Vilmányi Benett-interjú a Larry című filmről

A filmet már hazai terepen, Borsodban is bemutattátok a közönségnek. Tartottál tőle, hogyan fogadják majd?

Nagyon féltem. Nagyon jólesett, és kicsit meg is lepett a fogadtatása, de ez már inkább az én előítéleteimről szól. Nem számítottam rá, hogy ennyire hálásak lesznek érte Ózdon, ahol a vetítésre a Hétes cigánytelepről is érkeztek nézők. Olyan emberek, akik valószínűleg soha nem látták volna ezt a filmet, ha nincs ez a vetítés.

Mi érdekelte leginkább a hazai közönséget a filmmel kapcsolatban? Miről kérdezgettek a film után?

A filmben van egy Factory nevű szórakozóhely, ahol Larry fellép, és felvetődött, hogy a valóságban is milyen jó lenne valami hasonló. Ott volt Körte, aki a filmben egy kisebb szerepet visz, és a vetítés után mondott egy szívhez szóló speechet, amitől könnybe lábadt a szemem. És volt egy mulatságos helyzet is, amikor egy idősebb nő ecsetelte, milyen jól nézek ki. (nevet)

Fotó: Neményi Márton

Számodra mit adott az Ózd környéki forgatás?

Azt éreztem, hogy életre-halálra megy. Éreztem, hogy súlya van. Nagyobb, mint bármi, amit eddig filmes közegben csináltam. Ha művészetet akarsz csinálni, akkor nem lehet megúszósra venni. Nem hagyhatod ki magadat belőle. Nem lehet távolságot tartani.

Jól érzem, hogy te csak úgy tudsz dolgozni, ha mindent beleadsz?

„Az árulást nem tudom megbocsátani, minden mást igen” – Alföldi Róberttel beszélgettünk

Van bennem egy teljesen magától értetődő alázat, ami valószínűleg a sportoló múltamból ered. Ha valahol ennek az ellenkezőjét látom, mindig nagyon meglepődöm, és nem tudok azonosulni vele. A színházban éreztem ezt: nem jó, ha nem égsz a vágytól, hogy ott lehess, és minden este játszhass a közönségnek. Így rohadtul nincs értelme.

Kommerszebb filmekben és színdarabokban nem is vállalnál szerepet?

Az a baj, hogy a kommersz és populáris műfajokról sokan úgy gondolják, hogy ezek felmentés adnak a minőség alól. Gondolj csak sok amerikai komédiára, ahol a történet logikáját lusták kitalálni, mert ez egy komédia, és a nézők úgysem fogják majd számon kérni. Pedig egy film pont attól lesz több egy szappanoperánál – aminek szintén megvan a funkciója – , ha komolyan veszik. Nem lehet azt mondani valamire, hogy ez azért gagyi, mert komédia. Én szívesen vennék részt komédiákban, csak azt látom, hogy nem veszik őket komolyan.

Forrás: Mozinet

Mikor kapcsolódtál be a Larrybe?

Már volt egy forgatókönyv, csak azt Szilárd (Bernáth Szilárd, a film rendezője – a szerk.) felforgatta, mielőtt leforgattuk. Kevés olyan dolgot vettünk fel, ami a forgatókönyvből származik. Úgy működött a forgatás, hogy előző nap Szilárd agyalt valamin, megírta, másnap reggel pedig átbeszéltük, ha kellett változtattunk, és azzal dolgoztunk. Ez a munkamódszer maga a rémálom lehet annak, aki filmgyártáshoz szokott, én meg pont ezt imádtam benne.

Egy átlagos szerephez képest a Larry elég sok skillt kívánt meg tőled. Dadogni meg rappelni kellett, sőt a birkapásztorkodást is hitelesen bemutatni, például úgy vágni a birka körmét, hogy elhiggyük, a karaktered egész életében ezt csinálta.

Szabó Tominak, a film vágójának nagy szerepe volt abban, hogy a birkás részekben nem látszik azonnal, hogy ez nem az én terepem. Összesen egyszer voltunk a forgatás előtt megnézni a pásztorokat, valamit bindzsiztem, de nehéz úgy megfogni egy állatot, hogy úgy tűnjön, profi vagyok benne. Nyilván mindennél úgy érzi az ember, hogy lehetett volna többet gyakorolni, de ezt végképp. Az, hogy ott van egy állat és én belevágok a körmébe, nekem elég szar, pedig nem vagyok vega.

A dadogás elsajátításánál – ha jól tudom – a mögötte álló lelki folyamat színészként nem volt segítségedre. Miért?

