Tippek/trükkök, hogyan válassz jó filmeket és sorozatokat

A környezetemben a legtöbben tudják rólam, hogy elsősorban filmkritikusként dolgozom, így valahol természetes, hogy amikor találkozom az ismerőseimmel, gyakran állnak elő a legutóbbi film- vagy sorozatélményükkel, és érdekli őket, mit gondolok róluk, vagy épp azt kérdezik, hogy az újdonságok közül mit ajánlanék nekik. Ez már hosszú évek, sőt évtizedek (igen, öreg vagyok) óta így van, viszont az már az utóbbi egy-két év hozadéka, hogy az ismerőseim egyre elveszettebbnek érzik magukat az új tartalmak tengerében, és bár egyre több film és sorozat áll rendelkezésükre, amiket egyetlen gombnyomással elindíthatnak, sokszor érzik úgy, hogy fogalmuk sincs, mit kéne nézniük.

Egyre kevesebb az a fajta eseményfilm vagy nagy sorozat, amit mindenki néz és amiről mindenki beszél, a streamingre sokszor rendes reklám vagy bármiféle visszhang nélkül esnek be tömegével az új tartalmak, így az egyetlen támpontunk a cím, egy pár soros tartalomleírás, esetleg egy ismertebb név a stáblistán, vagy a rövid részlet/kedvcsináló, ha netán rászánjuk az időt, hogy végignézzük. Ha el is indítanak valamit, gyakran csalódva kapcsolják ki egy óra után, vagy rosszabb esetben végignézik, és abszolválják, hogy rászántak egy vagy több estét egy filmre vagy sorozatra, ami amúgy nem tetszett nekik és nem szórakoztatta őket. Pedig az ember estéi értékesek: egy nehéz nap után ilyenkor szeretne kikapcsolódni és feltöltődni, és egyáltalán nem mindegy, hogy ezt mivel teszi.

Egy végtelen böngészés az élet

Régen legalább a nagy nevek egyfajta minőségi garanciát jelentettek, hiszen „egy ekkora színész már csak nem adja nevét egy pocsék produkcióhoz”, de ma már ennek is vége. Sokszor a legnagyobb sztárok parádéznak a leggagyibb, ZS-kategóriás sorozatgyártott szemetekben, rég túl vagyunk azon, hogy egy nagy sztár jelenléte egyfajta minőségi garanciát jelentsen.

„A sclerosis multiplex elrabolja az identitásodat” – Rachel Fleit dokumentumfilmet forgatott Selma Blair küzdelméről

Lassan már mindenki ismeri az élményt, amikor lehuppan este a tévé elé a kezében a távirányítóval, és elkezd keresgélni a streamingszolgáltatók kínálatában (ami amúgy az új változata a tévécsatornák közötti szörfölésnek, tehát ilyen szempontból nem jelent újdonságot), és bár mindegyik szolgáltató teli van újdonságokkal, valahogy egyik sem tűnik túl vonzónak. Teljesen elveszettnek érzed magad. Végül kínodban elindítasz egy már ezerszer látott klasszikust, mert arról legalább biztosan tudod, hogy jó lesz, vagy rosszabb esetben egy-kétórányi válogatás után rosszkedvűen feladod, mert elálmosodtál, és inkább elmész aludni. Ha ezt az élményt már többször is átélted, egy idő után nem csoda, hogy elmegy a kedved az egésztől, és erről az érzésről egyre többen számolnak be nekem. Be kell vallanom, még hivatalos filmnézőként is sokszor érzem elveszettnek magam, hiszen a választék követhetetlenül nagy, támpontból pedig egyre kevesebb áll rendelkezésre. Ugyanakkor támpontok még mindig akadnak, és érdemes is használni őket, ha nem akarunk sok pocsékba ment estét tölteni rossz filmek és rossz sorozatok társaságában.

IMDb

A világ legnagyobb filmes/sorozatos adatbázisán az oldal felhasználói mindig értékelik a filmeket, és emiatt minden produkcióhoz tartozik egy értékelés az 1-10 skálán.

Pró: Nagyon gyorsan születnek az értékelések, szinte nagyítóval kell keresni az olyan produkciókat, amihez ne tartozna IMDb-pontszám. A számok a nagyközönség ízlését tükrözik, nem a válogatósabb kritikusokét, és bár pusztán IMDb-értékelésre hagyatkozni hiba lenne, az talán magabiztosan állítható, hogy azokat a produkciókat, amiknek az értékelése az 5 csillagot sem éri el, talán jobb, ha nem indítjuk el, 8 felett pedig jó eséllyel futunk bele mesterművekbe. Persze kivételek mindig akadnak.

