Kevés olyan instant addikció volt az életemben, mint a bicikli. Annak a története, hogy kerékpárra ültem, a következőképpen nézett ki: az egyik napon még meg voltam róla győződve, hogy ahogy felülök rá és besorolok a forgalomba, kinyírnak, lelőnek, elüt egy autó, a következő napon pedig az engem valóban megölni szándékozó taxisokat kerülgetve, teljes flow-ban értem oda mindenhova fele annyi idő alatt, mint szoktam, és nem is értettem, hogyan tolhattam le máshogy az elmúlt 32 évet. Azóta idegesítő hittérítő vagyok, ha szóba kerül a bicikli – és most, a mínuszokban és a rengeteg beazonosíthatatlan halmazállapotú csapadék közepette bizony szóba kerül, ha meglátják, hogy leszállok róla vagy felszállok rá –, mérsékelt sikerességi rátával, de fáradhatatlanul győzködök mindenkit, aki csak elköveti azt a hibát, hogy rákérdez, hogy
Jézusom, nem fagysz meg azon a biciklin?!
Gyorsan válaszolok is: mivel most is éppen cikket írok, nem, nem fagytam meg azon a biciklin, sőt, meg sem fáztam soha kifejezetten amiatt, hogy ráültem télen, márpedig minden télen mindennap ráülök. Igaz, minden létező hibát elkövettem és majdnem tönkretettem az izületeimet, mire megtanultam télen tekerni – mert ezt külön meg kell tanulni –, például azért, mert találtam ehhez hasonló cikket.
Ezt most csak azért meséltem el, hogy rögtön le is tudjuk az első népszerű kerékpármítoszt:
A bicikli nem való mindenkinek.
A valóság ezzel szemben az, hogy de, a bicikli mindenkinek való, vagy fogalmazzunk úgy: ha nekem sikerült, neked is sikerülni fog.
Nem hittem volna, hogy a karantén után (akkor ugyanis a józan eszemet mentette meg a mindennapos tekerés) leírom ezt a mondatot, de a kerékpár most fontosabb, mint valaha. Az ársapkának vége, benzin hol kapható, hol nem, az élet egyébként sem volt soha ilyen drága, a biciklizés pedig havi több tízezres megtakarítást jelent némi befektetés és az életünk átszervezése árán. Arról nem is beszélve, hogy megúszod a tömegközlekedést is, ami nyomós érv ebben a szutyok időben és ennek megfelelő mentális állapotban: hidd el, egészen más a szomorú, kétségbeesett tekinteteket a bepárásodott üveg túloldaláról nézni, mint köztük szorongani.
Biciklizők tesztelik a Lánchidat átadás előtt (Fotó: Neményi Márton)
A bicikli melletti szokásos érveket úgyis tudja mindenki: egészséges, szórakoztató, fenntartható és praktikus. A budapestiek egyébként vették a lapot: a hivatalos adatok szerint 36 százalékkal tekernek többen, mint tavaly ilyenkor, és tényleg olyan érzés kerékpárral közlekedni, mintha október lenne. Legfeljebb azt fájdalmas nézni, hogy mennyien mulasztották el téliesíteni a bicajukat és csúszkálnak össze-vissza átázott nadrágban. Következzen tehát pár jótanács azoknak, akik vagy nem bicikliznek, vagy csak télen nem bicikliznek, vagy bicikliznek télen, és nem érzik jól magukat.
Ha még nincs biciklid
A legfontosabb, hogy ne gondold túl a típust és a márkát: azon kívül, hogy a vékony külsővel felszerelt, minden rezgést közvetlenül az ember hátsójába és karjába továbbító merev országúti bicikli nem túlzottan kompatibilis Budapest és az ország nagy részének útjaival (beleértve a biciklisávokat és -utakat), nyugodtan válassz olyat, ami tetszik és kényelmes.
Amivel nyáron képes vagy tekerni, azzal télen is képes vagy, legfeljebb le kell cserélned rajta ezt-azt.
Azaz ingázásra, városi közlekedésre is tökéletes, a mountain bike, a trekking, a fitnesz, vagy az új őrület, amelyet az országútival szemben ilyen célra is melegen ajánlunk: a gravel.
Bár a választék zavarbaejtően nagy, a kerékpárpiac a maga módján őszinte: a bicajok tényleg annyit érnek, amennyibe kerülnek. Megvan a maguk Ferrarija és BMW-je, de Guccijuk és Louis Vuittonjuk szerencsére nincs. Azaz elsősorban nem a márkáért, hanem az anyaghasználatért és az alkatrészekért fizetsz.
A boltban segítenek, csak egyet fogadj meg: Ne a legolcsóbbat! Tudom, hogy rengeteg pénz, de hidd el:
Egy 200 ezer forintos bicikli sokkal kevesebbe kerül, mint egy 80 ezer forintos.
Értsd: ha rendszeresen használod, két év alatt megtérül. Az alsókategóriás noname, vagy sajátmárkás alkatrészekből összerakott bringák ugyanis jól néznek ki és általában az első használat közben is meggyőzőek, a középkategória azonban három hónap múlva is ugyanolyan meggyőző lesz, míg egy olcsóbb modellel addigra az ötödik kör szervizen leszel túl.
Azért ne is lőj túl a célon: négyszázezer forint feletti összeget a nem sportolóknak legfeljebb elektromos biciklire van értelme kiadni (ezeket most nem tárgyaljuk, mert itt már megtettük), azaz bármilyen gyönyörűek és bárhogy is győzködnek a boltban és a YouTube-on, hidd el, nem érdemes ennyit befektetni. Inkább vásárolj egy jól felszerelt alumínium- vagy acélvázas bringát, mint egy gyanús alkatrészekkel ellátott karbonvázast. (A fő szabály, hogy amiről nem tudod, micsoda, vagy nem vagy biztos benne, hogy szükséged van rá, arra nincs szükséged.)
