Szatírát forgatni a közösségi médiás influenszerekről egyszerre hálás feladat, közben mégis problémás terep. Hálás, mivel tényleg nagyon könnyű belekötni a saját egójukba szerelmes online celebritásokba, akik gyakran hazugságok sorozatával érik el, hogy érdekesnek tűnjenek, viszont hálátlan is, mert ez sokszor túl leegyszerűsítő megközelítés, ami főképp az idősebb generáció tagjaira jellemző, akik sokszor nem látják, hogy sok influenszer mennyi munkát pakol abba, hogy követőket gyűjtsön és folyton új kontenttel szórakoztassa őket, és ezek az emberek mennyire fontosak lehetnek a követőiknek, ráadásul ha jól csinálják a dolgukat, képesek pozitív hatást gyakorolni pozitív üzenetek átadásával. A Nem oké huszonhét éves író-rendezője, Quinn Shephard egyértelműen ahhoz a generációhoz tartozik, aki maga is rendkívül aktív felhasználója a közösségi oldalaknak, ami garancia arra, hogy ne egy boomer-generációs alkotó mondjon ítéletet egy olyan jelenség fölött, amit ő maga talán nem ismer, nem ért igazán.
A nagy hazugság
A Nem oké főhőse Danni, aki egy online újságnál dolgozik képszerkesztő/grafikusként. Azonban minden vágya az, hogy menő író legyen, mellesleg pedig social media influenszer, aki előtt megnyílnak a város legmenőbb helyeinek kapui, az írásai pedig vírusként terjednek az interneten. A huszonéves lány azonban még messze nem itt tart, aminek az egyik oka, hogy a főnöke messze nem tartja annyira jónak az írásait, mint ő maga, és a social mediában sincs annyi követője, hogy influenszer-körökben komolyan vegyék. Danni közben odavan az egyik munkatársáért, a jóképű és szuperlaza Colinért is, aki azzal szerzett magának rengeteg követőt, hogy egyfolytában be van tépve. A lány megpróbál izgalmasabbnak tűnni a srác előtt, így azt hazudja neki, hogy hamarosan egy írói workshopra megy Párizsba. Csakhogy csak később gondol bele abba, hogy nincs pénze Párizsba utazni, de akkor már úgy érzi, nem vonulhat vissza a füllentéséből.
Zoey Deutch a Nem oké című filmben (Fotó: 20th Century Studios)
Úgy dönt, szabit vesz ki, és a munkahelyén minden kollégájának eldicsekszik a párizsi útjával. Ezután valójában nem csinál mást, csak hazamegy, és a lakásából Photoshop és pár franciás hangulatú ruhadarab segítségével megpróbálja elhitetni a világgal, hogy épp a francia fővárosban jár, és sosem érezte még olyan jól magát, mint ezen az úton. A hazugság működik, özönlenek az Insta-lájkok, ám történik valami váratlan. Pár perccel azután, hogy Danni posztol egy képet a Diadalívvel a háttérben, mindenhonnan ömleni kezdenek a hírek, hogy a helyszínen terrortámadás történt. Danni pedig hirtelen a köztudatban egy párizsi terrortámadás amerikai túlélőjévé válik: ő lesz az a lány, aki épp egy gyönyörű helyen nyaralt, de a rossz megérzései miatt gyorsan távozott onnan, így pedig éppen csak túlélt egy sok áldozattal járó terrortámadást.
Traumavadászat
A lányt odahaza a szülei is úgy fogadják, mint aki éppen csak életben maradt. Hirtelen az emberek sokkal több szeretettel és szimpátiával fordulnak felé, mint bármikor az életében. A munkahelyén hirtelen azok a kollégái is kedvesek lesznek vele, akik korábban nem kedvelték, a főnöke pedig arra biztatja, hogy próbálja cikkekbe önteni a traumáját. Ráadásul a social media oldalát is elárasztják az új követők: még az influenszerré válás is összejött egyetlen – bár elég masszív – hazugság által. Bónuszként hirtelen Colin is élénken érdeklődni kezd Danni iránt, sőt még egy influenszer-buliba is meghívja, ami teli van a város legmenőbb emberkéivel.
