Dokumentumfilm Jimmy Savile-ről

Miután a héten a Netflix kínálatában megjelent a Jimmy Savile: A British Horror Story című kétrészes dokumentumfilm, a közösségi médiát elárasztották a férfiról készült furcsa fotók és videók. Az emberek egyként tették fel a kérdést: hogyan lehetséges, hogy ez az erősen perverz kinézetű különc évtizedeken át büntetlenül molesztálhatott kislányokat? Hiszen csak rá kell nézni, és egyből nyilvánvalónak tűnik, hogy valami komoly gond van vele. Az ilyen posztok elkövetőit összekötötte, hogy nagyrészt nem britek voltak. Sokan közülük most hallottak először Jimmy Savileről, így az első találkozásukkor rögtön egy veszélyes pedofilt láttak maguk előtt. Az ő gyerekkoruknak nem volt része Savile, nem látták őt minden héten a tévében gyerekek szellemes kívánságait teljesíteni. Nem látták, hogy mindig a legnagyobb popsztárok körében tűnt fel, ahogy azt sem, hogy egyfolytában jótékonykodott, elképesztően sikeres jótékonysági akcióival kórházak épültek újjá, és ha felkarolt egy nemes ügyet, garantálható volt a siker.

Diana hercegnő, Károly herceg és Jimmy Savile egy kórház megnyitó ünnepségén (Fotó: Hilaria McCarthy/Daily Express/Hulton Archive/Getty Images)

Fogadta őt II. János Pál pápa, rendszeresen karácsonyozott Margaret Thatchernél és kifejezetten jó viszonyt ápolt Károly herceggel és Diana hercegnővel és az egész királyi családdal, előbbinek nem hivatalosan a tanácsadója és szövegírója is volt. Sorra kapta a kitüntetéseket és elismeréseket, ráadásul a szabadidejében előszeretettel segédkezett kórházakban önkéntes beteghordóként. Mindenki tudta róla, hogy egy különc, de annyi jót tett és annyira híres volt, hogy a legrosszabbra alig gondolt valaki. Az embereket elhomályosította a média által sugárzott Jimmy Savile kép. Pedig Savile elég egyértelművé tette, hogy valójában miben utazik, rendszeresen poénkodott azzal, mennyire szereti a fiatal lányokat, de ezt a legtöbben betudták egy magamutogató különc kissé bizarr humorérzékének. Hiszen annyi jót tett!

Egy ember, két élet, két epizód

A nemi erőszak későbbi agykárosodást, sztrókot, demenciát is okozhat

A Jimmy Savile: A British Horror Story-t nem véletlenül szedték két részre: a két epizód tematikailag is elkülönül egymástól. Míg az első azt járja körbe, hogyan emelkedhetett egy egyszerű bányászból lett lemezlovas az Egyesült Királyság hatalmasai közé, addig a folytatás már inkább Savile démoni oldalának szenteli figyelmét, és körbejárja, hogy a róla terjedő pletykák ellenére hogyan úszta meg állandóan a felelősségre vonást, és milyen módon tudta leplezni több száz áldozata (nagyrészt gyerekek) molesztálását és megerőszakolását, és miképpen tudta elhallgattatni azon keveseket, akik a kockázatok ellenére mégis hajlandók lettek volna megszólalni. A két epizódból egyértelműen az első sikerült erősebbre. Az alkotók valóban ügyesen mutatják be, hogyan lehetett egy különc, erősen provokatív humorú fickó egy nemzet kedvence hosszú évtizedeken át. Savile mindig ugyanazt a képet sugározta magáról. Ő az a rendkívül szórakoztató, nagyhangú figura, aki szeret bohóckodni a tévében, ám emellett hatalmas szíve van, és minden szabadidejét jótékonykodással, mások segítésével tölti.

