„Szia! Csomagod érkezett” – szólt a recepcióról érkező levél a minap a céges postaládámban. Leszaladtam érte hamar, miközben fejben már azon kattogtam, miért is nem kocsival jöttem dolgozni, most aztán cipelhetem haza a vonaton a méretes dobozt. Aztán amikor kibontottam a küldeményt, nagy megkönnyebbüléssel konstatáltam, hogy tesztelendő Acer Swift 1-es laptop, amit kaptam, vidáman belefér a hátizsákomba. Ráadásul a karcsú, alig másfél centi vastag készülék súlya sem vészes, mindössze 1,3 kilogramm. Első benyomás: kitűnő.
Hazaérve aztán elkezdtem alaposabban tanulmányozni a készüléket. Ami rögtön megtetszett, az a fém gépház, melyen nem látszanak az ujjlenyomatok. A halálom, amikor minden érintés nyomot hagy egy készüléken. A második dolog, ami feltűnt, hogy felnyitva a gép hátulja kissé elemelkedik az asztaltól, ami sokkal csuklóbarátabb gépelést tesz lehetővé, ráadásul még a gép szellőzését is jobban biztosítja. Rögtön szemet szúrt – a laptop méretéhez képest nagy kijelző is – keskeny kávájú, 14″- es –, ami ráadásul nem tükröződik, így aztán, ha történetesen rásüt a nap, akkor sem kell hunyorogva nézni a képet, teljesen jól látszik rajta minden. Csatlakozási lehetőséget is találunk a laptopon bőven: van itt két USB-A, egy USB-C, egy HDMI és egy fejhallgató-mikrofon kimenet is. Nekem ez bőségesen elég.
Egyébként, ami engem illet, internetes szerkesztőként leginkább böngészésre, szövegszerkesztésre és képvágásra használom munkaidőben a számítógépet, és közben szeretek Spotifyon valami kellemes háttérzenét hallgatni. Alkalmanként meetingelek is és megnézem a kollégák által készített videókat. Ha pedig a munkaidőnek vége, és éppen olyan kedvem van, akkor az aktuális sorozatomból nézek meg egy-két részt. Játszani számítógépen nem szoktam, a szabadidőm fennmaradó részét igyekszem képernyőmentes, kreatív ténykedésre fordítani.
Még egy dolog, amit elmondanék magamról: nehezen viselem a „kötöttségeket”, azaz rajongok a vezeték nélküli megoldásokért. A halálom, amikor lépten-nyomon belegabalyodom ilyen-olyan zsinórokba, ergo fontos számomra, hogy a laptopom minél tovább bírja szusszal töltés nélkül. Az Acer Swift 1-gyel kapcsolatban éppen ezért a legnagyobb várakozásom e téren volt. Az ígéretek szerint ugyanis a gép egy töltéssel akár 15 órát is elketyeg, ami lássuk be, impozáns teljesítmény. Én egy teljes munkanapot gond nélkül végigtoltam vele úgy, hogy 75 százalékra állítottam a képernyő háttérvilágítását, és nap végére még így is 21 százalék körüli töltöttséget mutatott a kijelző. Impozáns eredmény.
Most pedig jöjjön néhány konkrétum az adatok embereinek a gép teljesítményével kapcsolatban:
- FHD IPS képernyő,
- az Acer ExaColor és BlueLightShield technológiáknak köszönhetően kevésbé fárasztja a szemet, és a színei is szépek,
- ventilátor nélküli kialakításnak köszönhető csendes működés
- beépített ujjlenyomat-olvasó
- Intel Pentium Silver N5030 processzor
- 8 GB RAM
A magamfajtáknak az utóbbi két adat nem sokat mond. Szakértők viszont látják belőle, hogy nem egy erőgéppel van dolgunk, ugyanakkor arra, amire a hozzám hasonló átlag felhasználóknak kell, tökéletesen jó választás ez a laptop, főleg, ha még hozzátesszük, hogy az ára is kedvező: 150-190 ezer forint között mozog. Tessék körülnézni a piacon, ez bizony manapság egész olcsónak számít, szóval elmondhatjuk, hogy ár-érték arányban teljesen jó választás a gép azoknak, akik irodai használatra, internetezésre, videó- és filmnézésre óhajtják használni.
A színek és a design rajongóinak pedig jó hír, hogy nagyon szép kialakítások közül választhatunk: ezüst, arany és rózsaszín gépházzal is elérhető a készülék.
Annyit pedig már pár nap használat után elmondhatunk, hogy nagyon könnyen elkezd kötődni az ember ehhez a kompakt, csinos kis laptophoz.