De meddig lehet fenntartani egy ekkora hazugságot? Danni szerint akár a végtelenségig. Azonban ahhoz, hogy a nem létező traumájáról írjon, ismernie kéne, milyen lehet a trauma, így egy terrortámadásokat túlélő támogató csoportba jelentkezik be, hogy ellopja mások gondolatait és érzéseit. Itt ismeri meg a nála fiatalabb Rowant, aki egy iskolai lövöldözés túlélőjeként vált a közösségi média sztárjává, amit arra használ, hogy lobbizzon a fegyvertartási szabályok szigorítása mellett. Danni a lány traumáját és népszerűségét kihasználva barátkozni kezd Rowannel.
Nem oké (Fotó: 20th Century Studios)
Cancel culture
A rendező nem árul zsákbamacskát. A flashbackes elbeszélésből már a film elején kiderül, hogy Danni lebukott a hazugságával, így inkább az a kérdés, hogyan jutott el idáig, és milyen következményei lesznek a lebukásának. Quinn Shephard rendező nehezen találja a filmje stílusát. Sokáig könnyed, csajos, szatirikus film a Nem oké (ami a filmben egy hashtag, amit Danni tesz népszerűvé azzal, hogy szerinte oké, ha nem érzed okésan magad), ami elfogadja, hogy a főszereplője egy olyan lány, akit nagyon nehéz nézőként kedvelni. Aztán valahogy félúton mintha visszakozni kezdene ettől, rájön, hogy a filmje súlyos témákat érint, ráadásul a főszereplőjét is megpróbálja megkedveltetni azzal, hogy a karakter elkezd bűntudatot érezni és valódi együttérzés járja át a szívét, csakhogy a szatíra a komolyan vett karakterdrámával nehezen fér össze, hiszen – némi túlzással – olyan a helyzet, mintha a Spinédzserek utolsó harmada hirtelen átmenne Sophie választásába.
Rowan komolyan vett traumája és karaktere valósággal kioltja az üres, hazugságokba burkolózó Dannit, mellette valahogy teljesen érdektelennek tűnnek a főhősünk problémái, ami azért jelent gondot, mert a Nem oké főhőse nem Rowan, hanem Danni. A film próbál mondani nekünk valamit az eltörlés kultúrájáról (cancel culture), de nem igazán tudja eldönteni, hogy főhőse megérdemli-e, amit kap a hazugságáért, vagy inkább nevetséges az, hogy ugyanazok lökik őt a mélybe, akik nem sokkal korábban még magasba emelték.
A film védelmében: a színészek nagyon jók
A Nem oké olyan film, ami sokszor nagyon ügyesen reflektál a társadalmi problémákra, de legalább ugyanennyiszer túlóvatoskodja a dolgokat, így képtelen eldönteni, hogy valójában mit szeretne elmondani a témájáról. Az alkotók ugyan jól látják a problémákat, de nem merik elég határozottan kritizálni őket, és a filmjük stílusa is kicsit mindenbe belekap, és ezért nem tud karakteressé válni.
Jó hír viszont, hogy legalább a színészek brillírozhatnak. Zoey Deutch (a Vissza a jövőbe-filmekből ismert Lea Thompson lánya) a generációja egyik legtehetségesebb színésznője, aki nem fél kellően felszínesnek és utálatosnak látszani. Danni szerepét teljesen a magáévá teszi, és neki köszönhető, hogy a film még akkor sem esik teljesen szét, amikor átmegy szatírából karakterdrámába. Mia Isaac pedig elementáris erővel játssza az iskolai lövöldözést túlélő Rowant: egyszerre van meg benne a hihetetlen erő és kitartás, amivel a rendszer ellen küzd, valamint a sebezhetőség is. Át tudja adni nekünk, hogy Rowan bár kívülről erősnek tűnhet, legbelül még mindig nem dolgozta fel a traumáját. A film komikus csúcspontja pedig egyértelműen a dzsangás influenszert, Colint alakító Dylan O’Brien (Az útvesztő-trilógia), aki hidrogénezett hajjal nyom le egy Pete Davidson/Justin Bieber paródiát, és közben látszik rajta, hogy piszkosul élvezi.
A Nem oké című film a Disney+ kínálatában látható.
