A világ első beszélő játékbabáját még 1890-ben tervezte Thomas Alva Edison. A figura testének belsejébe egy fonográfot épített, amelyet a hátából kilógó hajtókar működtetett. A kar forgatásakor a masina a viaszhengerre előzetesen felvett ismert mondókákat, illetve imádságokat játszotta le. A baba hangja azonban meglehetősen nyomasztó volt, leginkább olyan hatást keltett, mintha egy démon szállta volna meg a játékszert. Bár a babát piacra dobták, azonban annyira ijesztő és emellett meglehetősen drága is volt, hogy nem fogyott és alig egy hónap után lekerült a polcokról. Később még maga a feltaláló is “kis szörnyetegként” emlegette a találmányát.
Az ’20-’30-as években jelent meg a beszélő babák következő, már sokkal barátságosabb generációja. A Mama babák a testükben elhelyezett fújtató, úgynevezett “síródoboz” segítségével, nyomásra vagy elfordításra olyan, sírásszerű hangot bocsátottak ki, mely nagyjából úgy hangzott, mintha azt mondanák: mama. A játék további vonzerejét az jelentette, hogy a hagyományos porcelánbabákkal puhább anyagokból, kukoricakeményítő és fűrészpor keverékéből készültek, ami rugalmasabbá és könnyebbé is tette őket.
Az ötvenes évek végén aztán a Mattel előrukkolt a Chatty Chatty babákkal. Ezek már 11 különféle mondatot tudtak mondani. A belsejükben lényegében egy apró lemezjátszó volt elhelyezve, melyet a hátukból kilógó húzózsinór segítségével lehetett működésbe hozni. A babának a neves szinkronszínésznő, June Foray kölcsönözte a hangját. A figura rövid idő alatt igen felkapottá vált, ebben az időszakban a Barbie baba mögött a márka második legnépszerűbb terméke volt. A babának ezt követően egy sor különféle, de hasonló elven működő változata került piacra, melyek még a ’70-’80-as évek gyerekszobáiban is kincsnek számítottak. Talán neked is volt ilyened gyerekkorodban. Ha pedig mindig is érdekelt, hogyan gyártották ezeket a babákat, most megnézheted…
