Amikor valamilyen pozitív dologról, szerencséről, kedvezően alakuló történésről beszélünk, gyakran tesszük hozzá, hogy lekopogom, a babonásabbak pedig valamilyen fafelületen valóban le is kopogják. Azzal kapcsolatban már nagyobb a zavar, hogy melyik kezünkkel, hányszor, illetve, hogy alulról felfelé vagy felülről lefelé kell ezt megtenni. A babona eredete pedig még kevésbé egyértelmű, ráadásuk többféle, országonként eltérő változata is létezik.
Mindenekelőtt azonban tegyük rendbe a lekopogás „szabályos” módját: bal kézzel, alulról felfelé, háromszor kell kopognunk a fán. Legalábbis a mi kultúránkban.
Bal kézzel, alulról felfelé, háromszor (Fotó: Getty Images)
A babonát leggyakrabban az ősi pogány kultúrákra vezetik vissza, mint például a keltáké, akik úgy tartották, hogy a szellemek és az istenek a fákban laknak. A fatörzsek kopogtatásával az volt a céljuk, hogy tőlük védelmet kérjenek, egyúttal pedig a hálájukat is így fejezték ki a jóért. Egy másik elmélet szerint viszont azért kopogtak a fán, hogy elűzzék a gonosz szellemeket, nehogy azok meghallják, amikor a szerencséjükkel kérkednek, majd a visszájára fordítsák azt.
A kereszténység Krisztus kereszthalálával kapcsolta össze a gyakorlatot. Ebben az értelemben a fa a keresztfát szimbolizálja, a három kopogás pedig a Szentháromságot és azért kell bal kézzel kopognunk, mivel azon az oldalon van a szívünk.
Steve Roud brit folklorista viszont egészen más magyarázattal állt elő a szokást illetően. Ő a 19. századi Tiggy Touchwood nevű brit gyermekjátékra vezeti vissza, melynek lényege az volt, hogy aki megérintett egy élő fát vagy egy fából készült tárgyat, azt nem lehetett elkapni, ebből alakult ki aztán, hogy a fa megérintése védelmet jelent a balszerencse ellen is. Ezt a teóriát támasztja alá az is, hogy az angolok a Knocking on wood (Lekopogom) mellett a Touch wood (Érintsd meg a fát!) kifejezést is használják.
A babonának számos, országonként eltérő verziója is létezik. A törökök például meghúzzák az egyik fülcimpájukat, és csak kétszer kopogtatnak a fán, míg Indonéziában, Malajziában és Thaiföldön a fán kopogással párhuzamosan a homlokukat is kopogtatják az emberek. Lengyelországban minél inkább natúr, lehetőleg festetlen fán kell kopogni. Csehországban pedig a védelmet erősítve nem csak fán, de annál erősebb anyagokon, például fogakon, táglákon vagy fémeken is kopogtatnak, azzal érvelve, hogy ezek a fával ellentétben még a tüzet is túlélik. Olaszországban pedig eleve nem is fán, hanem fémen szokás kopogni, miközben azt mondják: Tocca ferro (Érintsd meg a vasat).
