Kritika a Meggyőző érvek című Netflix filmről

A játszótérre járás egyik haszna szülőként számomra az, hogy segít kiszakadni a kis buborékomból. Ugyanis ha kizárólag a saját, nagyrészt újságírókból, filmesekből és más értelmiségiekből álló ismeretségi körömre hagyatkozom, akkor eszem ágában sem lett volna megnézni a Netflix legújabb Jane Austen adaptációját, a Meggyőző érveket, ők ugyanis a közösségi médiában olyan hangnemben írtak a filmről, mintha – némi túlzással – a megszületése hasonló szintű bűntett volna az emberiség ellen, mint az Egyszer volt Budán Bödör Gáspár. A játszótér azonban megvilágította számomra a tényt, hogy nem mindenki gondolkodik így.

A homokozó szélén ültem, amikor anyukák lelkendezve beszélték ki mellettem, hogy milyen jó kis filmecske volt ez a „Dakota Johnson-os, kosztümös film”, sőt a nagy csúszdánál még azt is végighallgattam, ahogy egy anyuka egy apukának ajánlja lelkesen a filmet, mondván ez lesz a tökéletes program számukra este. Kicsit mélyebbre ásva ( vagyis beleolvastam pár kommentszekcióba) a témában rá kellett jönnöm, hogy a Meggyőző érvek valójában egyáltalán nem annyira rossz megítélésű film, mint gondoltam, inkább a megosztó filmek iskolapéldája, ráadásul a két nézőtábor a film címét figyelmen kívül hagyva még meggyőző érvek segítségével sem képes meggyőzni egymást.

A két tábor

Azt ígérte, Jézus segítségével lefogyasztja az embereket, ehelyett kihasználta és éheztette őket

Átnézve a két tábor érveit és ellenérveit arra a következtetésre jutottam, hogy nagyjából attól fog függeni, melyik oldalon kötünk ki, hogy mit várunk a filmtől. Aki egy hű Jane Austen-adaptációra számít, netán arra, hogy az alkotók kiválóan modernizálják/aktualizálják az író kétszáz éves szövegét, jó eséllyel a nagyot csalódottak táborában kötnek majd ki. Azok azonban, akik nem vágynak többre egy kis Bridgerton-életérzésnél, magyarul kosztümös szappanoperát néznének válogatottan szép szereplőkkel és kellően könnyed hangnemmel, jó eséllyel megtalálják majd a számításukat a filmben. Egyik hozzáállással sincs probléma, de tény, hogy nehéz meggyőzni valakit arról, hogy egy film azért rossz, mert a főhőse túlságosan modern a Jane Austen által felrajzolt karakterhez képest, ha ő semmi másra nem vágyott, csak némi habkönnyű kikapcsolódásra szombat este, és ezt ez a film megadta neki, ráadásul talán még azt se tudja, ki az a Jane Austen.

Austen regényei nemcsak a minőségük miatt annyira népszerűek, hanem azért is, mert olyan régiek, hogy az adaptációjukért Hollywoodnak már nem kell jogdíjat fizetnie a szerzőnek és családjának. Mivel mind a Büszkeség és balítéletből, mind az Értelem és érzelemből született már egy rajongók által is tökéletesnek tartott adaptáció (előbbiből a 2005-ös, utóbbiból az 1995-ös), a filmesek mostanában inkább a modernizálásban, az idézőjelbe tételben látják a fejlődés útját: így lett például tavalyelőtt az Emmából egy Wes Anderson-i díszletek közé helyezett romantikus vígjáték, vagy idén az Értelem és érzelemből egy modern, mai környezetben játszódó gay romkom (Fire Island). A Meggyőző érvek meghagyta a cselekményt Jane Austen korában, mégis sok ponton modernizálta azt, de ez nem feltétlenül vált előnyére.

Egy furcsa hibrid

A forgatókönyvírók egy furcsa hibridet állítottak elő, amikor dialógusokat írtak. Alapvetően tartották magukat a korhű nyelvezethez, és csak időnként használtak pár mai mondatot, már-már kikacsintásként a nézők felé. A baj ezzel csak az, hogy ebben a formában a mai mondatok inkább zavaróan hatnak: vagy az egész szöveget korhű módon kellett volna megírni, vagy az egészet modernizálni, mert ez a hibrid megoldás láthatóan nem igazán működik, és ezt már az előzetesre adott gyűlölködő rajongói reakciók is megmutatták.

Forrás: Netflix

Sok kritika érte azt is, hogy a főhős, Anne Elliott karaktere rendszeresen kibeszél a nézőkhöz, egyenesen a kamerába mondva a gondolatait. A szaknyelv ezt a negyedik fal áttörésének hívja, és sokan a Fleabag című sorozathoz kötik, pedig ez egy jóval régebbi történetmesélési eszköz. Számomra ez egyáltalán nem volt zavaró, hiszen csak arra szolgál, hogy megmutassa nekünk a regény főhősének gondolatait. Azzal talán egyet tudok érteni, hogy néha a jópofizás kedvéért kissé túlzásba viszik a dolgot, de engem ez a része a filmnek kimondottan szórakoztatott.