Kontra: A kultúrpolitikai küzdelmek már az IMDb-t is elérték, így a felhasználók gyakran az adott film/sorozat valódi megtekintése nélkül szavaznak, és pusztán a dühüket (például az új Kis hableány várhatóan alacsony értékeléssel indít majd, mert sokakat felháborít, hogy fekete színésznőt választottak a főszerepre) vagy épp a támogatásukat kívánják kifejezni a pontozásukkal, így indokolatlanul sok az 1-es és 10-es értékelés, és bár az oldal algoritmusai próbálják ezt helyrepofozni, ez mindig valós problémát jelent. További torzító hatás, hogy az újabb alkotások jelentősen fel vannak pontozva a régiekhez képest (egyszerűen többen látják őket). Vigyázni kell az olyan megosztó műfajokkal is, mint a horror vagy a vígjáték: nagyon-nagyon különbözik, hogy az egyes emberek mit tartanak viccesnek vagy félelmetesnek, így ebben a két zsánerben gyakorta előfordul, hogy még az egyébként kiváló produkciók is csak közepes értékelést kapnak.

Fotó: IMDb

Beszélgess filmekről/sorozatokról

2023 és digitális forradalom ide vagy oda, máig a leghasznosabb, ha az ismerőseiddel, barátaiddal és munkatársaiddal beszélgetsz filmekről/sorozatokról, főképp, ha tudod, hogy van némi átfedés az ízlésetekben.

Pró: Mindig könnyebben fogadod el egy hozzád közel álló ember értékítéletét, mint egy vadidegenét, ha pedig az ajánlására nézel meg valamit (vagy ő a te ajánlásodra), később is kiváló beszédtémát ad nektek.

Kontra: Ha pedig kiderül, hogy hülyeségeket ajánl neked, legfeljebb többször nem adsz a szavára.

Rotten Tomatoes

A világ leghíresebb kritikagyűjtő oldala nemcsak arra jó, hogy egyetlen helyre összegyűjtve rengeteg kritikát olvashassunk, hanem a kritikák alapján egy általános értékelést is kiszámol az egyes produkciókhoz az 1-100 százalékos skálán.

Pró: Ha nem elégszünk meg egy irányadó számmal, azonnal elkezdhetünk kritikákat is olvasni keresgélés nélkül, az oldal az ismertebb kritikusokat (top critics) külön is kiemeli. Bár az oldal rendelkezik a sima felhasználók értékelésével is, elsősorban a kritikusok értékelését tartják számon – emiatt vált híressé, szóval aki az ínyencebb filmnézők értékelésére kíváncsi, a Rottenen jó helyen jár.

Aki pedig még a számokra sem kíváncsi, az oldal nagyon egyszerűen két csoportra osztja a filmeket és sorozatokat:

• amely filmeket a kritikusok legalább 60 százaléka pozitívan értékelte, azok Fresh, vagyis friss, piros paradicsomos értékelést kapnak;
• ahol pedig a vélemények kevesebb mint 60 százaléka volt összességében pozitív, rohadó, zöld paradicsomos értékelést (innen ered az oldal neve) kapnak.

Ezt a fajta leegyszerűsítést kritikusként olvasni szörnyű, de sokak számára mégis irányadó válogatáskor.

Fotó: Rotten Tomatoes

Milla Jovovich 16 éves tündéri lánya zavarba ejtően hasonlít az édesanyjára – Interjú

Kontra: A kritikákat gyakorlatilag két csoportra osztja, pozitívakra és negatívakra, és ennyiből születik meg a tetszési index, miközben sok film és értékelés valójában valahol középen, a kettő között helyezkedik el. De a Rotten Tomatoes nem szereti az ilyen finomításokat. A számítási módszerük nem tesz jót a merészebb, megosztóbb tartalmaknak, melyek a Rottenen belül gyakran kapnak negatívabb értékeléseket, ugyanakkor túlzottan kiemeli a közepesnél valamivel jobb, profi, de nem túl kiemelkedő filmeket, ha azokat a többség egész jónak ítéli meg, és a nagyon magas százalékuknak köszönhetően sokan mesterművekre számítanak sima „rendben van” típusú filmek esetében. Alternatíva lehet azoknak, akik elégedetlenek a Rotten Tomatoesszal, a hasonló elven működő Metacritic.com, ami egy olyan kritikai aggregátor-oldal, ami nemcsak a filmek, hanem zenei albumok, tévésorozatok és videojátékok értékelésével segít, és nemcsak a kritikusok véleményét összegzi, hanem a felhasználókét is.

Kövess filmkritikusokat/véleményvezéreket!

Szerencsére a filmek/sorozatok olyan téma, amiről sokan szeretnek posztolni, és nemcsak azok, akiknek az a hivatása, hogy filmeket és sorozatokat nézzenek, és arról írjanak. A hivatásos kritikusok mellett bloggerek, vloggerek és sima filmrajongók árasztják el a közösségi médiát (erre a Letterboxd, a Twitter és a YouTube a legjobb felületek, az Instagram pedig a legrosszabb) rövid kis ajánlókkal, kritikákkal, amik akár jó sorvezetőül is szolgálhatnak.

