nlc.hu
Szabadidő
Vadlovak – Hortobágyi mese

Vadlovak – Hortobágyi mese: egy film, ami után soha többé nem tudsz úgy nézni a magyar pusztára, mint eddig

A Vadlovak – Hortobágyi mese a legnagyobb német természetfilm fesztiválon első díjat nyert, és számos külföldi neves versenyen a legjobbak között szerepel. Itthon is hamarosan készülhetünk a bemutatóra, és arra, hogy megismerjük Magyarország egy eddig még kevésbé látott arcát: a Hortobágy természeti gazdagságát, a szabadon nyargaló vadlovak mindennapjait, és mindazt a varázslatot, amit országunk egy rejtett csücske: Pentezug őriz. A film elkészültéről Török Zoltán rendezővel beszélgettünk.

A Vadlovak – Hortobágyi mese nem egy tradicionális természetfilm, hiszen van főszereplője.

Igen, sokkal személyesebb lett a hangvétele azáltal, hogy van főszereplőnk, de ez az ötlet onnan is jött, hogy a kutatók eleve név szerint regisztrálják a vadlovakat.

Miért Cseppkét választottátok a főszereplőnek?

Nem is őt, hanem inkább a családját választottuk ki. Nem szerettünk volna sem túl nagy, sem túl kicsi háremet, hiszen ezeknek elég erős a dinamikájuk, gyorsan változik az összetételük. Olyat kerestünk, ahol viszonylag stabil a csődör, és szerettünk volna egy olyan kancát, aki valamiről felismerhető, hogy még a csalás árnyát is el tudjuk kerülni. Az is fontos volt, hogy egy világos színű csikó legyen, hogy egy picit elüssön a többitől, megismerhető legyen. Nagyon büszke vagyok rá, hogy meg tudtuk valósítani: nagyon nehéz feladatot volt, hogy végig vigyük a történetet egészen a születésétől fogva.

Cseppke és anyja, Menta. Fotó: Szilágyi Attila

Cseppke és anyja, Menta. Fotó: Szilágyi Attila

Hogy teltek a forgatások köztük, egy ilyen különleges környezetben?

Összesen kicsivel több mint 300 napot forgattunk, két – háromhetes turnusokban. Sokszor csak annyi időre maradtunk távol, hogy feltöltsük az akkumulátorokat, és már mentünk is vissza, folyamatosan a lovak nyomában voltunk, például akkor, amikor ellési időszak volt és születtek a csikók. Ez azért is különleges, mert a Przsevalszkij-lovak születését addig még senki sem filmezte le, sőt, még a kutatók sem látták, pedig ezek a lovak már a ’90-es évek óta itt vannak a Hortobágyon.

Hogyan viszonyultak hozzátok a lovak a forgatások alatt?

A kutatókhoz hozzászoktak, hiszen rendszeresen köztük járnak, de mi nem szerettük volna, hogy reagáljanak ránk, így szinte végig egy autóból forgattunk, ami nyáron olyan volt, mint egy kemence, télen pedig, mint egy fagyasztó. Még így is előfordult olyan, hogy megláttak bennünket és kifutottak a világból, de olyan is, hogy főleg a fiatal lovak egészen közel jöttek.

Tudtad?

A Przsevalszkij-lovak a 20. századra teljesen eltűntek a vadonból, az utolsó vadon élő példányt az 1960-as években látták. Egy Európán és Észak-Amerikán is átívelő tenyészprogramnak köszönhető, hogy állatkertek segítségével nem csak hogy sikerült megmenteni a fajt, de vissza is telepítették őket a vadonba. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága is részt vesz a programban, a Hortobágy egyik eldugott részén, Pentezugban él egy több száz egyedes populáció. Az itthon született lovak egy része visszakerül Mongóliába, hogy ott is természetes élőhelyükön, vadon és szabadon élhessenek.

Török Zoltán a Vadlovak forgatásán. Fotó: Badár Balázs

A Vadlovak forgatásán. Fotó: Badár Balázs

Hogyan sikerült úgy megalkotni a filmet, hogy gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt élvezetes legyen?

Ez egy állandó dilemma, mintha tojáshéjon járna az ember: a természetnél ugyanis agresszívebb, szexistább, brutálisabb dolog nincs, ott minden előfordul, amitől a gyermekedet óvni próbálod, két lány apjaként igen csak átérzem. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hiszen, ha a természet legbrutálisabb arcát mutatjuk be, a családok nem fogják megnézni. Viszont, ha egy csak csodálatos dolgokat bemutató természetfilmet készítünk, azt hazugságnak érezném. Sok felnőtt és gyerek véleményét kikértem bizonyos jelenetekről, úgy láttuk, hogy vetítésen ugyan megrázza őket, de gyorsan túlteszik magukat rajta, és elfogadják, hogy létezik ilyen a természetben.

A film legszomorúbb pillanata egy kiscsikó halála.

Amikor filmeztünk, mi is éreztük, hogy valami nagyon tragikus történik, volt olyan pillanat, amikor a kollegám azt mondta: kapcsoljuk ki a kamerát. Azért került be mégis a történetbe, mert a kiscsikó pont Cseppkéhez és Mentához ment oda, így volt egy közvetlen kapcsolat a főhőseinkkel. A másik szempont pedig az volt, hogy az embereknek rá kell jönnie: a pusztai élet nem fenékig tejfel, nem minden csodás és rózsaszín. Senkinek sincs lehetősége arra, hogy elárvult vadlovakat neveljen föl, nem tudunk és nincs jogunk beleszólni a természet dolgába.

A film egyéb feszült pillanatokat is tartalmaz.

