nlc.hu
Szabadidő

Portrék a Budapest Pride résztvevőiről

„Addig jövünk a Pride-ra, amíg bárki megkérdezi, miért megyünk a Pride-ra”

Tüntetés volt ez, nem buli, nagyon sok heteró érezte kötelességének, hogy kijöjjön, volt, aki teljesen véletlenül keveredett oda, és egy német lány reméli, hogy a nemzeti konzultáción győz a józan ész. A Pride átlagembereit kérdeztük és portréztuk.

Az utóbbi negyedszázadban, tetszik vagy sem, a Pride Budapest életének része lett, pont annyira, mint a Sziget, a kisüzemi sörök, vagy a négyeshatos felújítása, ami valamiért mindig aktuális, akkor is, amikor azt hinnénk, hogy már nincs rajta felújítani való. Minden évben fotósok és videósok hada megy ki a többhetes LMBTQ-jogi fesztivál záróeseményére, a felvonulásra. Nem csak azért, mert mégiscsak komoly hírértéke van, hogy hány ezer (mostanában inkább tízezer) ember nyilvánítja ki szimpátiáját, hanem azért is, mert egyszerűen ez az év leglátványosabb eseménye.

Ahogy teltek az évek, megszoktuk ezt is, kialakultak a Pride-klisék – már ami a felvonulás vizuális részét illeti –, mára pedig eljutottunk oda, hogy kis túlzással minden fotós ugyanazokat a képeket lövi. Ebbe persze beleértem magamat is, nem szeretnék álszent lenni. Csodásan táncoló drag queen a menet elején, lengén öltözött mozgásművészek, a rájuk irányuló figyelemért (és objektívekért) hálás, vastagon sminkelt lányok és fiúk, BDSM-cosplayerek és az összes létező szexuális és egyéb szubkultúra ott van. Ezzel persze torz képet adunk a felvonulásról, hiszen azok, akik még nem voltak, azt hihetik, a Pride-on kötelező a polgárpukkasztó ruha (vagy annak hiánya) és smink, arról nem is beszélve, hogy képeinkkel muníciót adunk az egyre durvább homofób gyűlöletkampánynak. (Ez egyébként tapasztalataink szerint éppen a képen szereplőket érdekli és zavarja a legkevésbé.)

Sajtóhelyreigazításul fogalmazva:

A valóság ezzel szemben az, hogy a pride-ozók többsége teljesen átlagosan és visszafogottan néz ki.

Pontosabban ránézésre ugyanúgy állhatnának egy belvárosi romkocsma pultjánál, vagy sétálhatnának egy átlagos szombat délután a Bajcsyn. Ez persze nem értékítélet, nem azt akarom mondani, hogy így helyes – egyszerűen csak így van és kész.

Idén külön képsorozatot szentelünk nekik: azoknak, akik nem akartak fel- és kitűnni a tömegből, egyszerűen csak elmentek, mert úgy érezték, ott a helyük. Tinilányok, egész családok, egy- és kétnemű párok, és egy német férfi, aki egészen máshova indult és a Pride-on kötött ki. (És egy kakukktojás, egy Pride-hoz öltözött fiú. Nem bírtam ki, amikor szembejött.) Ha már lefotóztuk őket, fel is tettük nekik a lehető legegyszerűbb (és közben a legnehezebb) kérdést: hogy miért vannak itt.

Rebeka

Portrék a Pride résztvevőiről

Fotó: Neményi Márton

Évek óta kint vagyok, azt hiszem, ez a hetedik év. Mindig a hangulat miatt jöttem, meg persze az emberi jogokért is, azt viszont sosem szerettem, ha belevonták a politikát. Hát, most belevonták. Ez pedig annyira megrendítő, hogy milyen irányba haladunk, hogy muszáj idén is itt lennem. Sőt, idén extra fontos.

Kriszti

Portrék a Pride résztvevőiről

Fotó: Neményi Márton

Ezekben az időkben nagyon fontosnak tartom, hogy jelen legyünk, hogy támogassuk egymást, hogy megmutassuk, nem vagyunk egyedül. A propaganda most összemossa a melegséget a pedofíliával, ez pedig szörnyű. Idén sokkal inkább a tüntetésen van a hangsúly. Meg kell mutatnunk, hogy mennyien vagyunk, hogy ez nem tízezer embert érint, hanem sokkal, de sokkal többet. Nagyon sok ismerősöm úgy érintett, hogy ők maguk nem is melegek, de az apukájuk, testvérük igen, így ők is érintettek. Szeretnék, ha tabuk nélkül lehetnének együtt.

Attila és Dominika

Portrék a Pride résztvevőiről

Fotó: Neményi Márton

Támogatjuk a közösséget. Rengeteg barátunk van köztük, szerettük volna a kislányunknak is megmutatni, hogy van a világnak ez a szeglete is. Idén úgy éreztük, fontosabb, mint eddig volt. Rengeteg akadály és negatív hatás éri a közösséget ma Magyarországon. Meg kellett mutatnunk, hogy itt vagyunk nekik. Buli is és demonstráció is ez egyszerre. Persze nem radikális.

Luka és Laura

Portrék a Pride résztvevőiről

Fotó: Neményi Márton

Luka: A szerelem határtalan, nem ismer országokat. Ez itt pedig a szerelemről szól.

