A legtöbb sikeres tévéműsor könnyen, röviden összefoglalható koncepcióval bír, hogy a néző akár már egy-két mondat után is el tudja képzelni, hogy milyen lehet, és meglássa a benne rejlő nagy ötletet, ami megkülönbözteti a többi hasonló tévés formátumtól. Ha nagyon röviden akarnám összefoglalni a Város vs Vidéket, azt mondanám, hogy nagyvárosi emberek csapata méreti meg a tudását és a képességeit vidéki emberek csapata ellen, hogy kiderüljön, melyikük a jobb.
A finn formátum Magyarországra átültetve első hallásra elég problémásnak tűnt, bár nálunk főleg vidék-főváros, és nem annyira vidék-nagyvárosok ellentét figyelhető meg, de az biztos, hogy sok a fölösleges feszültség, amire egy ilyen műsor akár rá is pakolhatott volna egy lapáttal. A jó hír, hogy – legalábbis az első adás alapján – ezt nem teszi meg, a rossz hír pedig az, hogy ez részben annak a következménye, hogy a Város vs Vidék annyira sótlan, stúdiószagú jópofimaraton, hogy egyszerűen képtelen bármilyen érzelmet kiváltani a nézőből, beleértve a dühöt is.
A fejés a csúcs
A Város vs Vidék ötlete alapvetően a címre korlátozódik, mert maga a formátum ezerszer elkoptatott kvízműsoros klisékből áll össze. Ilyen alapon lehetett volna Műkörmösök vs Fodrászok, Rendőrök vs Börtöntöltelékek vagy akár Vadászok vs Horgászok is, a lényeg nemigen változna: áll egymással szemben két háromtagú csapat, akik a műsoridő nagy részében különféle kvízkérdésekre válaszolnak, aztán van egy kis ügyességi játék is. A háttérben a fizetett nézők ütemesen tapsolnak, a műsor címe pedig a két csapat háttere mellett pedig még a kérdések milyenségére van hatással: a szerkesztők láthatóan igyekeztek a vidéki vagy épp a nagyvárosi élettel kapcsolatos kérdéseket feltenni. Például ki kell találni egy híres operettrészlet hiányzó szavát, vagy épp azt kell megtippelni, hogy a fiatal, jól kereső nagyvárosi fiatal leírás a yuppie-kat, a hipsztereket vagy a milleniálokat takarja-e, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a yuppie kifejezés nagyjából a múlt évezredben volt utoljára divatban.
A műsor egyáltalán nem remekel a kvízben, mondhatni unalomba fullad, a két műsorvezető nem igazán megy bele a megfejtések kibeszélésébe, ami csak azért baj, mert ez teszi ki nagyjából a műsoridő kétharmadát. Ezenfelül ott maradnak még nekünk a műsorvezetők hülyülései, valamint egy táblához rohangálós játék – ebben első körben a budapesti kerületeket, illetve az ország megyéit kellett felismerni és megjelölni – és a csúcspontot jelentő tehénfejés, márpedig ha egy gameshow csúcspontját az jelenti, hogy a játékosok épp egy műtehenet próbálnak megfejni, akkor ott komoly bajok vannak. És ezzel a műsorral tényleg komoly bajok vannak.
Till Attila vs Gáspár Zsolti
A Város vs Vidék teljes marketingjét a TV2 láthatóan igyekezett a műsorvezető párosra felhúzni. Till Attila a csatorna jolly jokere, bármilyen műsorba is dobják be, ő mindig igyekszik azt a maga jellegzetes módján vezetni, és többnyire nem is vall szégyent, ám ezúttal nehezített terepen kellett bizonyítania, lévén partnernek a műsorvezetésre teljesen alkalmatlan Gáspár Zsoltit kapta maga mellé. Gáspár alkalmatlanságával nyilván a TV2-nél is tisztában vannak, és már-már külön műsorszám a műsoron belül az, hogy ezt sok-sok bakival (pl. amikor szoftverfejlesztő helyett szoftverfrissítőt mond) bizonyítsák. Tilla nagyrészt tehát egyedül viszi a hátán a műsort, Gáspár szerepe gyakorlatilag arra korlátozódik, hogy időnként ő is megpróbál ebbe belefolyni, és rendre rosszul fejezi ki magát, és persze időről időre elnyom egy-egy teljesen érdektelen sztorit is az ő vidéki életéről, például arról, hogy ő milyen technikával feji a tehenet. Nézőpont kérdése, ki mennyire tartja őt szórakoztatónak, engem inkább fárasztottak az olyan megnyilvánulásai, mint amikor az egyik játékosnak felkínálta a tanácsait gyerekcsinálás témában.
Tilla műsorvezetői rutinja ezúttal nem elég ahhoz, hogy kikaparja ezt a műsort a teljes érdektelenségből, ráadásul az energiája jó része arra megy el, hogy megpróbálja kordában tartani Gáspár Zsoltit. Rossz jel, amikor nemcsak mi, nézők, hanem az arckifejezésük alapján sokszor még maguk a játékosok is unatkoznak. És ezen még az sem segít, hogy időnként olyan beszólásokat engednek meg maguknak a műsorvezetők a nem létező izgalom fokozására, mint az
Eléggé fej-fej mellett, akarom mondani tőgy-tőgy mellett megyünk.
Halva született
A Város vs Vidék a tévés uborkaszezon kellős közepébe érkezett afféle felvezetőként a nagy őszi műsordömping előtt, és ilyenkor nem kell sok ahhoz, hogy a nézőket ki lehessen hozni a sok ismétlés okozta bágyadtságból. A TV2 részéről már-már bravúr, hogy sikerült egy olyan gameshow-t összerántaniuk, ami se nem látványos (a díszlet felejthető és érdektelen), sem nem izgalmas, se nem vicces, ráadásul ahhoz túl sok benne a kvíz-elem, hogy legalább valamennyire mozgalmas legyen. A kvízes részek ráadásul Gáspár Zsolti műsorvezetése mellett egyszerűen halálra vannak ítélve. Amikor nagy ritkán kimozdítják a helyükről a játékosokat, a műsor rövid pillanatokra életre kel, de annyira sosem, hogy az megindokolja a létjogosultságát. Az első adásban kiválasztott csapatoknál ráadásul sehol sem voltak markánsan nagyvárosi vagy markánsan vidéki arcok, ha a két csapatot kicserélték volna, az is teljesen hihető felállás maradt volna, így pedig már kapásból a játékos-castingnál elrontották a lehetőségét annak, hogy megmutassák, akadhatnak különbségek a vidéki és a nagyvárosi emberek között.
Úgy képzelem, maguk a szerkesztők is végigszunyókálhatták a felvételt, annyira semmilyen műsor lett a Város vs Vidék, ami még egy ilyen uborkaszezonos időszakban is képtelen arra, hogy legalább minimálisan fenntartsa a néző érdeklődését. Vannak műsorok, ahol az a gond, hogy nem működik egy-két elem, de ha azokat kijavítanák, a show máris sokkal jobb lenne. A Város vs Vidék kapcsán nem tudok ilyeneket kiemelni, mert itt gyakorlatilag semmi sem működik. Ez a gameshow halva született. Remélem, nem hagyják sokáig kint rohadni, és eltemetik mielőbb.
A Város vs Vidék adásai hétköznap esténként láthatók a TV2 műsorán.