Pró: Ha sikerül olyan filmkritikust/vloggert/filmrajongót találnod magadnak, akivel úgy látod, hogy nagyrészt egyezni szokott a véleményetek, az egy igazi aranybánya. Ő a fény a sötét alagút végén, hiszen találtál magadnak egy embert, aki több filmet/sorozatot néz nálad, és bízhatsz a hozzáértő véleményében.

Kontra: Nincs olyan ember, akire száz százalékig rábízhatnád magad. Még a hozzád leginkább hasonló ízlésűekkel is mindig akad majd véleménykülönbség. Az egyetlen ember, akivel mindig egyezik a véleményed, az te magad vagy, illetve még ez sem teljesen biztos: én például gyakran tapasztalom, hogy egy-egy nagyon régen látott film vagy sorozat újranézésekor már mást gondolok a produkcióról, mint amit annak idején gondoltam róla.

Kedvenc írók és rendezők

Általában a filmeket és sorozatokat a kedvenc sztárjaink alapján választjuk, de valljuk be: egy színésznek sajnos elég kevés hatása van arra, milyen minőségű lesz a végeredmény. Annál fontosabb azonban a forgatókönyvíró vagy épp showrunner személye a sorozatoknál, és a rendezők személye a filmeknél. Ha figyelsz ezekre a nevekre, és legalább a kedvenceidről tudod, hogy kik írták és/vagy rendezték őket, az nagy segítség lehet a későbbiek során.

Pró: A jó rendezők és írók sokszor saját világképpel, sajátos stílussal bírnak, szóval, ha beleszeretsz egy munkájukba, jó eséllyel a többi munkájukat – legalábbis a nagy részüket – is szeretni fogod, vagyis ideális sorvezetők lehetnek a választásban.

Kontra: Minél nagyobb egy produkció, annál személytelenebbé válik, vagyis egy nagy költségvetésű Marvel filmnél vagy egy új Star Wars, netán Halálos iramban produkciónál már keveset nyom a latba a rendező vagy az író személye, mert ott ők is csak a nagy, mindent bedaráló gépezet részei. Ezért láthatod például olyan gyakran, hogy ismert, sajátos stílussal rendelkező európai rendezők elmennek Hollywoodba, hogy ott aztán valami teljesen jellegtelen, a stílusukat nélkülöző produkció kerüljön ki a kezük alól.

Letterboxd

A filmimádók közösségi oldala érthető módon a filmekről szól, azok az emberek regisztrálnak ide, akik maguk is nagybani filmfogyasztók, kíváncsiak mások véleményére is a filmekről, és meg szeretnék osztani a saját véleményüket is.

Letterboxd

Pró: A Letterboxd gyakorlatilag saját filmnaplóként is funkcionál, tudod vezetni, milyen filmeket láttál, mit gondoltál róluk, hogyan értékelted őket, és természetesen a leírt minikritikáidat és csillagos értékeléseidet mások is látják, ahogy te is másokét. Egy-két (vagy több) évvel később izgalmas visszaolvasni ezeket, ráadásul azt is tudod tagelni, hogy a filmeket melyik évben láttad és milyen felületen (Netflix, mozi, valamilyen filmfesztivál…). Az oldalon az egyes filmeknél szűrheted, hogy az általad követett emberek mit gondoltak róla, és az oldal teli van a felhasználók által készített izgalmas toplistákkal is, amik a nyilvánvalótól (például top 10 romantikus film) terjednek az egészen marginális dolgokig (például top 10 film rózsaszín plakáttal) terjednek, és mindig jók arra, hogy tippeket kapjunk, mit érdemes épp nézni.

Kontra: Sajnos a Letterboxd nem alkalmas sorozatok követésére, alapvetően a filmekre építve alakították ki, szóval, aki ahhoz keres tippeket, milyen sorozatokat nézzen vagy épp a sorozatélményeit osztaná meg másokkal, az rossz helyen jár.

A fenti lehetőségek ugyan mind sokat segítenek abban, hogy az estéid kellemes filmekkel és sorozatokkal teljenek, de ne feledd: tökéletes megoldás nem létezik, és hiába a világ összes segítsége, senki sem tud úgy választani, hogy kizárólag jó filmeket és sorozatokat nézzen. Mindig esnek majd be rossz élmények, mindig érezni fogod, hogy egy film vagy sorozat felesleges időpocsékolás volt, ezért ezt jobb, ha elfogadod. Jó hír, hogy némi rákészüléssel és a fenti segédeszközökkel a rossz élmények számát csökkentheted, de rossz hír, hogy ez nem megy anélkül, hogy legalább egy kis időt szánnál arra, hogy filmekről és sorozatokról tájékozódj.