Egy könyvet a képernyőre adaptálni mindig hatalmas kihívás, számos buktatóval, hiszen a történet megelevenítésén túl ott van a nem elhanyagolható tényező is, hogy a megfelelő színészeket választják-e adott karakterekhez, és összességében át tudják-e adni a hangulatot, ami a kötetet jellemezte. Számos mozi csúszott már el azon, hogy nem tudták felvenni a versenyt az elvárásokkal – lásd például a Beavatott-sorozatot, ami már a befejezést sem érhette meg -, de persze bőven lehetne olyan példákat is hozni, amiknek kifejezetten jót tett a mozgóképes feldolgozás – a Brie Larson főszereplésével készült A szoba című filmet négy Oscarra is jelölték.
A jó sztori önmagában édeskevés, a forgatókönyvírókon, a díszlet- és jelmeztervezőkön, a világítókon és más szakembereken legalább annyi múlik, mint a színészeken, de a siker kulcsa egyértelműen a rendező kezében van, aki tulajdonképpen egy szubjektív szemüvegen keresztül álmodja meg a végeredményt. Mi ezzel a gond? Leginkább az, hogy nem biztos, hogy ez mindenki tetszését elnyeri, pont úgy, ahogyan most a Meggyőző érvekkel is történt.
A rajongók rémálma?
Napra pontosan két héttel ezelőtt landolt a YouTube-on Jane Austen utolsó regényéből készült film előzetese a Netflix csatornáján. A szinopszis szerint Anne Elliotot (Dakota Johnson) a múltban a családja lebeszélte arról, hogy hozzámenjen egy tengerésztiszthez, aki nemcsak rangnak és vagyonnak, de jövőképnek is híján volt. Nyolc év elteltével azonban Frederic Wentworth (Cosmo Jarvis) ismét felbukkan, immáron vagyonos tisztként, és feleséget keres, akivel letelepedhet és családot alapíthat, egyetlen kikötése van csak, hogy ne Anne Elliot legyen az, aki annak idején összetörte a szívét.
Az új feldolgozás (a bemutató alapján) cselekmény szintjén nem tér el a klasszikustól, viszont modern áthallást kapott, ami finoman szólva sem nyerte el a rajongók tetszését. A videó alatt sorakozó több mint 4 ezer komment nagy százaléka az elégedetlen Austen-fanoké, akik szerint a jelmezek pocsékok, a kiragadott részletek nem korhűek, az egész túl vidám, a casting pedig végképp tragédia, de a legnagyobb probléma szerintük: megölték a főszereplő karakterét azzal, hogy a csendes, szerény, visszahúzódó Anne-ből egy karakteresebb, függetlenebb, magabiztosabb nőt csináltak, ami jobban megfelel a modern nő képének.
Anne Elliott annyira egyedi karakter. Szerény, csendes, introvertált. Mindent megtesz másokért. Miért próbálja mindenki ezeket a szeretett női karaktereket vadítóvá tenni? (…) Ez egyáltalán nem illik a regény hangvételéhez. Olyan érzés, mintha vígjátékot próbálnának csinálni. Miért nem hagyhatnak egy nagyszerű történetet úgy, ahogy van? Okkal szeretik. Mi a rossz abban, hogy nőként alázatos, őszinte és csendes? Nem kell minden nőnek kell fergetegesnek lennie
– foglalja össze az egyik kommentelő.
És valóban, Anne karaktere messze nem olyan keményfejű és karakán, mint Elizabeth Bennet és nem is annyira szórakozott és felelőtlen, mint Emma Woodhouse. Ő egy sokkal letisztultabb figura, amolyan szomszéd lány típus, aki bármelyikünk lehetne – nem véletlen nevezik ezt a kötetet a legérettebb Austen regénynek. Bája pont az introvertáltságából fakad, ami az éleslátással kiegészítve egy már-már tökéletesen hétköznapi nő képét festi le, de úgy tűnik, hogy ez nem elég ahhoz, hogy megüsse az ingerküszöböt a képernyőn is. Épp ezért olyan rendezői megoldások születtek, amik dinamikát adnak az egésznek: például azzal, hogy Dakota Johnson kikacsint a nézőre, vagy az is, hogy narrálja a cselekményt (tekintve, hogy a kötet is inkább elbeszélés, mint párbeszédek sora, ez nem is annyira meglepő.)
Fotó: Netflix/Nick Wall
Az éremnek persze mindig két oldala van, egy másik kommentelő rámutatott: attól, hogy valaki introvertált, még nem biztos, hogy félénk és fakó.
Azt mondanám, várjuk meg a filmet, mielőtt kritizáljuk. És azt is, hogy az introvertált emberek nem mindig csendesek, kisegerek. Én egy magabiztosabb, határozottabb Anne-re vágyom. Könnyen lehet, hogy annyira kiábrándult az életéből és a társadalmából, hogy kívülről közömbösnek tűnik, és tetszik az ötlet, hogy kevésbé passzív, mint az előző adaptációkban.
Abban pedig igaza van, hogy sokszor a forradalmi megközelítés még jót is tehet egy irodalomtörténeti örökzöldnek, lásd a Kisasszonyok 2019-es feldolgozását. Greta Gerwig olyan elemeket használt, amik szintén merőben más benyomást adtak az egész történetnek, és részben ennek köszönhette, hogy a legjobb film és a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriájában is jelölte az Akadémia, mindamellett, hogy közönségkedvenccé is kinőtte magát.
Kulturális sokszínűség
A Bridgerton óta tudjuk, hogy a korszak képe és az etnikai diverzitás megférhet egymás mellett, ugyanakkor egy történelmileg pontos regény nem biztos, hogy elbírja a ráerőltetett polkorrektséget.
Oké, szeretem látni a változatos megjelenést a médiában. Jómagam latin származású vagyok, és azt érzem, hogy a legtöbb műsorban vagy filmben nincs elég sokszínűség. De valahogy kizökkent a korabeli drámákból, hogy azokat a szereplőket nézem, akiket kiválasztottak ehhez a projekthez. Gyakori volt a sokféleség ilyen szintje abban az időszakban? Kíváncsi lennék a történelmi kontextusra
– írta valaki a kommentszekcióban, és többen is tartanak attól, hogy a túlzott kulturális sokszínűség oltárán pont a hitelesség fog odaveszni.
Fotó: Netflix/Nick Wall
„Nagyon tetszett a Bridgerton sorozat. Nem kell azonban minden korabeli darabot utána mintázni. Jane Austen művei a romantika és az erős, merész karakterek keverékei, amelyek a társadalmi korlátozások közepette jelennek meg” – jegyzete meg egy másik kommentelő, és többen is osztották azt a véleményét, hogy az előzetes alapján egyáltalán nem jön át, mekkora különbségek vannak az egyes osztályok között, ezzel pedig az az ív is elvész, amit Anne és Wentworth kapitány rangbeli különbségéből fakadó hányattatott szerelmi szála ad.
Az egészet csak egy túlcsicsázott romkomnak tartják, ami nem mutatja be, hogy a 19. század hajnalán mennyire ki volt szolgáltatva egy házasulandó korú, ranggal rendelkező, de elszegényedett család lánya az életnek, de az, hogy a fanyalgóknak végül igazuk lesz-e, csak július 14-én derül ki – ekkor debütál a film a Netflix kínálatában!