Nem Dakotának való vidék

A Meggyőző érvek Anne Elliot-ja tizenkilenc évesen elkövetett egy hibát. Bár fülig szerelmes volt a jóképű tengerészbe, Wentworthbe, nemet mondott a lánykérésére, miután a környezete meggyőzte őt arról, hogy nagyon veszélyes lenne feleségül mennie egy nem vagyonos kérőhöz, hiszen a jövője a tét. A válaszával nemcsak a férfi szívét törte össze, hanem a sajátját is, azóta is egyedül van, huszonhét évesen már a családja is úgy gondolja, jó eséllyel férj nélkül marad. Aztán Wentworth hirtelen ismét feltűnik Anne életében, azonban a kettejük közt a történtek miatt létrejött kommunikációs szakadék, valamint a saját büszkeségük lehetetlenné teszi számukra, hogy őszintén felvállalják egymás előtt az érzéseiket.

Dakota Johnson egészen ragyogó színésznő, aki egyedi, csodás kisugárzással bír. Tény, hogy sok mindenre képes, de Anne Elliott karaktere nagyon nem az ő terepe. Nem az a gond vele, hogy amerikai, hiszen az angol akcentust hibátlanul hozza, hanem a kisugárzása most pont ellene fordult. A regény szerint Anne fiatalon szép lány volt, de a szerelmi csalódás miatt a szépsége is elhalványult. Ezzel szemben itt egy sugárzó, életvidám hollywoodi szépséget látunk, akinek egyszerűen nem hisszük el, hogy nyolc éve egyedül szenved, hiszen inkább tűnik olyan nőnek, aki elveszi, amit akar, mint olyannak, aki arra vár, hogy majd egyszer csak valaki rátaláljon. Nem illik hozzá a legbelül tipródó, visszafogott Austen-hősnő figurája, és a szenvedését nem tudja kompenzálni azzal, hogy egyfolytában vörösbort vedel. Johnsonnak nem hittem el, hogy nem ment oda rögtön Wentworthöz, hogy beszéljen az azóta már kapitányi rangra emelkedő, és vagyonos tengerésszel, pedig immár a férfi vagyonának hiánya sem állhatna közéjük. Nem segít a helyzeten az sem, hogy Wentworth szerepére a teljesen sótlan alakítást nyújtó Cosmo Jarvist választották. Egy pillanatra sem hittem el, hogy Anne Elliot emiatt a bárgyú fickó miatt dobott el az életéből nyolc évet, és egy pillanatra sem alakul ki szikrázás a filmben a két színész között. Ezek hiányában a film végi hatalmas fájdalommal megírt szerelmes levél is erejét veszti, miközben egyértelműen ezt szánták a film csúcspontjának.

Inkább üzleti, mint érzelmi döntés

„Ha megmutatom az enyémet, te megmutatod a tiédet” – Ezért szeret sok férfi fotót küldeni a péniszéről

Mi marad ezek után? Néhány kellően bohókás mellékszereplő (közülük Henry Golding emelkedik ki Mr. Elliot szerepében, valamint Richard E. Grant a főhősnő önimádó apjaként), a gyönyörű angol tájak, a valamiért folyton nagycsoportos séták és persze a főhősnő, akiből ebben a filmben egy kissé iszákos Bridget Jones-klón lett, és épp ezért gyakran csetlik-botlik, társaságban sokszor mond oda nem illő dolgokat és mindenkiről van egy-egy csípős gondolata. Ez talán elég ahhoz, hogy a Meggyőző érvek megállja a helyét könnyed, azonnal felejthető romantikus limonádéfilmként, de ahhoz kevés, hogy valódi, mély érzelmeket fessen fel a szereplők között, és tényleg körbejárja azt, milyen nehézségekkel járt, hogy a korabeli Angliában a házasság még inkább volt üzleti, mintsem érzelmi döntés.

A veterán színházi rendező, Carrie Cracknell verziójából tehát hiányzik a mélység, a fő cselekményszálból inkább romantikus komédiát farag, ami még nem is lenne ördögtől való, ha nem rontotta volna el a két főszereplő castingját. Dakota Johnson neve nyilván segít, amikor el kell adni a filmet a finanszírozóknak és a nézőknek, viszont úgy fest, ezúttal senki sem vette figyelembe a kiválasztásakor, hogy Anne Elliot figurája egyszerűen karakteridegen tőle. A Meggyőző érvek ettől még nem olyan penetránsan rossz film, mint ahogy azt sokan állítják, sőt a Netflix sajátjai közül inkább a jobbak közé sorolható (bár ez csak azt bizonyítja, milyen alacsony lett ez a szint náluk), de egyértelműen nem használja ki azokat a lehetőségeket, amik benne vannak a regényben, és a modernizálás is felemásan sikeredett.

A Meggyőző érvek már látható a Netflix kínálatában.