Mielőtt megpróbálunk választ találni a címben feltett rendkívül izgalmas kérdésre, gyorsan összefoglaljuk, hogy a Biblia szerint egyáltalán kik vagy mik is azok az angyalok:
- Isten teremtményei, vagyis nem öröktől fogva létezők, de hogy pontosan mikor is hozta őket létre az Úr, az nem derül ki: valószínűleg nagyjából akkor, amikor a mennyet és a földet is megteremtette (vagyis inkább a két esemény között valamikor), de hát ez már nagyon régen volt, úgyhogy csak tippelni merünk.
- Részben az előbbiből is következik, hogy az angyalok nem mindenhatóak, mindentudóak és mindenütt jelenlévők: noha hatalmuk és tudásuk jócskán felülmúlja az emberekét, azért megvannak a maguk korlátai.
- Feladataik közé tartozik az Úr imádata és dicsérete, a mennyei üzenetek és kinyilatkoztatások tolmácsolása az emberek felé, valamint a halandók oltalmazása, segítése és bátorítása (viszont őrzőangyalok vagy védőangyalok nem szerepelnek a Bibliában – ez inkább afféle néphagyomány).
- Fogalmunk sincs, hogy összesen hányan vannak, csak annyi bizonyos, hogy nagyon sokan: a Szentírás több tízezerről ír, ami nem túl konkrét szám, de hát ez van.
- Ennek ellenére a Szentírásban mindösszesen két darab angyal szerepel névvel: Gábriel, aki egyebek mellett arról nevezetes, hogy ő adta át Názáretben Máriának az angyali üdvözletet, valamint Mihály arkangyal, aki a mennyei háborúban Isten seregét vezeti a Sárkány angyalai ellen (hogy Lucifer milyen formában jelenik vagy nem jelenik meg a Bibliában, arról itt írtunk hosszabban) Eszerint tehát az angyalok között van valamiféle – nem különösebben részletezett – hierarchia, amelynek csúcsán az arkangyalok állnak, azonban a pontos számukról nem ad tájékoztatást a Biblia; csupán azt tudjuk, hogy az egyikük Mihály (ugyanakkor az apokrif és deuterokanonikus könyvek még hat főangyalt is megneveznek Mihályon kívül: a már említett Gábrielt, valamint Rafaelt, Uriélt, Sariélt, Raguélt és Ramiélt.)
- A Biblia máskülönben három fajtáját különbözteti meg az angyaloknak: az Édenkertet is őrző Kerubokat, az Isten trónja körül álló, és az ő dicsőségét zengő Szeráfokat, valamint a Lelkes Állatokat.
A harcos Mihály arkangyal egy 7. századi festményen (Forrás: Wikipedia)
Az angyalok külsejét illetően sajnos nem túl bőbeszédű a Szentírás, így bizonyos utalások alapján legfeljebb valamiféle megfoghatatlan, kozmikus energiaként tudjuk őket elképzelni (már ha az ilyesmit el lehet képzelni). Illetve az is kiderül, hogy amikor a halandók között járnak, időnként emberi alakot öltenek, és egészen hétköznapi férfiakként (mindig kizárólag férfiakként, noha amúgy nemtelenek) mutatkoznak: olykor teljesen észrevétlenek maradnak, máskor viszont az álcázás ellenére mindenki számára nyilvánvalóvá válik angyali mivoltuk. Emberként rendszerint hófehér lepleket viselnek, és még táplálékot is képesek magukhoz venni: az agg Ábrahám például tejjel, vajjal és egy egész borjúval látta vendégül az álruhás mennyei látogatókat, amit azok jóízűen el is fogyasztottak.
Azért egy kivétel mégis akad. A Dániel könyvében megörökített ember formájú angyal ugyanis olyan elegáns és tiszteletet parancsoló, akár egy fejedelem:
Föltekintettem, és láttam egy gyolcsruhába öltözött férfit, akinek színarany öv volt a derekán. Teste olyan volt, mint a drágakő, arca fénylett, mint a villám, szemei, mint az égő fáklyák. Karjai és lábai csillogtak, mint a fénylő réz, és beszéde oly hangos volt, mint egy tömeg zúgása.
