A pandémia óta először utazott el bárhova az az 52 fős brit nyugdíjas csoport, akik ötnapos vakációt terveztek a Man-szigetre. (Tehát még csak nem is a világ másik felére.) Nagy izgalommal várták a napot, már csak azért is, mert végre repülőre ülhetnek; ehhez képest az út a következőképpen alakult:
- felszálltak a gépre Gatwickben, ekkor még úgy tűnt, minden rendben;
- valamiért kényszerleszállást hajtottak végre Manchesterben, ahol három és fél órát rostokoltak;
- ekkor közölték velük, hogy nem mennek tovább, és visszareptették őket Gatwickba;
- bár a pilóta azt mondta, elszállásolják őket, és másnap reggel újra nekivágnak, a reptéren a légitársaság emberei erről semmit sem tudtak;
- másfél óra után kiderült, hogy nincs szállás, mindenki mehet haza;
- a nyugdíjasok végül lemondták a fejenként majdnem 700 fontos utat.
A csoport legfiatalabb tagja 75 éves, a legidősebb 92, érthető hát, hogy elfáradtak és dühösek voltak. (A LADBible cikkében meg is lehet nézni a róluk készült fotót, ami alighanem a világ legmérgesebb csoportképe.) A legkiakasztóbb az egészben Eilen Booker szerint (aki nem csak utasként vett részt, hanem ő is szervezte a kirándulást, méghozzá becsülettel, nem úgy, mint egyesek), hogy az EasyJet emberei azt mondják, nagy volt a szél, ez pedig nem rajtuk múlt, így nem is térítik vissza a jegyek árát. Úgy, hogy közben egy csomó utassal találkoztak, aki akkoriban járt a Man-szigeten más légitársaságokkal.
Az EasyJet azóta nyilatkozott, azt mondták, az egyéb kiadásokat megpróbálják kompenzálni, de a jegy árát tényleg nem kötelességük visszatéríteni.