Igen, a lovak néha produkáltak olyan viselkedést, hogy megfagyott bennünk a vér. Előfordult, hogy mikor két csődör csatázott, közéjük került egy kanca, akit véletlenül megrúgtak és elpusztult. Szívszorító volt azt is látni, hogy néhány csődört elűztek a családjuktól, amikor egy másik csődöt átvette az uralmat. Ők ilyenkor elkóborolnak a ménestől, magányosan élnek a nádasban, és néha annyira keresik más állatok társaságát, hogy hozzácsapódnak a szintén a területen élő őstulkokhoz. Kettő olyat is láttunk, aki megpróbált visszatérni, de a csődörök összefogtak és nem engedték vissza őket.

Fotó: Szilágyi Attila

Fotó: Szilágyi Attila

A filmezés mennyire régre nyúlik vissza az életedben?

Én már tizenévesen is készítettem különböző kisfilmeket, már akkor arról álmodtam, hogy egyszer egy nagyfilmet is forgatok majd, de a ’90-es években ez még nem volt ennyire egyszerű:  a fiataloknak semmilyen komolyabb felszereléshez nem volt hozzáférése. A Vad Magyarország forgatása alatt belekóstoltunk egy kicsit a puszta világába, és már akkor belefutottunk a vadlovak témájába is, ám abba a történetbe még nem illettek bele. Én azonban nem engedtem el a gondolatot.

Török Zoltán 14 évesen, a gimnáziumi évei alatt még VHS kamerával forgatta első filmjét. Csak úgy kaphatta kölcsön az akkor még nagyon drágának számító felszerelést, hogy szülei aláírtak egy papírt: ha valami baj történik, kifizetik a kárt. Zoli azóta számos, csodálatos filmet forgatott, alkotásai között szerepel többek között A fehér szarvas, a Vad Magyarország – A vizek birodalma, de évekig forgatott a National Geographic felkérésére az Egyesült Államokban a floridai Everglades Nemzeti Parkban is. 12 éve Svédországban él, ám tizenéves kora óta régi vágya volt, hogy a pusztáról és a Hortobágyról forgasson.

Hortobágy sokak fejében egy nagy pusztaságként él.

Akik nem ismerik annyira a természetet, azt hiszik, hogy a Hortobágyon a Kilenclyukú hídon és a csikósokon kívül nincs semmi.  Az volt az egyik fő célom, hogy az első látásra unalmasnak,  szinte kihaltnak tűnő tájat egy másik szemszögből is megmutassam, hogy más is átélhesse azt, amit mi érzünk ott.

Darvak a Hortobágyon. Fotó: Szilágyi Attila

Darvak a Hortobágyon. Fotó: Szilágyi Attila

Mikor kezdted komolyan venni az ötletet?

Eljátszottam a gondolattal, hogy egy olyan, a hagyományos természetfilmektől eltérő, nagyvászonra tervezett filmet kellene készíteni, ami akár 80-90 percre is leköti a nézőket, így elkezdtem kutatni azt az állatot, amelynek szemén keresztül hitelesen és érdekesen be tudnám mutatni a pusztát. Ám a legtöbb állat nagyon félénk, pár nap várakozás után jó, ha 15 másodpercre feltűnik, ami ugyan boldogság, de egy egész történetet nem lehet belőle faragni.

Hogyan esett a választásod végül a Przsevalszkij vadlovakra?

Először azt gondoltam, hogy a lovak egy ragadozóhoz képest elég unalmasak. Később utána olvastam és megtudtam, milyen színes és gazdag a szociális életük, és ez mennyire jól illik egy ilyen film történetébe.

Hogyan választottátok Pokorny Liát a film hangjának?

A Vad Magyarországnál azért választottam Kulka Jánost, mert egy színész meseszerűbben meséli el a történetet. Lia neve már akkor is felmerült, ennél a történetnél pedig nagyon hamar rájöttem, hogy sokkal inkább illik hozzá egy női hang. Sok castingot tartottunk, de Lia azért is lett tökéletesen alkalmas a szerepre, mert tudom róla, hogy nagyon szereti a pusztát, többször volt lent darunézésen, sokat túrázik és nagyon szereti a természetet. Így egyértelmű volt, hogy passzolni fog a filmhez.

Zoli a forgatáson

Zoli a forgatáson

Vannak már filmötletek a következő évekre?

Nemrég egy nagy filmbe fogtunk Lappföldön illetve Svédországban arról, hogy a svéd természet hogyan változik. Ez a forgatás körülbelül két évet vesz majd igénybe. Egy picit személyesebb hangvételű természetfilm lesz, hiszen a lányaim is szerepelni fognak benne, rajtuk keresztül is láttatni szeretném, mennyi minden változik egy bizonyos idő alatt, de természetesen így is dominál majd benne az állati viselkedés és a szép tájak. Floridába is vissza kell mennem: ott korábban három évig forgattam a National Geographic-nak egy ökológiai katasztrófáról. 100 évvel ezelőtt elzárták a víz útját a tenger felé, végül ez lett a világ legnagyobb természetvédelmi helyreállító programja: 30 év, 4 elnök és 10 milliárd dollár ment rá. 100 év után most elkezdett újra mozogni a víz Floridában, és elképesztő, ahogy az állatvilág akár egy-két év alatt visszatér ezekre a helyekre. Emellett Magyarországon is bőven van még téma, mindig sajnálom, hogy egyszerre csak egy helyen lehetek.

A film bemutatója november 4-én lesz, de október 21-től több mozi is vetíti majd premier előtt. Török Zoltán vadlovas forgatását és egyéb filmes kalandjait az alkotó @wild.tales instagram fiókján tudjátok nyomon követni. 

Szponzorált tartalom

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top