Jellemző még az is – sőt, talán ez a legjellemzőbb –, hogy az emberek egyáltalán nem is látják őket, illetve nem érzékelik a jelenlétüket: ahogy mondjuk Bálám, a mezopotámiai jós sem vette észre az Úr angyalát, amint kezében kivont kardot tartva ott állt az úton – ellentétben ugyebár a szamarával.
A szeráfokat csak egyszer említi a Biblia, azon belül is Ézsaiás könyve, mondjuk abban a lényeg pont benne van:
Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel az arcát takarta el, kettővel a lábát takarta el, kettővel pedig repült. Ezt harsogták egymásnak felváltva: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!
Egy elég autentikusnak tűnő szeráfábrázolás az internetről (Forrás: deviantart.com/petite-emi)
A Lelkes Állatokról – szám szerint négyről – viszont már egy jóval részletesebb, egyúttal meglehetősen hátborzogató leírást kapunk. Ahogy az a Jelenések könyvében olvasható:
És a királyiszék előtt üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz: és a királyiszék közepette és a királyiszék körül négy lelkes állat, szemekkel teljesek elől és hátul.
s az első lelkes állat hasonló vala az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonló a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak olyan arcza vala, mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonló vala a repülő sashoz.
És a négy lelkes állat, a melyek közül mindeniknek hat-hat szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala szemekkel; és meg nem szűnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, a ki vala és a ki van és a ki eljövendő,
A Lelkes Állatok a Jelenések könyve szerint (Forrás: citycentrechurch.org)
Szóval röviden: a Lelkes Állatok állat- és emberfejű szárnyas lények hat szárnnyal és nyugtalanítóan sok szemmel, amelyek megállás nélkül az Úr dicsőségét zengik fennhangon.
Noha némely források a kerubokkal azonosítják ezeket a különös mennyei teremtményeket, korántsem biztos, hogy valóban azok; legalábbis a szöveg itt nem utal ilyesmire. Bár az tény, hogy Ezékiel próféta könyve nagyon hasonló (bár nem teljesen ugyanolyan) lényekről számol be, amelyeket keruboknak nevez:
Akkor azt láttam, mintha a keruboknak emberi kezük lett volna a szárnyuk alatt. Megfigyeltem: Négy kerék volt a kerubok mellett, mindegyik kerék egy kerub mellett, s a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit. Úgy látszott, hogy mind a négy egyforma, s mintha az egyik kerék a másikban lett volna. Amikor mentek, négy irányban haladtak, s nem fordultak meg menet közben, hanem abban az irányban mentek, amerre a fej irányította őket, és nem fordultak meg menet közben. Egész testük, hátuk, kezük és szárnyuk, valamint a kerekek körös-körül tele voltak szemekkel, mind a négyüknek. Hallottam, hogy a kerekeknek ezt a nevet adták: „galgal”. Mindegyiknek négy arca volt: az első bikaarc volt, a második emberi arc, a harmadik oroszlánarc, a negyedik sasarc.
Tehát valahogy így néznek ki.
Ezékiel és a kerubok (Forrás: Wikipedia)
Esetleg így:
Ezékiel az Úr trónusa előtt (Forrás: Wikipedia)
Az mondjuk nem teljesen egyértelmű, hogy ezek a galgaloknak (vagy máshol ophanimoknak) nevezett, egymásba fonódó kerekek angyalok-e; a holt-tengeri tekercsek szerint például igen, ám a Biblia ebben a kérdésben nem foglal állást.
Kapcsolódó cikkeink:
- Egy otromba gúnyrajz volt a legelső ismert Jézus-ábrázolás
- Lucifer temploma nem is olyan félelmetes, mint gondolnád
- Kutyafejű szörnyetegből is lehet keresztény szent
kiemelt kép: Cristina Arias/Cover/Getty Images
