Milyen lehet egy életet úgy élni, hogy biztosan tudod, ki gyilkolta meg a kislányodat, de a hatóság nem tesz semmit, az elkövető pedig boldogan éli a világát, mintha mi sem történt volna? A filmekben ilyenkor a tisztes polgár felháborodik, és Charles Bronson-módra valahonnan szerez egy lőfegyvert, hogy klasszikus értelemben vett bosszút álljon. Azonban a való életben ez többnyire másképp működik, főképp ha az ember egy tisztességes átlagpolgár, alvilági kapcsolatok nélkül.
Amikor a francia könyvelő, André Bamberski 1982 őszén rájött, hogy a tizennégy éves kislánya, Kalinka a nyáron nem természetes halált halt, hanem meggyilkolták, maga sem gondolta volna, hogy ez az ügy több mint harminc éven át mindennél fontosabb lesz az életében. Ahogy minden rendes állampolgár, ő is a rendőrség ajtaján kopogtatva próbált igazságot tenni, de a német hatóság még csak arra sem volt hajlandó, hogy komolyabb nyomozást folytasson az amúgy minden szempontból gyanús ügyben. Nem csoda hát, ha a férfinak idővel elege lett a törvényes útból, és más módszerekhez nyúlt. Akár azon az áron is, hogy ő is börtönbe mehet érte. A lányom gyilkosa főhőse a ma már idős André Bamberski, aki semmiképp sem egy Liam Neeson. Igazságot szolgáltatott ugyan halott gyermekének, de erre ráment az egész élete.
Így kezdődött
1982 nyarán Lindau városában kihívták a mentőket egy sürgős esethez. A ház, amihez ki kellett szállniuk Dieter Krombaché, a jó nevű kardiológusé volt. A nevelt lánya, a kiskamasz Kalinka váratlanul rosszul lett, összeesett és meghalt. Mire a mentősök kiértek, már beállt a hullamerevség. Krombach szerint a lány egész nap kint volt a tűző napon a nagy melegben (akkoriban ezen 29-30 és nem 36-38 fokot értettek), és valószínűleg hőgutát kapott. A mentőknek feltűnt, hogy injekciót adtak be a lánynak, amit Krombach azzal magyarázott, hogy még utolsó lehetőségként kalciumot adott be neki, és azzal próbálta megmenteni. Ma már jó eséllyel alaposabban kivizsgálnák egy teljesen egészséges, tizennégy éves lány váratlan halálát, de ’82-ben ez nem így történt, még az apa kihallgatását is úgy ejtették meg, hogy lediktáltak neki telefonon öt kérdést, amikre ráért írásban elküldeni a válaszokat.
Fotó: Netflix
Az áldozat, Kalinka édesapja, André Bamberski azonnal rohant Toulouseból Lindauba, amint megtudta, mi történt. Ugyan volt némi rossz érzése, amikor a kisfia azt mesélte neki, hogy a lány teljesen normálisan viselkedett aznap, egyáltalán nem tűnt fáradtnak, és az se tetszett neki, hogy a temetésen azt beszélték, a nevelőapja valamilyen injekciókat adott be neki, de ekkor még elengedte a dolgot, egyszerűen csak megkérte a volt feleségét, Danielle-t, hogy ha megkapja, neki is küldje át a boncolási jegyzőkönyv másolatát. Akkor kezdett igazán ideges lenni, amikor már szeptember volt, de a papírok továbbra sem érkeztek meg. Végül októberben kapta kézhez a jegyzőkönyvet, és egyből tudta, Kalinka gyilkosság áldozata lett. A boncolási jegyzőkönyvből két fontos dolog derült ki számára: a lánya a saját hányásába fulladt bele, valamint a nemi szervén sérülést találtak, amiből arra következtetett, hogy nagy eséllyel megerőszakolták.
Előbújik a szörnyeteg
Bár Bamberski minden követ megmozgatott, a német hatóságok nem vették komolyan. Ebben több dolog is közrejátszott. Krombach annak idején Bamberski szomszédjában lakott, és úgy ismerte meg, majd szerette el tőle a feleségét, aki hosszú időn át tartott fenn vele titkos viszonyt, mielőtt elhagyta volna a férjét. A hatóságok szerint emiatt Bamberski a tragédiát csupán bosszúállásra próbálta meg felhasználni, hogy így szabaduljon meg a férfitól, aki elvette tőle a családját. A másik ok pedig a férfi hivatása volt: ahogy a filmben kifejtik, Németországban – főképp akkoriban – különösen nagy becsben tartották az orvosokat, egy jó nevű kardiológus gyakorlatilag gyanú felett állt, a nők ellen elkövetett családon belüli erőszak pedig gyakorlatilag egy szőnyeg alá sepert probléma volt, amivel senki nem akart foglalkozni, sőt inkább elviccelték a dolgot. Hiába fogadott ügyvédeket, magánnyomozókat, a férfi mindig falakba ütközött: Krombach érinthetetlennek tűnt. Kétségbeesésében elutazott Lindauba egy nagy fesztivál idején, és az összegyűlt tömegnek szórólapot kezdett osztani, amin az állt, hogy egy gyilkos él közöttük, és ez a gyilkos nem más, mint a közismert orvos, Dieter Krombach. Az eredmény? Nem Krombachnak, hanem neki kellett a rendőrségre mennie becsületsértésért.