Egy logopédus, Kovács Benedek segítségével dolgoztam rajta, ő pedig szeretett volna mindent elmondani és átadni erről. Ez abból a szempontból fontos volt, hogy megéreztem a feladat minőségét.  Elolvastam egy könyvet a témáról, beszélgettünk súlyos dadogókkal, akiknek megfigyeltem a beszédét, de az áttörést az hozta, amikor arra kaptam magyarázatot, hogy hol feszül be a nyak és a száj, és hogyan veszi rosszul a levegőt a dadogó – az orrán próbálja pótolni, ami a száján nem sikerül. Ezeket már tornagyakorlatként tudtam alkalmazni, vagyis sok gyakorlás előzte meg a forgatást.

Zenész múltad is van, de a rappelés mennyire állt közel hozzád a Larry előtt?

Az első dal, amit felvettünk apámmal – aki zenész – egy rapszám volt. Nyolc-kilenc évesen ezzel az Animal Cannibals-számmal indult a zenei érdeklődésem. Aztán ez lassan rockba csapott át, de valahol mindig megmaradt bennem a rapzene szeretete. Az öcsémmel közös rockzenekarunkban is voltak rap elemek. Szilárdnak fogalma sem volt erről, amikor kiválasztott a szerepre. (nevet)

Fotó: Neményi Márton

A film nagyjelenetében olyan rap-előadást kell produkálnod, hogy a nézőnek leessen az álla. Erre hogyan készültél fel?

Sokáig reménytelennek éreztem a helyzetem, de ez a színészi munkáknál sokszor van így.

Nem akarom túlmisztifikálni, annyi történt, hogy megtaláltuk Szilárddal ezt a kicsit rekedtes, levegős hangot a rapben, és ez sokat segített. Amikor ez megvolt, már tudtunk kísérletezni.

A dalodnál négy szövegírót tüntetnek fel a stáblistán.

Az étterem, ahol egymillióba kerül egy vacsora, és a végén ki is nyírnak

Katasztrófa volt, KA-TASZT-RÓ-FA. Az első verziót még egyedül írtam, aztán hamar kiderült, hogy nem lesz jó, ugyanis kell bele az apabántalmazási szál, ugyanakkor én semmi ilyesmit nem éltem át, nincs erről tapasztalatom, így az én verzióm nagyon ügyetlen és béna lett. Aztán ezt inkább átvettük Serranótól (az ő története inspirálta az alkotókat – a szerk.), Szilárd is beleírt két sort és még becsatlakozott Závada Péter is, akitől átvettünk négy sort, aminek nagyon nem örültem.

Miért?

Már Serrano szövegeinek bekerülésekor előjött belőlem az irigység, mert én akartam megírni ezt a számot. Teljesen a magaménak szerettem volna tudni, miközben utólag már pontosan látom, hogy ez irreális volt, én nem tudnék ilyen témában hiteles szöveget írni. És amikor még Závadát is behozták, végképp összetörtem.

Túl sok volt a dudás a csárdában?

Igen.

Forrás: Mozinet

Mit gondolsz, erről a közegről miért készül ilyen kevés film? Köze lehet ennek ahhoz, hogy ők maguk nem túl sűrűn járnak moziba?

Most egy fontos dolgot mondtál. Ehhez nem tudok mit hozzátenni, talán csak azt, hogy kurva szomorú.

Mit gondolsz, Larry a vidéki, mélyszegénységben élő közeg számára egy példamutató karakter?

Én annak örülnék, ha reményt adó figura lenne. Elsődlegesen alkotói önzésből gondolom így, mivel nehezebb megcsinálni hitelesen egy felemelő befejezést, mint egy lehangolót.

A fullos happy end lehetősége felmerült bennetek? Volt olyan verzió is, amiben Larry megnyeri a tehetségkutatót?

Az nem happy end. A lehető legtragikusabb befejezés, amit el tudok képzelni. Butaság lenne azt hinni, hogy az ország segglyukából való kitörést egy tudatipari show-ban elért siker jelenti.

Színészként az ország nagy része a Terápiával ismert meg téged pár éve. Hogy élted meg anno a hirtelen jött ismertséget?

Ez öt éve volt, és öt év alatt háromszor jöttek oda hozzám azzal, hogy gratuláltak, mert láttak a Terápiában. Szóval valójában semmi nem történt. (nevet)

Fotó: Neményi Márton

A Larry szerinted olyan film lesz, ami után megismernek majd?

Nem tudom, nem foglalkozom ezzel igazából. Annyira sok tervem meg vágyam van, hogy ez az utolsó, amin elgondolkodom.

És ezek színészi vágyak?

Nem azok. Az írás és a rendezés jelenleg jobban érdekel. Nagyon örülök, hogy a Larry megszületett, de nem remegek rá, mi jön ezután. Nyilván nagyon drukkolok a filmnek meg magunknak, és a Szilárddal való alkotói viszonyt is szeretném fenntartani, de ezt most én lezártam.

A Larry már látható a hazai mozik műsorán.