Eric Hickey kriminológus 1985-ben tette közzé az első tudományos értekezést a női sorozatgyilkosokról, ami egy addig gyakori és veszélyes feltételezést cáfolt: a nők képtelenek ilyen szörnyűséges bűncselekményekhez szükséges romlottságra. Pályája elején egy konferencián FBI-ügynökökkel folytatott beszélgetés során Hickey leírt egy esetet, amelyben egy ismeretlen elkövető két év alatt nyolc embert mérgezett meg. „Melyik nemre tippelnek?” – kérdezte az ügynököket, akik kijelentették: „Nincsenek női sorozatgyilkosok.”
Későbbi munkáiban a kriminológus egészen az 1800-as évekig megvizsgálta az eseteket, és arra a megállapításra jutott, „mindig is itt voltak közöttünk, csak nem ismertük fel őket”. Sőt, mint mondja, még régebbről is vannak gyanús esetek, például Báthory Erzsébeté, aki fiatal szűzlányokat kínzott és ölt meg (mostanában azt rebesgetik, a grófnő befeketítése csupán koncepciós ügy volt – a szerző.)
Mint az általános gyilkosságok esetén, a nők sorozatgyilkolásban is alulreprezentáltak. A Radford Egyetem adatai szerint az elmúlt évszázad összes esetének alig több mint 11 százalékát követték el nők, az utóbbi évtizedekben 5-7 százalék az arányuk. A női sorozatgyilkosok azonban különböznek a férfiaktól: gyakran csendes gyilkosként írják le őket, nem mészárolnak, nem kínoznak. Az esetek 50 százalékában mérgeznek, hajlamosak otthon és a munkahelyen is gyilkolni. Amanda Farrel szociológus egy 2013-as, a női sorozatgyilkosok jellemzőit elemző tanulmányban azt írta, a nők átlagosan hosszabb időn keresztül ölnek, mint férfi társaik, és motivációik is mások. Erről azonban majd később, most nézzük meg az elmúlt másfél század legdurvább eseteit:
Aileen Wuornos
Aileen prostituáltként dolgozott, hat férfi meggyilkolása miatt ítélték el 1989-ben. A nő – akinek életéből film is készült A rém címmel, Charlize Theron remek főszereplésével – azzal védekezett, hogy a szóban forgó kuncsaftok megerőszakolták és megverték őt, ezért önvédelemből lőtte le őket, ám állítását később visszavonta. Wuornost 1992-ben ítélték halálra, és 2002-ben végezték ki halálos injekcióval.
Aileen Wuornos és az őt játszó Charlize Theron A Rém című filmben
Juana Barraza
A csak „Little Old Lady Killer”-nek (Kis öreg hölgy gyilkosnak) becézgetett Juana tizenhat idős nőt tett el láb alól Mexikóvárosban, a kétezres évek elején. A The Guardian szerint az igazságügyi szakértők úgy vélték, Barraza valós indítéka az volt, hogy kiélje a rengeteg elfojtott dühöt, ugyanis alkoholista anyja 12 éves korában odaadta egy férfinak, aki bántalmazta. Juana megfojtotta áldozatait telefonkábelekkel, harisnyanadrággal vagy sztetoszkóppal, Mexikó legtermékenyebb sorozatgyilkosává válva. Végül 759 évet kapott, máig börtönben ül.
Juana Barraza (Fotó: DAVID DEOLARTE/AFP)
A Fekete Angyal
A Fekete Angyalt talán nem kell bemutatni annak, aki a kétezres évek elején már követte a híradásokat. Az eset, amely az egész magyar társadalmat megrengette, azért is különleges, mert a bíróság végül az elkövető beismerő vallomása ellenére sem mondta ki, hogy gyilkosság történt (a nő végül emberölés kísérlete, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt ült), az ügy mégis aláásta az egészségügyi dolgozókba vetett bizalmat. Faludi Tímea 1994 óta dolgozott nővérként a Nyírő Gyula Kórház belgyógyászati osztályán, ahol munkatársai szerint önkényesen kezelt betegeket, sőt ügyelete alatt megszaporodott a rákbetegek elhalálozása.
Faludi Tímea az ítélethírdetés után a Fővárosi Bíróságon (Fotó: Story x Best Archívum)
2001-ben az egyik ápoló arra lett figyelmes, hogy a nő orvosi utasítás nélkül injekciót ad be egy súlyos rákbetegnek, aki nem sokkal később meghalt; a rendőrség Tímeát őrizetbe vette. A hazugságvizsgálat során az ápolónő azt vallotta, hogy a kórházban körülbelül 40 esetben adott be orvosi engedély nélkül különböző szereket súlyos betegeknek, akik közül többen meg is haltak, vallomása szerint a szerek beadásával nem ölni akart, hanem a szenvedést akarta enyhíteni, de elismerte, hogy a szerek elősegíthették a betegek halálát. Faludi többször is visszavonta, módosította vallomásait, így lett szép lassan a nyolc rendbeli gyilkosságból az említett, enyhe ítélet. Mindenesetre Tímea végül 11 évet kapott, és örökre eltiltották hivatásától, ám mivel a börtönben példás magaviseletet tanúsított, 2009-ben szabadon bocsátották. Azóta nem sokat tudni róla, hétköznapi életet él.
