nlc.hu: Miért választotta önálló estje témájának a férfi és női nem közötti félreértéseket?
Csányi Sándor: Azt látom, hogy Magyarországon kevés olyan előadás van ahova, ha beül az ember, azt érzi, hogy ő a főszereplő. Hogy olyan történetekről szól, amik vele is megesnek nap mint nap. Például, hogy miért nem értjük meg a feleségünket, vagy hogy bizonyos helyzetekben miért nehéz őszintének lenni a barátainkkal. Azt szeretném, ha a nézőknek aha- élményei lennének, ezért választottam a stand up műfaját. Olyan dologról akartam beszélni, amit én is ismerek, amihez közöm van. Arról, hogy a férfi-női kapcsolatok nem úgy működnek, ahogy szeretnénk. Hogy attól a perctől kezdve, hogy valaki megtalálja azt a nőt, akivel le akarja élni az életét, onnantól minden rózsaszín lesz. A szerelem nem oldja fel a gondolkodásbeli különbségeket. Szerintem minden férfi érezte már úgy, hogy imádja a nőt, aki mellette van, de közben falra tudna mászni tőle. 45 évesen megéreztem, hogy mennyire jó arról beszélni a színpadon, amiről szeretnék. Írni, rendezni, játszani egy történetet, ami teljesen az enyém. Jó érzés a helyemen lenni. Tudom hogy ez az előadás nem írja újra a kortárs színház formanyelvét, de hát ez az előadás vagyok én. Ilyen a humorom, ennyire vagyok mély, ennyire vagyok szórakoztató. Fura érzés, amellett, hogy a Bűn és bűnhődés az egyik kedvenc regényem, sosem gondoltam, hogy nekem Raszkolnyikovot kellene játszanom. Sőt szerintem nem is érezném jól magam benne
nlc.hu: Pályája elején pedig szívesen osztottak Önre klasszikus hős karaktereket, elvégre az ország hölgy lakosságának egy jelentős hányada szerelmes volt Csányi Sándorba…
Csányi Sándor: Szerintem a rendezők is érezték, hogy nem erre van az előre. Régen évadokat szentelt egy színház annak, hogy kineveljen egy színészt, ebbe bele kellett, hogy férjenek nagy bukások is. Ma erre nincs idő. Ki kell szolgálni a nézőt, olyan darabot választani, ami 50-100 előadás alatt kitermeli a befektetett összeget, és nyereséget hoz. Nem azt mondom, hogy annak idején szenvedtem egy klasszikus szerepben, de visszagondolva talán picit szűk volt rám az a cipő… Egyszer csak azt vettem észre, hogy a tragédiában a hős az, akinek nincs humora. De hát kit érdekel egy ember, aki nem tud nevetni saját magán. Engem biztos nem. Ezt az estet direkt úgy raktam össze, hogy a sok nevetés után váratlanul legyen egy komoly gondolat a házastársi hűségről, de aztán térjünk is vissza a humorhoz. Én nem tudom túl sokáig komolyan venni magam, mert akkor unatkozni kezdek.
nlc.hu: Tizenöt különböző karaktert formáz meg az előadásban. Honnan inspirálódott?
Csányi Sándor: Eleinte nyolc férfi volt a darabban, de az azóta bővült. Minden előadás más. Új és új karaktereket találok ki. Már 250-et játszottam belőle, és mindig frissül, változik. Még sosem játszottam ennyit egy előadásból, és ha nem újítanám meg, akkor ennyi idő után belefásulnék. Otthon folyamatosan új karaktereket találok ki. Nem is tudom mi inspirál jobban, hogy Rékát (Tenki Réka színésznő) annyira idegesíti, vagy hogy a lányunkat annyira szórakoztatja. Bár, ha jobban belegondolok néha Luca is unja. Mindegy én élvezem.
nlc.hu: Személyesen milyen tapasztalatai vannak a két nem különbözőségéről?
Csányi Sándor: A nő egy fantasztikus találmány. Lehet, hogy a Jóisten a férfit teremtette elsőnek, de biztos, hogy a nőt szabadidejében csinálta. Ha zeneként írnánk le az életet, akkor férfi az, hihetetlen virtuóz muzsikus lenne, aki lenyűgöző dolgokat művel a hangszerével, viszont nem mindig találja el az egyeket. A nők nem ilyen feltűnően játszanak, viszont soha nem tévesztik el a ritmust. Arra gondolok, hogy a férfi irtó büszke magára, hogy vállalatot vezet, építkezik, tőzsdézik mindenben ő a legjobb, de a nő az, aki azt mondja erre, hogy igen, minden szuper, de három éve nem kértél bocsánatot apádtól. Ők azok, akik látják a valóban fontos dolgokat. És akkor még nem beszéltünk a női ösztönökről! Egy új munkatárson, szomszédon baráton azonnal átlátnak. A mi agyunkat könnyebb becsapni, mint a nők hatodik érzékét. A férfinak rendszerező agya van, a nők átugrálnak lépéseket, szabálytalanul haladnak. Ráadásul képesek tizennyolcféle dolgot csinálni egyszerre. Mi férfiak meg kikapcsoljuk a kocsiban a rádiót, ha tolatni kezdünk, mert két dolog már nem megy egyszerre.
nlc.hu: Kik azok a nők, akik a legnagyobb hatással vannak az életére?
Csányi Sándor: Természetesen a családom nőtagjai. Réka anyukája sokat van nálunk, gyakorlatilag együtt élünk. A felségem és a lányom, Luca. Ez három különböző női generáció, akivel együtt élünk. És még a kutyánk is lány, szóval jelentős otthon a női túlerő. Szerencsére tavaly megszületett a kisfiunk Benedek, ráadásul Misi, a 17 éves fiam is átjön néha, hogy erősítsen, de még így is jelentős kisebbségeben vagyunk a háztartásban.
nlc.hu: És hogyan viseli ennyi hölgy társaságában a járványt, a bezártságot?
Csányi Sándor: Erről két történet jut eszembe. Tavaly tavasszal, amikor a karantén kezdődött, egy haverom azt mondta: most legalább lesz időd megnézni hol laksz, és kivel. Így is történt. Ősszel pedig, amikor jött a második hullám, ugyanez a barátom kérdezte, hogy bírom: mondtam, hogy tulajdonképpen jól. Ja, neked könnyű, te szereted a feleséged.
Meg, hát az igazat megvallva, dolgozom amennyit lehet. Felvettük filmre az előadást. Három alkalommal vetítjük. Karácsonykor, Valentin-napon, és március 7-8-án. Nőnap előtti vasárnap.
Hálistennek nagyon sokan nézik, és szinte csak pozitív visszajelzés érkezett. Ez nagy öröm, de azért a játék hiányzik már. Remélem nyáron újra elindulhat az élet. Meg azért azt se bánnám, ha az előadás után be lehetne ülni barátokkal vacsorázni, borozni, vagy a csajokkal elmenni pár napra valahová.
További információ az előadásról és jegyvásárlás IDE KATTINTVA
Videó:
Szponzorált tartalom
