Az 1991-ben bemutatott Thelma & Louise számos emlékezetes jelenettel szolgált, de még ezek közül is kiemelkedik a végső. Az erőszakos férfivilág elől menekülő, és eközben erőszakot alkalmazó duót körbeveszi a rendőrség a Grand Canyonnál. Ott ülnek a 66-os Thunderbirdjükben, és gyakorlatilag elfogynak a lehetőségeik, innen már nincs menekülés tovább. Ők azonban nem törődnek bele, hogy nincs választásuk: kreálnak maguknak. Önmaguk feladása helyett az autóval a szakadékba hajtanak, a film záróképe a felugrató, majd lassan aláhulló autó. A szabadságot választották, nem az elnyomást, és azzal, hogy Ridley Scott rendező nem mutatta meg a becsapódásukat és a halálukat, egy alapvetően szomorú végkifejletbe volt képes némi reményt és pozitivitást csempészni.
Az elbizonytalanodó alkotók
A jelenet ebben a formában szerepelt már Callie Khouri forgatókönyvében is, de Susan Sarandon érezte, hogy Ridley Scott, a film rendezője bizonytalan vele kapcsolatban. Sarandon elbeszélgetett vele, és azt mondta, hogy reméli, a direktor egy tesztvetítés hatására nem változtatja meg azt. Erre Scott megígérte neki, hogy bármi történjék, az ő karaktere mindenképp meg fog halni, de az már korántsem biztos, hogy Thelma karakterével is végez. Felmerült benne egy olyan alternatív változat, amiben Louise az utolsó pillanatban kilöki a száguldó kocsiból Thelmát, megmentve az életét, és csak egymaga száguld a halálba, ám ezt végül nem forgatták le.
Viszont leforgattak egy másikat, ami aztán napvilágot is látott: ebben a kép nem áll meg az autó lassú ereszkedésénél, hanem sokáig nézhetjük a mélybe hullását. Ezt felváltja Harvey Keitel és a többi rendőr képe, akik a történtek hatására a szakadék szélére rohannak, hogy megnézzék, mi történt. Azonban váratlanul nem a becsapódó Thunderbird képét kapjuk, hanem újra a kocsit látjuk, ahogy egy sivatagi úton száguld tovább. Ez a verzió egyfajta mesei lezárás lett volna, ahol Thelma és Louise megkapják a maguk happy endjét, de szerencsére Scott úgy döntött, végül marad az eredeti verziónál.
A Thunderbirdök
A Grand Canyonban játszódó jelenetet a stáb egy másik helyszínen, a Utah állambeli Dead Horse Point State Parkban vette fel, és ahogy a filmben, úgy a valóságban is ez volt az utolsó jelenet. Ennek köszönhetően Geena Davis és Susan Sarandon számára könnyű volt eljátszani a búcsút, hiszen a valóságban is búcsúzkodtak a szerepeiktől és egymástól. Technikailag azonban a jelenet nem volt egyszerű, ráadásul mivel utoljára hagyták, csak elég szűkös büdzsé maradt a rögzítésére.
Ma már valószínűleg számítógépes trükkel oldanák meg, de akkoriban igazi autókkal ugrasztottak hatalmasakat, és ez egyáltalán nem volt könnyű, mivel mindössze három Thunderbird állt a rendelkezésükre, szóval ennyiből kellett felvenniük a szcénát. Az első ugratás rosszul sikerült, a kocsi szinte semmit nem emelkedett, és azonnal zuhanni kezdett, ami alaposan elbizonytalanította a filmeseket. Szerencsére másodjára már sikerült a nagy mutatvány, így nem kellett attól rettegniük, hogy az utolsó próbálkozásnak már mindenképp sikerülnie kelljen.