Gyilkosság a kórházakban
A Fekete Angyalhoz hasonló kórházi sorozatgyilkosok nemcsak a Robin Cook-regényekben vannak. A cikkhez kapcsolódó kutakodásaim során rendkívül magas arányban találkoztam olyan egészségügyi dolgozókkal, akik nem a gyógyításra esküdtek fel… A már tinédzserkorában is erőszakra hajlamos Kristen Gilbert például háborús veteránokat mészárolt le, amikor ápolónőként dolgozott egy massachusettsi veteránkórházban. A nő nagy dózisú epinefrint, szívgyógyszert adagolt áldozatainak, hogy aztán megdicsőüljön újraélesztésükkel. Bár úgy vélik, hogy 350 vagy még ennél is több halálesetért felelős, csupán négy gyilkosságot tudtak rábizonyítani. Jane Toppan szintén ápolónőként ölt meg 31 beteget, puszta élvezetből (bár azzal védekezett, hogy 16 éves korában megcsalta egy férfi, ezért ölt), emiatt elmegyógyintézetbe zárták. A kórházi sorozatgyilkosoknak három típusa közül az első nyereségvágy vagy frusztráció miatt dönt úgy, hogy megöli a legnagyobb kihívást jelentő, elviselhetetlen vagy egyszerűen számára csak ellenszenves beteget. Ezeket a gyilkosokat a betegeikkel szembeni felsőbbrendűségi érzés jellemzi. A másik típus, aki a végstádiumban lévő betegen akar „segíteni” azzal, hogy gyógyszerekkel a halálba küldi. Ilyenkor nincs benne indulat vagy haszonszerzési vágy, mint például a Fekete Angyalban, csupán a szenvedést akarja megszüntetni kéretlenül, jogi kereteken kívül és önkéntesen, a beteg beleegyezése nélkül. A kegyelemből ölő kórházi sorozatgyilkosok nem ritkán olyan betegeket is meggyilkolnak, akik nincsenek végstádiumban. A harmadik, legritkább típus a hősködő, aki elismerésvágyból ront a beteg állapotán, hogy majd látványosan visszahozza az életbe, ami nem minden esetben jár sikerrel.
Dorothea Puente
A képeken aranyos kis nagyinak tűnik, de jobb, ha nem eszel a pogácsájából. Az alkoholista szülőktől származó, egy ideig prostituáltként és madame-ként is dolgozó, kaliforniai Dorothea magát orvosnak és jogásznak kiadva sokat adományozott jótékonysági szervezeteknek, ám a pénz nem az övé volt, idős embereket drogozott be, majd kirabolta őket, amiért börtönbe került. Szabadulva szállót indított öreg alkoholisták számára, akik közül többet egy erős nyugtatóval mérgezett meg, majd a holttesteket saját kertjében, színpompás virágok közé temette el. Nyolc áldozata volt, mégis csak három ember megölése miatt találták bűnösnek 60 éves korában, 1984-ben. Az Agatha Christie hősnőihez hasonlatos rémisztő karakter a börtönben megírta a Főzőcske egy sorozatgyilkossal című szakácskönyvét. 2011-ben, 87 éves korában halt meg természetes halállal, panzióját, ahol a gyilkosságokat elkövette, múzeummá alakították.
Dorothea Puentét őrizetbe veszi a sacramentói rendőrség (Fotó: Profimedia)
A nikotinos gyilkos
Az 1950-es években Papp Erzsébet, szabolcsi asszony mindössze 22 éves volt, amikor gyilkosságra adta a fejét. 1957 januárjában kötött házasságot Rostár Istvánnal, akinek italozó életmódja, veszekedős természete miatt hamar megromlott a kapcsolat. Erzsébetben, aki akkor már gyereküket várta, fél év után merült fel először a gondolat, hogy megöli a férjét, de úgy döntött, „gyakorol”, nehogy a végén elhibázza a gyilkosságot. Első áldozata a szomszéd kislány volt, akit nikotint tartalmazó patkányméreggel itatott meg. Következő prédája lakásadója, Fürtös Józsefné volt, akivel bosszúból végzett, mivel Erzsébet hányattatott sorsáról pletykált a kisvárosban, Penészleken.
Erzsébet a két sikeres gyilkosság után úgy érezte, most már tényleg itt az ideje férje ellen fordulni. Augusztusban Lillafüredre mentek szórakozni, a nő egy nikotint tartalmazó pálinkásüveget is magával vitt. Amikor a férfi a Vadászkürt étteremben már elég jól volt, Erzsébet a pálinkából fél decit töltött a férfi fröccsébe, aki miután félig kiitta a poharát, az vécé felé tartva összeesett és meghalt. Bár felboncolták, az orvos alkoholmérgezést állapított meg. A megözvegyült nő hamarosan újra férjhez ment, de rákapott a gyilkolásra, következő áldozata saját nővére lett, bosszúból. Tette után eladta a nikotinos üveget, azonban elfelejtette jól kimosni. A pálinkával töltött üveget a helyi tanító vette meg, az üvegből négyen is fogyasztottak, és rosszul lettek a benne maradt nikotin miatt. Vizsgálat indult, és kiderült, az üvegben nikotint tároltak. Így vezettek vissza a szálak végül Papp Erzsébethez, aki 61-ben négyrendbeli gyilkosságért életfogytiglant kapott, a fellebbezése után pedig pechére halálra ítélték.
Leonarda Cianciulli
Leonarda az 1930-as években egy kis üzletet vezetett Correggióban, Olaszországban. Egy jósnő egyszer figyelmeztette, hogy gyermekei veszélyben vannak, amitől az asszony bekattant, és úgy döntött, emberáldozatokra van szükség, hogy az átkot feloldja. Cianciulli három nőt csábított be a boltjába, bekábítózta, majd baltával megölte őket, maradványaikat pedig nátriumszódában forralta fel és tüntette el. Bírósági tanúvallomása szerint az egyik női maradványból szappant készített, amelyet a szomszédoknak adott – így kapta a „la saponificatrice di Correggio”, Correggio szappankészítője becenevet. Az asszonyt mániásként diagnosztizálták, mégis 30 év börtönre ítélték. 1970-ben halt meg.
Fotó: Wikimedia Commons
A tiszazugi tömeggyilkosság
Fazekas Gyuláné Oláh Zsuzsanna bába volt, ő állította elő azt a légypapírból kiáztatott arzént, amivel a helybeli asszonyok kivégezték férjeiket az 1900-as évek elején. Feltételezések szerint legalább 162 férfi esett áldozatául a bosszúszomjas méregkeverőknek, akik közül 28-an több év börtönt kaptak. Mások szerint 300 férfit is megmérgeztek 1911 és 1929 között, a gyilkosságok fő indoka általában az örökség megszerzése volt, illetve az, hogy a háború után hazatérő férfiak teherré váltak feleségeik számára. A bábaasszony a tárgyalások során öngyilkos lett, ám sokak szerint nemcsak ő volt az ötletgazda. A perről Móricz Zsigmond is beszámolt, ő adta a nőknek a „tiszazugi méregkeverők” elnevezést.
Végül következzen két nő, aki miatt kénytelenek voltunk 18-as karikát tenni a cikkre.
Amelia Elizabeth Dyer
A viktoriánus kor Angliájában a baby farming azt jelentette, hogy a megesett lányok születendő gyermeküket főállású pótanyáknak adták, akik egy meghatározott díj ellenében gondozták a babákat, amíg nem találtak nekik nevelőszülőket. Ilyen „pótanya” volt Amelia is, aki Bristol környéki újságokban hirdette szolgáltatásait, és képzettsége, szakmai múltja sok leányban keltett bizalmat. Az első haláleset 1875 körül következett be, amit még jelentett a hatóságoknak: tüdőgyulladás volt a halál oka. A további csecsemőhalálokat azonban már nem jelentette, sőt saját kézzel vetett véget a kisbabák életének, miközben „gondozásukért” további pénzt követelt az anyáktól. 1896-ban aztán az áradó Temze egy utazótáskát sodort a partra, amelyben egy oszlófélben lévő csecsemőt találtak csomagolópapírba tekerve. Amelia azonban nem volt túl körültekintő, a nyomozók megállapították, hogy a papír egyik sarkában halványan kiolvasható a nő férjezett neve, illetve egy utcanév. A szálak egyértelműen a csecsemőgondozóhoz vezettek, akiről nem sokkal később kiderült, hogy 1875 és 96 között 600 csecsemőt vett át gondozásra az anyáktól, és közülük csupán 200-an éltek, vagyis legalább 400 babát fojtott és mérgezett meg, vagy egyszerűen csak hagyott meghalni. Kivégzése után az angol parlament megváltoztatta az örökbefogadási törvényeket és szigorította a baby farming intézményét. Mégis két évvel a nő halála után egy haldokló csecsemőt találtak, akit szintén egy bébifarm-tulajdonos, egy bizonyos Mrs. Stewart gondozott, aki nem volt más, mint Amelia lánya.
Amelia Dyer fényképe a Hastings-i True Crime Múzeum tablóján (Fotó: Eurasia Press / Photononstop / Photononstop via AFP)
Jancsó-Ladányi Piroska
Jancsó-Ladányi Piroska története annyira hátborzongató, hogy ebben a cikkben jóérzésből csak nagy vonalakban írunk róla (aki kíváncsi a részletekre, a Wikipédián, illetve egyéb, az interneten található anyagokban megtalálhat mindent). Piroska mindössze 21 éves volt, amikor felakasztották 1954-ben, Törökszentmiklóson. Az eseményről csupán ennyi jelent meg tudósítás gyanánt: „És beteljesedett az ítélet. Elpusztult a földről a dolgozó, szerető, törekvő társadalmából az emberi dúvad”. De vajon mit követett el, akit ilyen jelzőkkel illetnek? Piroska már 14 éves korában élénk szexuális életet élt szovjet katonákkal, az 50-es évek elején saját anyjával fogadták a kuncsaftokat lepusztult házukban. A lány 1953-ban kezdett vérengzésbe, áldozatai mind fiatal kislányok voltak, akiket mindenféle indokkal elcsalt, megfojtott, majd testüket egy kútba dobta, miután fajtalankodott velük. A nekrofil Piroskát Balázsi Istvánné buktatta le, akit a kéjgyilkos lány szintén meg akart ölni, ám ő kiszabadult a nyaka köré tekert drót szorításából, és azonnal a rendőrségre rohant. Piroska először bűntársakat, például egy szovjet katonát és saját anyját is megnevezett, végül azonban azt vallotta, a gyilkosságokat maga követte el, miután egy pornográf könyv felkeltette érdeklődését a nők iránt (többek szerint a gyilkosságokat nem tudta volna egyedül elkövetni). Öt áldozatát a szolnoki Kőrösi úti temetőben helyezték örök nyugalomra egy közös sírban, mivel az áldozatok családtagjai sokkot kaptak a történtektől, és nem tudták hitelt érdemlően azonosítani a holttesteket.
Forrás: Rendőrségi szemle, 1957.
Szex és pénz
Talán a legmarkánsabb ellentét férfi és női sorozatgyilkosok között, az indíték. A férfiak leginkább kéjvágyból és hatalommániából gyilkolnak úgy, mint Ted Bundy. Ám hihetetlenül ritka – Ladányi Piroskát leszámítva –, hogy egy nőnek is ezek legyenek az indítékai. Számukra – mondja Marissa Harrison evolúciós pszichológus – általában a pénz jelent hajtóerőt. Kiváltó példa erre Amy Archer-Gilligan, aki idősotthont vezetett a 20. század elején. Az idős bentlakók megölésére arzént használt, ám előtte rábírta őket, hogy nevezzék meg őt vagyonuk haszonélvezőjének. Harrison kollégáival azt találta, hogy a férfiak által elkövetett gyilkosságok 75 százaléka szexuális indítékú, a nők indítékainak 52 százaléka pénzügyi. A nők nagyobb valószínűséggel ölnek meg olyanokat, akiket ismernek.
Michael Kelleher, aki könyvet is írt a női sorozatgyilkosokról, hét archetípusba sorolta a nőket – köztük szerepel a fekete özvegy, aki megöli házastársát, rokonait, barátait, és a halál angyala, aki a gondozásában lévőket gyilkolja meg. Az említett evolúciós pszichológus, Harrison még érdekesebb teóriát tárt fel, szerinte a férfiak és nők eltérő ölési módozatai között evolúciós ok, mégpedig a vadászó férfiak és gyűjtögető nők eltérő szerepe áll. A férfi sorozatgyilkosok ugyanis előszeretettel „vadásznak” áldozataikra, rutinjaikat, közösségi hálóikat tanulmányozva (ahogy az ősember tanulmányozta a vadakat), a nők viszont hajlamosabbak „összegyűjteni” a közelükben lévőket, hiszen 80 százalékuk ismeri áldozatait. Az évezredes szocializációs normák – a férfiak agresszívak, a nők passzívak – szintén szerepet játszanak az eltérő gyilkolási stílusban. Persze mindez nem változtat azon, hogy akár férfi, akár nő gyilkol, az eredmény végső soron ugyanaz: akit kiszemelnek, nagy valószínűséggel halott lesz.
Még több női sorozatgyilkos, akikről most nem esett szó
Eloszlatjuk a leggyakoribb tévhiteket a hajfestésről
Meghalt Azahriah menedzsere, Ferich Balázs
Nőként kezdett új életet Németországban a megasztáros Szecsődi Kari
Liptai Claudia megmutatta lányát, Pankát gyönyörű szép esküvői ruhába bújva
Sztárok, akik a nagyszüleiket vitték a vörös szőnyegre
Nagyon nehézkes természetűek ezek a csillagjegyek
Ezt az alsóneműt három országban is betiltották
