Tiltott játékok a buddhizmusban

Az ősi buddhista tanításokat tartalmazó Szutta-pitaka első gyűjteményében (kötetében), a Dígha-nikájában (Hosszú beszédek gyűjteménye) többször is előkerül egy 16 elemből álló, igen figyelemre méltó tiltólista, amely csupa olyan játékot (társasjátékot, csapatjátékot és egyebeket) sorol fel, amelyeknek gyakorlását Gautama Sziddhártha, avagy közkeletűbb nevén Buddha nem javasolta sem a tanítványainak, sem a követőinek, mert ezeket afféle felszínes időtöltésnek tartotta (így természetesen ő maga sem játszott ilyesmiket, mondjuk nem is igen illett volna hozzá). A lista valamikor az i. e. 5-6. századból származhat, szóval jó eséllyel ez a legkorábbi ismert, egybefüggő szöveg, amelyben játékok neveivel találkozhatunk. Lássuk tehát, miket nem játszhatunk, ha a nagy Buddha útmutatásait kívánjuk követni!

1.       8 vagy 10 soros táblákon játszható játékok. Buddha itt nagy valószínűséggel a csaturanga nevű ősi indiai táblajátékra, a sakk ősére gondolt, amelyben rádzsák, elefántok és harci szekerek csaptak össze egy 8X8-as táblán. De szóba jöhet még esetleg a hasonló asthapada, netán a dasapada is, illetve ezeken a táblákon elvileg kockajátékokat is játszottak, szóval minden bizonnyal azokra is vonatkozik a tiltás (lásd később).

2.       Ugyanezek a játékok, csak képzeletbeli táblákon, vagyis fejben. Ezt a variánst egyébként úgy hívták, hogy Akasam astapadam, azaz nagyjából „asthapada az égben”; milyen költői!

3.       Azok az ügyességi játékok, amikor csak a padlón kijelölt pontokra szabad lépni – ez ugyebár gyakorlatilag az ugróiskola, vagy annak valamilyen ókori változata. 

4.       Azok a játékok, amelyekben a résztvevők kihúznak egy-egy darabkát egy nagyobb, véletlenszerűen összedobált kupacból, és az veszít, akinél megremeg a halom – ezt meg ma már mikádó vagy marokkó néven ismerjük, és töretlenül népszerű napjainkban is. 

5.       Kockázás – hát igen, a kockajátékok a keresztény világban is amolyan bűnös, alvilági szórakozásnak számítottak sokáig.

6.       Amikor valaki a kezeit mondjuk vörös festékbe mártja, majd odacsapja a falhoz vagy a földhöz, és megkérdezi, hogy mi legyen, aztán pedig bemutatja (megrajzolja?) a kívánt formát, lovat, elefántot stb. – ez egy elég fura játék lehetett, nem csoda, hogy Buddha nem ajánlotta.

7.       Labdajátékok.

8.       Belefújni egy pat-kulalba, azaz egy levelekből hajlított csőbe – csak a jó ég tudja, hogy mi lehetett ez pontosan.

9.     Játékekével szántani – hogy mikkel nem szórakoztatták magukat akkoriban az emberek?!

10.   Szélmalmot készíteni pálmalevélből és azzal játszani – pedig ez tényleg remek móka!

11.   Mérőeszközt készíteni pálmalevéből és azzal játszani – ilyesmi viszont eszünkbe se jutna.

12.   Játéktaligát tologatni (de vajon miből készül ez a taliga? azt nem írja).

13.   Játéknyíllal játszani.

14.   A levegőben vagy egy barát hátán ujjal rajzolt betűk kitalálása – noha ez is nagyszerű mulatság egyébként!

15.   Kitalálni egy barátunk gondolatait – ez nem valamiféle telepatikus-gondolatolvasós hókuszpókuszra utal, hanem gyaníthatóan egy klasszikus kitalálós játékra, mondjuk olyasmire, mint az Amerikából jöttem, mesterségem címere.

16.   Úgy csinálni, mintha valamilyen testi hibánk vagy fogyatékosságunk lenne – ez tényleg nem szép dolog, inkább mindenki örüljön annak, ha egészséges.

Kiemelt kép: Anna Kraynova/EyeM/gettyimages