Jimmy Savile hátrányos helyzetű és fogyatékkal élő gyermekekkel Londonban, 1973-ban (Fotó: Douglas Miller/Keystone/Hulton Archive/Getty Images)

Látszólag nem volt neki másik énje, vagy legalábbis a média hiába kereste. Sosem fotózták le egyetlen barátnővel sem, és bár azt híresztelte magáról, hogy teli van az élete rövid kalandokkal, egyetlen olyan nőt sem találtak, aki elmesélte volna, hogy viszonya volt a férfival. Egy darabig ezért az a pletyka terjedt róla, hogy biztosan meleg, de a férfi minden interjúban azzal hűtötte le a kedélyeket, hogy kizárólag azért nincs párja és családi élete, mert nem normális életet él. Két napnál sehol nem tölt több időt, és annyi mindennel foglalkozik, hogy amellett nem férne bele a család vagy egy normális párkapcsolat. Amellett viszont kitartott, hogy nagy csajozógép, a tévében rendszeresen flörtölt az őt meginterjúvoló riporternőkkel, és több interjút is bevágnak a filmben, amelyikben azt meséli, mennyire szereti az idejét kislányok társaságában tölteni. Egészen döbbenetes, hogy amikor rákérdeznek, mik a tervei a nyugdíj utánra, ő simán rávágja, hogy elmenne egy lányiskolába portásnak, a műsorban pedig simán csak nevetnek egyet, aztán minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Ma már egy ilyen „poén” pillanatok alatt döntheti be a legnagyobb híresség karrierjét is, de húsz-harminc évvel ezelőtt gond nélkül meg lehetett úszni úgy, hogy a sajtóban egy fél mondat se jelenjen meg a gusztustalan és felháborító megjegyzés kapcsán.

Egy szent és egy ördög

A filmben jó néhány újságíró, sőt Savile életrajzi könyvének írója is megszólal. Azt szinte mindegyikük elmondja, hogy ugyan valóban terjedtek a szerkesztőségekben olyan pletykák, miszerint Jimmy Savile valójában pedofil, aki imádja a kislányokat, de amikor próbáltak a pletyka forrásának utánajárni és bizonyítékokat szerezni, rendre elakadtak és nem jutottak egyről a kettőre. Márpedig bizonyítékok nélkül öngyilkos manőver lett volna nekimenni az Egyesült Királyság egyik legközkedveltebb emberének, akit sokan egyenesen szentnek tartottak. És tényleg nem lehet eltitkolni azt, hogy Savile az élete során mennyi jót cselekedett. Kórházaknak, beteg embereknek szerzett masszív támogatásokat, fontos ügyekre hívta fel a közvélemény figyelmét, és máig az egyik legfontosabb tettének tartják egy kórház gerincsérült részlegének teljes körű újjáépítését annak beomlása után. Az intézmény egykori betegei máig hálával a szemükben mesélnek arról, mennyi jót tett velük Savile, épp ezért nekik volt a legnehezebb elfogadni, hogy egykori védőszentjük valójában egy ördög. Van köztük, aki máig nem képes szembenézni az igazsággal.

Jimmy Savile és a BBC Quiz Bingo vetélkedőjének két hosztesze Nova és Chris (Fotó: Central Press/Hulton Archive/Getty Images)

A film egyik legerősebb része, hogy nemcsak bemutatja, hanem el is magyarázza, miért alakult ki ez a furcsa kettősség Savile életében. Ahogy az már lenni szokott, itt is a szülő, jelen esetben az anya, és annak szigorú, katolikus nevelése volt a ludas. Savile számára a vallás és a hit nagyon is komoly dolgoknak számítottak, és mivel a szíve mélyén tudta, hogy borzalmas dolgokat követ el védtelen gyerekekkel szemben, ezt pedig azzal próbálta kompenzálni, hogy az élet minden más területén próbált jó lenni és segíteni másokon. Bevágott interjúrészletekből derül ki, hogy ez nemcsak a dokumentumfilm alkotóinak elmélete: maga Savile beszél arról, hogyha eljön a pillanat és ott áll a túlvilág kapujában, akkor a mérleg egyik oldalán ott lesznek a bűnei, a másikon pedig a jótettei, számára pedig fontos, hogy az utóbbiak többet nyomjanak a latban, és így a mennyországba kerülhessen.