Bamberski valószínűleg megmaradt volna magányos őrültnek az emberek szemében, csakhogy évekkel később előkerült egy tizenhat éves lány, aki azzal vádolta Krombach doktort, hogy megtámadta őt. A vád jelen esetben célt ért, de a büntetés így is elhanyagolható mértékű volt: az orvost két év próbaidőre ítélték, viszont felfüggesztették a praxisát. Ekkoriban készült vele egy kamera előtti interjú, amikor egy riporternőnek nyilatkozott. A filmben ez az egyetlen alkalom, hogy láthatjuk/hallhatjuk Krombachot, és ahogyan az áldozatról beszél, rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy egy igazi szörnyetegről van szó. Ez adott némi reményt arra, hogy a hatóság ismét elővegye Kalinka halálának ügyét.
Az emberrablás
Bár Németországban nem sikerült az előrelépés, kiderült, hogy mivel 1982-ben egy francia állampolgár lelte halálát Lindauban, az ügyben Franciaországban is indulhat eljárás az orvos ellen. A francia hatóságok sokkal komolyabban vették azokat a gyanús jeleket, melyek Bamberskinek laikusként is feltűntek, és elítélték a férfit. Krombach a bíróságon kizárólag ügyvédek révén képviselte magát, ő maga nem jelent meg. Az ítélet után Franciaország kérte Németországtól a kiadatását, akik arra hivatkozva utasították ezt vissza, hogy a férfit ugyanebben az ügyben korábban Németországban ártatlannak találták. Ekkor jött a férfi kétségbeesett tette: keresni valakit, aki elrabolja Krombachot, majd Franciaországba hozza, hogy átadhassák a hatóságoknak.
Bamberski egy alvilági körökben is jártas kocsmáros szimpátiáját vívta ki azzal, hogy ennyire elhivatottan üldözi a lánya gyilkosát. A férfi elmondta, elintézi neki a dolgot, és még fizetséget sem kért érte. Két orosz maffiózóval megálltak Krombach házánál, becsöngettek, majd az ajtót nyitó férfit összeverték, betuszkolták a kocsiba és elvitték Franciaországba, ahol az első olyan városban kirakták, aminek volt bírósága. Erről értesítették Bamberskit, aki hívta a rendőrséget, hogy elmondja, hol találják a körözött gyilkost. Arra azonban nem számított, hogy a tettéért akár ő is börtönbe kerülhet. Bár megúszta felfüggesztettel, az elkövetők pedig egy évet ültek, úgy érzi, így is megérte: elérte, hogy Krombach végre a lánya meggyilkolásáért kerüljön börtönbe. Kiderült továbbá az is, hogy legalább tizenhat fiatal lány és/vagy gyerek megerőszakolásában is vétkes, vagyis egy igazi ragadozót sikerült elfogni.
Fotó: Netflix
Ezeket az éveket már sosem kapja vissza
Lassan már túltermelés mutatkozik a true crime műfajban. A streaming szolgáltatók iszonyatos mennyiségű dokumentumfilmet és dokumentumfilm-sorozatot gyártanak, egészen változatos minőségben. Nagy szerencse, hogy A lányom gyilkosát nem amerikai, hanem európai filmesek készítették. Hiányzik belőle az a fajta szenzációhajhász megközelítésmód, ami az amerikaiakat sokszor jellemzi, és nem is akarják széthúzni hatrészes minisorozattá, ami szintén szokás lett: dicséretesen beleférnek alig másfél órába.
Különlegessé teszi a filmet, hogy mind a gyilkosról, mind az áldozatról alig tudunk meg valamit. Az alkotók ugyanis nem őket állították a középpontba, hanem André Bamberskit, a gyászoló apát, aki könyvelőként az egész életét úgy élte, hogy rendnek kell lennie, de nemcsak a számokban, hanem mindenben. Ebbe a rendbe pedig egyszerűen nem fért bele neki az, hogy a lánya gyilkosa simán megússza azt, amit tett. A film mégsem próbálja piedesztálra emelni az önbíráskodást, nem farag hőst Bamberskiből. Hiszen nem hős ő, hanem maga is áldozat, egy áldozat, akit cserbenhagyott a rendszer. Bár nyilván örül annak, hogy végül sikerült igazságot szolgáltatnia a lányának, azt is jól tudja, milyen áldozatok árán sikerült ezt elérnie: évtizedeket fektetett az életéből arra, hogy a gyilkos rács mögé kerülhessen, és ezeket már sosem kapja vissza. A film végén látjuk rajta, hogy bár elérte a célját, mégis szomorú. Az igazságszolgáltatás ára ugyanis az volt, hogy elrontsa az egész életét. Lányát pedig senki nem adhatta neki vissza.
A lányom gyilkosa már látható a Netflix kínálatában.