorabb és lassabb filmeket nem annyira bírják, hamar elunják.
„Ezt is megfogalmazták dolgozatokban többen is – teszi hozzá Gyula –, hogy ha a film eleje nem köti le őket, akkor nem nagyon nézik tovább.
Köze lehet ahhoz, hogy a mai kamaszok az üzenőfalakat végigpörgető, feltöltésekbe belenéző, öt másodperces TikTok-videókat átlapozó gyors, felületes, nagymértékű információáramláshoz adaptálódnak.
Valami azonnal nyújtson élményt, mert a figyelem véges. Így a hosszabb és kevésbé pörgős cselekményű filmekhez egyrészt úgy gondolom, hogy fokozottan kell őket hozzászoktatni, másrészt mondjuk a lassabb részeket filmnézés közben is lehet beszélgetéssel kitölteni, feldobni. Ezek alapján kíváncsi vagyok, hogy mit fognak szólni például a Vándorló palotához, a Jojo rabbithez, vagy a néhány diák által javasolt Zöld könyvhöz.”
Mivel a saját kamaszunkhoz vezető út a saját személyiségén keresztül vezet, így általános és konkrét filmajánlót nem is igazán lehet összerakni, a választáshoz próbálkozni kell kitartóan, illetve segíthet még a kamaszok jó filmről alkotott definíciója, amit Gyula óráján egy dolgozatban kellett megfogalmazniuk: „A beadott dolgozatokban azt kérdeztem, hogy szerintük mitől lesz jó egy film, és válaszként legtöbbször a következők szerepeltek: Nagyon fontos a színészi játék, a szereposztás, az, hogy érdekes legyen a történet, legyen mondanivalója és hogy hasson az érzelmekre, amiben nagy szerepe van a diákok által is megfogalmazott képi világnak és a betétdaloknak, filmzenének is. Ha ilyen filmeket választunk, akkor nagyon mellé nem lőhetünk.”