Ha van biciklid, csak nem mersz ráülni
Minden bicikli átalakítható úgy, hogy a legextrémebb időjárásban is használható legyen. Két fontos alkatrészre kell figyelned: a külső gumikra és arra, hogy legyen sárhányód. Méghozzá „rendes”, a vázhoz fémszálakkal rögzített sárhányó, a futárok által kedvelt felpattintós műanyag megoldást felejtsd el. (A mai napig látni nyeregszárhoz gumizott, hosszában félbevágott ásványvizes flakonokat, ezt, bár csodálatos és költséghatékony lifehacknek tűnik, pláne felejtsd el.) A külső gumi legyen legalább 3 centi széles, defektálló és megfelelően barázdált, így nem kell pánikolnod, ha hóra, jégre tévedsz: ha úgy érzed, elcsúsznál, bízz magadban és a biciklidben, hagyd, hogy az egyensúlyérzéked és a kerekek megoldják a helyzetet ahelyett, hogy satufékeznél és össze-vissza rángatnád a kormányt. (Arról nem is beszélve, hogy a jég és a hó még csak nem is vészes, nincs csúszósabb ugyanis a nedves avarnál, ezt minden rutinos bringás tudja.)
Közkeletű tévhit, hogy a nedvesség tönkreteszi a biciklit, ám ez napjainkban szerencsére már nem igaz.
A só, az teszi tönkre.
Azt pedig Magyarországon télen bizony nem ússza meg a láncod, a váltód és a hajtókarod. Nagyon fontos, hogy készítsd fel a biciklidet: tisztítsd rendszeresen a láncod és a váltóidat (ez sokkal szórakoztatóbb, mint amilyennek tűnik, lásd a lenti videót), használj vízlepergető sprét és minden időjárással kompatibilis olajat. Érdemes rendszeresen újrazsírozni az alkatrészeket, amelyeket tönkretehet a víz és a só; ezt bízd szakemberre.
Öltözködj okosan
Az, hogy hideg van, önmagában nem lenne baj. A mínuszok, a menetszél, és az, hogy mindeközben beleizzadsz a ruháidba, már igenis baj, és veszélyes is. A téli öltözködésről márpedig két dolgot tudunk a szüleinktől: húzz vastag kabátot és viselj rétegeket! Csak ez utóbbira érdemes hallgatni.
Aközött, hogy egy dzseki – vagy bármilyen ruha – mennyire vastag és mennyire meleg, szerencsére napjainkban már csak érintőleges összefüggés van. A rossz hír az, hogy a „rendes” téli cuccaid nem biztos, hogy működnek biciklin: ami a megállóban melegen tart, abba egy pillanat alatt beleizzadsz tekerés közben. Kénytelen leszel tehát biciklis ruhákat vásárolni, cserébe nem kell majd hóemberként küzdened a vaskos, bélelt cuccokkal tekerés közben. Nem kell a profiknak fejlesztett, ötvenezres kabát és nadrág, de nagyon fontos, hogy egyszerre szigeteljen és engedje át a levegőt pont ott és pont úgy, ahol és ahogy kerékpározás közben fontos. A jobb biciklis dzsekiket például külön zipzárakkal látták el a bordák környékén, amelyekkel a légáramlást szabályozhatod.
Ha fagy, elengedhetetlen az aláöltözős felső és egy vékony (bicajos) pulcsi vagy kabát, és ezekre a téli dzseki.
A réteges öltözködés azért is fontos, mert ha biciklizel, nem azt kell eltalálnod, milyen lesz az idő, hanem fel kell készülnöd a hidegre és menet közben öltözhetsz-vetkőzhetsz. Ez nem azt jelenti, hogy „nullakezezve” veszed le és fel a ruhadarabokat (bár a profik pontosan ezt teszik még versenyeken is), hanem hogy kreatívan bánhatsz a zipzárakkal, miközben tekersz. Ha elindulsz és az első pár méteren úgy érzed, alulöltöztél, ne izgulj, ez jó jel: valószínűleg pont az időjárásnak megfelelően öltöztél. A második kanyarra felmelegszel.
Fotó: Getty Images
Ha fagy, vegyél aláöltözős cicanadrágot is (ezek vékony, jóganadrág-szerű ruhadarabok, a tekerés sem kényelmetlen tehát és a hétköznapi nadrágod is rád jön), de legalább egy térdsálat: ez az első ízület, amely évekig, vagy életed végéig fáj majd, ha nem figyelsz oda már az első biciklis télen. Méltatlanul elhanyagolt találmány még a kamásli, amely egy cipőre húzható melegítő réteg: kicsit hülyén néz ki, de a lábfejed meghálálja majd, és két mozdulat felhúzni. A kesztyű is fontos, de a legfontosabb, hogy a törzsed, a derekad és a lábad tartsd melegen, így a kézfejed is sokkal többet bír majd.
A fentiek leírva rendkívül macerásnak és költségesnek tűnhetnek, de az egész megvan négy havi bérlet (tehát egy télnyi tömegközlekedés) árából, és indulás előtt és érkezés után két-három percnyi plusz munkával jár. Ez sem kellemes, de még mindig sokkal jobb, mint fél napokig benzinre vadászni, vagy futás közben nézni, ahogy elmegy előtted a busz. A karácsonyi őrületben araszoló autókat lendületesen leelőzni és kerülgetni, és közben érezni a tarkódon a sík ideg sofőrök egyszerre irigykedő és elismerő pillantását: megfizethetetlen.