Laura: Én az egyenlő jogokért és bánásmódért vagyok itt. Ha a melegek jogaiért állsz ki, az emberek egyenlő jogaiért állsz ki. Fontos, hogy megmutassam: itt vagyok. De az is fontos, hogy ez az egész nem arról szól, kinek van és kinek nincs igaza. Szó sincs arról, hogy a melegek a saját életmódjukat reklámoznák, vagy ilyesmi. Csak osztozunk a szeretetben. A szeretetben pedig nincs határ, nincs politika. Csak annyit szeretnénk üzenni: létezünk, itt vagyunk és nem jelentünk fenyegetést senkire. Ez buli és tüntetés egyszerre, ez a csodálatos a Pride-ban. Hallottam erről az új törvényről, de mintha olvastam volna valamit, hogy közvélemény-kutatást kezdeményeznek róla, szóval talán nincs akkora baj, nem…? Különben is, ha így folytatják, az EU leállítja a támogatást.

Ádám

Portrék a Pride résztvevőiről

Fotó: Neményi Márton

Fotósként is baromira izgalmas megélni, ez az első Pride, ahol kint vagyok. Még a szivárványos esernyőt is meglőttem! Egy kormányellenes tüntetésen előbb kötnek belém, mint itt, ha le akarok fotózni valakit. Civilként is jelen vagyok, az a felem is nagyon élvezi, felszabadító látni az emberséget, a közelséget, és bevallom, eddig nem láttam semmi különöset, csak annyit, hogy az emberek szeretik egymást. Nem foglalkoztam sokat a témával eddig, de egyre fontosabbnak tartom. Az pedig bicskanyitogató, hogy a kormány be akarja mesélni, hogy kiskorúakon végeznek majd nemváltoztató műtéteket, amikor az törvényileg egyébként is tiltott. Mindenesetre jó a kedvem, imádom a technót, jó képek is születnek, ritka az, hogy képes vagyok ilyen felszabadultan embereket fotózni.

Alex és J.D.

Portrék a Pride résztvevőiről

Fotó: Neményi Márton

J.D: Teljesen véletlenül keveredtünk ide, nem a Pride-ra indultunk, nem tudtuk, hogy ez ma van. De annál jobban örülünk. Alex már volt Pride-on itt, nekem ez az első. Igazi, meggyőződéses európai vagyok. Sajnos, ha Magyarország így folytatja, a legjobb lenne, ha elhagyná az Uniót. Értem, hogy erről nem a magyarok tehetnek, bár a kormány mutogat a közvélemény-kutatásokra. De ez akkor is a politikusok sara. Magyarország és Lengyelország is kifelé tart az Unióból. Münchenből érkeztünk, ott a Pride egy buli, itt azonban tüntetés.

Hanna és Ágnes

Portrék a Pride résztvevőiről

Fotó: Neményi Márton

Elegünk van a gyűlöletkeltésből, abból, hogy mindig kipécéznek egy csoportot, akik ugyanolyan emberek, mint mi. Nem akarunk olyan országban élni, ahol mindig másért gyűlölnek embereket, most például a nemi identitásuk miatt. Kiállunk mellettük. Hogy idén mennyire durvább? Nyugaton a helyzet fokozódik. A hétköznapokban egyébként nem érezzük a bőrünkön, az egyikünk személy szerint nem is az LMBTQ-közösség tagja, a másikunk Angliában él, de a társadalmi felelősségvállalás akkor is nagyon fontos. Amennyit a saját lehetőségeinkhez mérten meg tudunk tenni, azt megtesszük. Ezért vagyunk itt. Számunkra ez tüntetés volt, ez egyértelmű.

Péter és Marianna

Portrék a Pride résztvevőiről

Fotó: Neményi Márton

Hogy miért voltunk itt? Egyértelmű, hogy itt kell lennünk. Amíg ezt a kérdést egyáltalán bárki felteszi, addig jövünk. Többen vagyunk, mint tavaly voltunk, ennek nagyon örülünk. És annak is, hogy ez a rengeteg fiatal képes ilyen felszabadultan létezni. Úgy, hogy közben önmagukat mutatják. Tüntetni jöttünk, egyrészt megmutatjuk, mi a véleményünk, másrészt éreztetjük azokkal, akiknek a problémáját fontosnak tartjuk, hogy nincsenek egyedül. Vagyis persze, nincs probléma. Azaz, ami van, nem az ő problémájuk. Inkább azoké, akik a kordonon kívül vannak.

Bori

Portrék a Pride résztvevőiről

Fotó: Neményi Márton

Azért jöttem el, mert az utóbbi időszakban nagyon sok jogtól megfosztottak. A 33-asra gondolok, az örökbefogadás betiltására, most pedig a szólásszabadság csorbítására… Úgy éreztem, betelt a pohár, nekem is jönnöm kell, szükségük van a támogatásra. A Pride számomra küzdelem. Közben persze jól éreztem magam, szóval buli is volt, azt hiszem.

Dóri

Portrék a Pride résztvevőiről

Fotó: Neményi Márton

Szeretnék részt venni a társadalmi felelősségvállalásban. Egy mondatban ez a lényeg. Olyan dolgokért, jogokért kiállni, amit fontosnak tartok. Ez az első Pride-on, nem is tudom, korábban mennyien voltak, de az sem véletlen, hogy most rengetegen vannak. Ennek köze van az egy hónapja meghozott törvénynek. Pedig én nem bírom a tömeget, és tartottam is tőle, hogy beszorongok majd, de iszonyatosan jó energiákat éreztem végig. Jó érzés volt ilyen szeretetteljes közeben lenni.

Krisztián

Portrék a Pride résztvevőiről

Fotó: Neményi Márton

Hogy ne kelljen félnem többé. És segített is. Minden évben segít.

További cikkek a témában

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése