Alois Irlmaier, ez a jámbor képű, mókás bajuszt viselő bajor kútásó nem egészen úgy festett, ahogy a végítélet mennydörgő profétáit szokás elképzelni. Ráadásul megehetősen csendes, visszahúzódó életet élt, szinte soha nem mozdult ki freilassingi otthonából, így egy időben arisztokraták, politikusok és egyéb befolyásos figurák adták egymásnak szegényes portája kilincsét, hogy meghallgassák tanácsait és hátborzongató jóslatait, amelyek időnként még ő magát is megrémítették. De Irlmaier legszívesebben arra használta nem mindennapi képességeit, hogy magához hasonló kisembereknek, kubikusoknak és földműveseknek segítsen, szolgálataiért pedig állítólag nem fogadott el sem pénzt, sem egyéb juttatást.
A bajorországi Nostradamus 1894-ben született, szegény paraszti családban. Már gyermekkorában nyilvánvalóvá vált, hogy más, mint a többiek: különös víziók gyötörték, és akár egy két lábon járó varázsvessző, mindig megérezte, hogy hol van víz a föld alatt. Miután megjárta az első világháború poklát, és a keleti fronton napokat töltött étlen-szomjan egy óvóhelyen, a valóságos testi-lelki roncsként hazatérő férfi látomásai még intenzívebbekké és még félelmetesebbekké váltak: saját bevallása szerint szüntelenül képek özönlötték el az agyát. 1928-ban költözött Maria nevű feleségével és öt gyerekével Freilassingba, ahol kútásóként kezdett dolgozni. Persze a helyiek elsősorban nem egyszerű segédmunkásként, hanem nagy tudású médiumként tartották számon, akihez mindig bátran fordulhattak ügyes-bajos dolgaikkal. Sőt, a rendőrség is előszeretettel foglalkoztatta, a kútásó parafenomén pedig több rejtélyes gyilkossági ügy felgöngyölítésében is nagy szerepet játszott. Híres volt például az az eset, amikor egy frissen hantolt holttestet exhumáltak az ő kérésére, ugyanis rémítő látomásai támadtak egy fekete hajú asszonyról és bizonyos belekben kavargó tablettákról: bár az elhunyt férfiról korábban azt hitték, hogy természetes halált halt, miután felboncolták, kiderült, hogy arzénmérgezés áldozata lett. A tettes a korábbi szeretője volt, egy fiatal, fekete hajú nő.
Alois Irlmaier (fotó: flipboard.com)
A második világháború idején különösen nagy volt a forgalom Irlmaierék viskójánál, hisz mindenki tudni akarta, mi lehet a fronton eltűnt rokonaival; ám a látnok sajnos csak a legritkább esetekben tudott jó hírekkel szolgálni. Állítólag még azt is meg tudta mondani, hogy hova fognak becsapódni a szövetségesek bombái (mondjuk Freilassingot 1945 áprilisában, nem sokkal a háború vége előtt gyakorlatilag porig bombázta az angol és az amerikai légierő, szóval inkább az lett volna bravúr, ha elárulja, hova nem csapódnak be). A freilassingi látnok híre ekkoriban már jócskán túlterjedt Freilassing és Bajorország határain: többek közt még maga Lucius D. Clay tábornok, Németország amerikai megszállási övezetének katonai kormányzója, valamint Konrad Adenauer, az NSZK első kancellárja is kikérte a tanácsait. Azért nem volt mindenki elragadtatva Alois Irlmaier képességeitől: 1947-ben (más források szerint ’57-ben) például – egy lelkész feljelentése nyomán – csalás és szélhámosság vádjával állították bíróság elé. Igaz, az ügyet hamar ejtették, ugyanis egyrészt a látnok mellett többen is lelkesen tanúskodtak, másrészt pedig Irlmaiernek – állítólag – sikerült alaposan zavarba hoznia a bírót, miután közölte vele, hogy látja a feleségét, aki éppen otthon van, egy túlságosan csinos vörös ruhát visel, és egy jóképű fiatalember társaságát élvezi (ezeket az információkat a bíró – megint csak állítólag – azonnal le is ellenőriztette, ám nem lett boldog attól, amit talált).
Végítélet, pusztulás és romok Monsù Desiderio festményén (forrás: Wikipedia)
Irlmaiert természetesen nem az ilyen mindennapi csip-csup ügyek tették igazán híressé (elsősorban hazájában), hanem az apokaliptikus, mindamellett meglehetősen talányos próféciái és kinyilatkoztatásai, amelyekben egy hamarosan eljövendő, minden korábbinál pusztítóbb harmadik világháborúra figyelmeztette az emberiséget (illetve amelyekben – bizonyos értelmezések szerint – a klímaváltozást és a menekültválságot is megjósolta). Íme néhány részlet:
“A Közel-Keleten háború és forradalom tör ki, ami hirtelen lángol fel. A Földközi-tengeren nagy hajóhadak csapnak össze egymással. De a puskaporos hordó igazán csak a balkánon robban be. Látok egy nagy embert, véres tőr fekszik mellette. Két férfi megöl egy harmadikat, mert valaki megfizette őket. Aztán jön a nagy háború.”
“A háborút megelőző évben sok gabona és gyümölcs terem majd Tisztán látok három számot, két nyolcast és egy kilencest, de hogy ezek milyen időpontot jelölnek, azt nem tudom megmondani. Egy hadsereg érkezik keletről, teljesen feketében. Mindez nagyon gyorsan történik. Látok egy hármast, de nem tudom, ez három nap vagy három hét.”
“A sárga sárkány betör Alaszkába és Kanadába, de nem jut messzire. A Földet mint egy nagy labdát látom magam előtt. Fehér galambok repülnek fel róla, és valami kiemelkedik a homokból. Sárga por zuhog az égből. Az Aranyváros elpusztul, itt kezdődik minden.”
“Látom a földet mint egy labdát magam előtt, amelyen most a fehér galambok repülnek fel, egy nagyon nagyot a homokból. És akkor egy sorban sárga por esik. Az Aranyváros megsemmisül, innen kezdődik, aztán az eső sárga vonalként fut az öbölmentivárosba. A tankok még mennek, de a bennük ülők teljesen megfeketednek. Semmi sem marad életben ott, ahol esik, elpusztulnak a fák, a bokrok, a szarvasmarhák, kiszárad a fű.”
“A háború alatt egy nap aztán beköszönt a teljes sötétség. Majd jégeső tört ki villámlással, mennydörgéssel, és földrengés rázza meg a földet. Akkor ne menjetek ki a házaitokból! A szél keletre hajtja a halálfelhőt, ami 72 órával később eloszlik. A háború események után hosszú, boldog évek következnek. Ha még életben vagy, szerencsésnek mondhatod magad. A föld nélküli nép a sivatagokban talál új otthonra. Mindenki ott telepedhet le, ahol akar, és annyi földet kap, amennyit meg tud művelni. Sokkal melegebb lesz, mint ma.”
Alois Irlmaier 1959-ben hunyt el májrákban. Halálos ágyán azt mondta, nem bánja, hogy itt kell hagynia ezt a világot; hisz pontosan tudja, milyen szörnyűségek várnak rá, ha életben marad.