Haláláig legenda volt, utána pária lett

Az ókori Róma első MeToo-botránya lehetett volna, de senkit nem érdekelt

A film második része alaposan körbejárja, milyen védőhálót épített fel maga körül Savile. A legbefolyásosabb helyeken voltak barátai: a szülővárosában, Leedsben a helyi rendőrség vezetőit rendszeresen vendégelte meg az otthonában, így amikor Londonból jött egy füles, hogy utána kellene nézniük a férfi ellen megfogalmazott pedofil vádaknak, a levél eltűnt a rendőrségen, a nyomozás pedig soha nem kezdődött el. Amikor nagy nehezen mégis előbújt három egykori áldozata, a rendőrök nem közölték velük, hogy vannak mások is, akik ugyanazzal vádolják Savile-t, mint ők, így annak tudatában, hogy egyedül, támogatás nélkül maradhatnak, inkább visszavonták a feljelentést. Savile védőhálóját leginkább az adta, hogy mindenki tudta róla, milyen barátai vannak, és mivel az áldozatai többségét kiszolgáltatott gyerekek közül választotta, mind úgy gondolták, hogy hiába tennének panaszt, senki nem hinne nekik egy olyan emberrel szemben, aki mindenkit ismer Nagy Britanniában, aki számít. Ezért nem szóltak, ő pedig tovább garázdálkodhatott. A jótékonysági tevékenysége révén juthatott be lányok javítóintézetébe, kórházakba, sőt Anglia egyik legnagyobb elmegyógyintézetének a vezetőségébe is bekerült úgy, hogy ehhez nem volt semmiféle végzettsége. Olyan sok időt töltött ott, hogy még egy saját lakosztálya is volt az épületben.

Jimmy Savile és egy ismeretlen kislány a lakásán, akit a kép készítője szerint lányaként mutatott be (Fotó: Alamy/Profimedia)

Borzalmas beszámolókat hallhatunk arról, hogyan molesztált magatehetetlen, mozgásképtelen gyerekeket, vagy hogyan ujjazott meg rendszeresen egy kislányt a templomban. A lányok javítóintézetéből csapatokban vitte el a kislányokat magához szórakozni, de senki nem szólt rá, hiszen „Jimmy a kórház barátja. Annyi mindenben segít”. Az intézményektől gyakorlatilag engedélyt kapott a szabad garázdálkodásra, azt pedig ennyi idő távlatából már nehéz megfejteni, hogy vajon tényleg tudták-e a vezetők, hogy miben mesterkedik. A film legfőbb hibája, hogy a több mint négyszáz ismert áldozathoz képest alig néhányan szólalnak meg és mesélik el a történetüket. Pedig az áldozatok beszámolói lettek volna a legfontosabbak ahhoz, hogy lássuk: milyen szörnyeteget dédelgetett a keblén Anglia fél évszázadon át. Jimmy Savile végül 2011 októberében, 84 évesen hunyt el. Halála majdhogynem nemzeti gyásznak számított Angliában, a BBC hetekig ismételte Savile régi műsorait, hogy a nézők megemlékezhessenek kedvencükről. Egy évvel később látott napvilágot az igazság, és valósággal sokkolta Angliát. Savile régi műsorai gyakorlatilag tiltólistára kerültek, ahonnan csak lehetett, eltávolították a nevét. Ez azonban mit sem változtat a tényen, hogy Jimmy Savile abban a tudatban halt meg, hogy egy életen át az orránál fogva vezetett sok tízmillió embert, akik nem azt látták, aki valójában volt, hanem azt, akinek mutatni akarta magát. Reméljük, legalább a mennyország nem jött neki össze.

A Jimmy Savile: A British Horror Story a Netflix kínálatában látható.